Orbán Viktor szerdán bejelentette, hogy népszavazási kérdésekkel fordul gyermekvédelmi kérdésekben a magyarokhoz. De hogyan és miért kerül az asztalra öt olyan kérdés, amelyek közül három is a nemátalakítással foglalkozik?
A tavaly augusztusban, azaz a koronavírus-járvány első hulláma végén publikált adatok alapján a Fidesz–KDNP támogatottsága 52 százalékos volt a biztos szavazó pártválasztók körében. Ez 2020. februárjához képest ekkorra 6 százalékpontos, tehát a hibahatár körüli növekedést jelentett. Ekkor a párt támogatottságának plafonjáról beszélhettünk: szavazatszerző képessége a maximumára növekedett, ezzel párhuzamosan pedig szavazatmegtartó képessége is jelentős maradt. A trendek arra utalnak, hogy a Fidesz–KDNP már régen nem más pártoktól rabol szavazókat: aktuális támogatottsága a saját, hozzá lazán kötődő szavazók megtartásától és meggyőzésétől függ.
Korábban azt is hangsúlyoztuk, hogy a támogatottság-növekedés kevéssé a járvány- és válságkezelésnek, sokkal inkább a krízis idején cselekvőképességet mutató szereplő respektálásának szólt. Ugyanakkor e növekedés tartósságának a bizonytalanságára akkor is felhívtuk a figyelmet, és a 2021. március végi pártpreferencia-kutatás már csak 44 százalékos biztos szavazói támogatottságról számolt be. Ez a legutