Mindenekelőtt két dolgot szeretnék leszögezni. A parlamentben ismertetett előterjesztés valójában nem állatvédelmi törvény, hanem egy újabb saláta, amely több olyan törvényt is módosít, amelyek az állatokkal kapcsolatosak. Így azután nem is mentes a salátákra oly gyakran jellemző jogalkotási hibáktól.
A másik alapvetésem, hogy szeretem az állatokat. Nekem is van két, többé-kevésbé jól nevelt kutyám, és mindent megteszek azért, hogy ezek a „szőrös gyerekek” (Csányi Vilmos) a lehető legjobban érezzék magukat a társaságomban. Magánéletemnek ezt a részét csak azért osztom meg önökkel, hogy érzékeltessem, nem az állatok ellen, hanem értük kötözködöm.
Nem akarnám idézni a régi mondást, miszerint egy jogszabály épp annyit ér, amennyit végre lehet hajtani belőle, ám ez akkor is így van, ha Ovádi Péter, a Nemzeti Állatvédelmi Program megújításáért és végrehajtásáért felelős miniszteri biztos szerint
a törvény mérföldkő a magyar állatvédelemben, amely Európában az egyik legszigorúbb szabályozás.
Nem várom el Ovádi Pétertől, hogy ismerje azt a közismert jogi felfogást, miszerint a bűnözést nem a törvény szigora, hanem a lebukás elkerülhetetlensége tudja visszaszorítani. Hiszen ő csak alkalmazkodik a Fidesz hagyományosan rossz szemléletéhez.
De ne feledkezzünk meg az ellenzék kifogásairól sem! Némelyiküknek sikerült átküzdenie magát a ló másik oldalára. Az MSZP-s Kunhalmi Ágnes szerint például az állatokat „jogalannyá” kellene nyilvánítani – jelentsen ez bármit is. Mi több, újabb (hányadik is?) alaptörvény-módosítást is javasolt, mondván az „alkotmányban kell rögzíteni az állatok védelmét”. Tényleg, hol máshol? Kocsis-Cake Olivio, a Párbeszéd képviselője egyenesen „állatvédelmi ombudsman” kijelölését javasolta. Hát persze, hisz látjuk, mennyire hatékonyak az itthoni ombudsmanok.
De ne legyünk igazságtalanok, voltak azért ezeknél praktikusabb ötleteik is: Bősz Anett például a szakember- és forráshiányt tette szóvá, mások a szaporítók hirdetéseinek szigorúbb szabályozását javasolták. Ez utóbbit Ovádi Péter azzal utasította el, hogy ez nem érne semmit, mert szerinte a szaporítók titkos online csoportokban értékesítik az állatokat. Javasolnám a miniszteri biztos úrnak, ugyan nézzen már szét néhány nyílt hirdetési oldalon vagy a Facebookon is, rögtön látná, nem a szaporítók alkotják a „dark webet”.
Nem részletezném a módosítások teljes tartalmát, ezt megtalálják a 24.hu-n is, vagy, ha a jogi szöveg egészét olvasnák szívsebben, akkor azt a parlament oldalán is megtehetik.
Tisztáztuk tehát, hogy a mostani előterjesztés nem állatvédelmi törvény. Már csak azért sem, mert ilyen elnevezésű törvény már évek óta létezik, pontos neve: „az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi 28-as törvény”. Már ez a jogszabály megtiltotta az állatviadalokon való részvételt. Idézem:
tilos az állat fizikai, pszichikai állapotának olyan megterhelése, küzdelemre késztetése egy másik állattal vagy emberrel, amely sérülést vagy halált okozhat (a továbbiakban együtt: állatviadal). Tilos az állatviadal szervezése, tartása, továbbá az állatviadalra fogadás szervezése, az állatviadalon való közreműködés, részvétel, fogadáskötés.
A mostani előterjesztés az állatviadalon való részvételt bűncselekménnyé nyilvánítja, ugyanakkor benne hagyta ezt a fordulatot az állatvédelmi törvényben is. Így aztán a Bojtár Telefonos Állatvédelmi Jogsegély-szolgálat Egyesület joggal veti fel a kérdést, hogy vajon 2022. január 1-je után melyik szabályt és hogyan kell majd alkalmazni.
Ugyancsak zavaros a helyzet az állatok elkobzásának kérdésében is. A mostani előterjesztés – ami elsősorban a Btk. szigorítása – a Büntető törvénykönyv alapján kötelezővé teszi az állat elkobzását, ha természetkárosítás, állatkínzás vagy tiltott állatviadal szervezése valósult meg. Ezzel szemben az állatvédelmi törvény lehetőséget biztosít az állat tulajdonosának, hogy változtasson az állat életkörülményein, azaz: „ha az állattartó az állatvédelmi hatóság által előírt időpontig gondoskodik a jogszabályszerű állattartási feltételek biztosításáról, úgy a – tőle korábban a hatóság által – elszállított állatot részére vissza kell szolgáltatni”. Vagyis csak akkor kell az állatot elkobozni, ha a tulajdonos a megfelelő feltételeknek ez idő alatt sem tesz eleget. Akkor most lehet-e feltételhez kötni az elkobzást, vagy az „nem mellőzhető”, miként a Btk. írja.
Hogy mennyit ér önmagában a szigorítás, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az állatvédelmi törvényt éppen az idén januárban szigorították drasztikusan. Az állatvédelmi bírság alapösszegét 15 ezer forintról 75 ezer forintra emelték. Ráadásul az alapösszeget a különféle cselekmények elkövetése esetén különböző szorzószámmal kell megszorozni. Például, ha a kedvtelésből állatot tartó nem gondoskodik arról, hogy az állat ne tudjon megszökni, ez a szorzószám 6. Vagyis a korábbi 90 ezer forint helyett immáron 450 ezer forint bírságot kell kiszabni. Erre a szigorításra több önkormányzat jegyzője fel is hívta az állattartók figyelmét. Mint ahogyan arra is, hogy lehetőség van az „állat kedvtelésből való tartásától a jogsértés súlyától függően 2–8 évre eltiltani az állattartót.
Van azonban bonyodalom önmagában a módosított Btk.-n belül is. Azt írja a módosítás, hogy 1-től 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az, aki „a természetkárosítást méreg alkalmazásával vagy az állat elpusztítására alkalmas csalétek kihelyezésével, több állat életét veszélyeztetve követi el”. Az indokolás még ki is emeli, hogy az így kihelyezett méreg közvetve is veszélyezteti más állatok életét.
Az állatkínzás ugyanakkor csak akkor büntetendő 1-től 5 évig terjedő szabadságvesztéssel, ha a méreg miatt több állat el is pusztul.
Attól tartok, eleve nehéz elképzelni olyan esetet, hogy egy bárhová kihelyezett méreg ne veszélyeztetné több állat életét. Ha valaki aljas módon „csak” a szomszéd kutyáját akarja megmérgezni, még akkor is veszélyben lehet bármelyik másik állat, ami bemegy a kertbe, legyen az egy mókus, vagy egy látogatóba érkező vendég kutyája. Vajon a szegény jogalkalmazó melyik minősítést fogja egy ilyen esetben alkalmazni?
Nem fárasztom önöket további „jogászkodással”, szerintem e nélkül is elhiszik nekem, hogy még számos olyan ellentmondást találtam a módosító javaslatban, amelyekbe mind a bíróságok, mind az állatvédelmi hatóságok bele fognak zavarodni.
Talán emlékeznek arra az asszonyra, aki „büntetésből” az autója mögé kötötte a kutyáját, és így vonszolta kilométereken át. A kutya bűne az volt, hogy megijedt a vihartól és elszökött. Szegény állat belehalt a kínzásba, az asszony pedig felfüggesztett szabadságvesztést kapott, holott a legkisebb jelét sem mutatta a megbánásnak.
De felfüggesztett börtönbüntetést kapott az a szaporító is, aki borzalmas körülmények között, fém és műanyag szállítóbokszokban tartott több mint száz tacskót – szerencsétlen állatok bélsárral és vizelettel szennyeződve kerültek rettenetesen leromlott állapotba. Életüket állatvédő szervezetek fellépése mentette meg. És még a bíró volt a szigorúbb, hiszen az ügyész mindössze a vádlott próbára bocsátását indítványozta.
Vajon mennyit ér a törvény szigorítása, ha a bírói gyakorlat még azt a büntetést sem szabja ki, amelyet a módosítás előtti Btk. alapján már eddig is megtehetett volna. Vajon az, hogy egyes minősített esetekben a büntetési tételt 3 évig terjedőről felemelték 5 évig terjedő szabadságvesztésre, megakadályozza-e a bíróságot abban, hogy ugyanúgy felfüggesztett szabadságvesztést szabjon ki? A Btk. szerint ugyanis „a két évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtása próbaidőre felfüggeszthető, ha – különösen az elkövető személyi körülményeire figyelemmel – alaposan feltehető, hogy a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető”.
Nem kérdés, hogy az igazi állatvédelem megoldatlan Magyarországon. A valódi előrelépést nem a büntetések értelmetlen szigorítása jelentené, igaz, a megoldáshoz sokkal több pénzre lenne szükség. Támogatni kellene az állatmenhelyeket, az állatmentőket, a kutyaiskolákat. Nem kellene minden feltétel nélkül kiadni az engedélyt az állatkereskedőknek, ahogyan az ma történik, hiszen jelenleg egy regisztráció elég hozzá. Kellene valamiféle államilag támogatott „állatrendőrség” – bár ez tesztjelleggel Budapesten és Pest megyében már szerencsére elindult.
És végül, de nem utolsósorban be kellene látni, hogy az állatokkal való bánásmód a kultúra része.
„A kutyáknak igenis van természetes környezetük: az emberi család. Autót sem veszünk úgy, hogy nincs meg a jogosítványunk. A kutyához is ugyanígy vizsga kellene.” (Csányi Vilmos)
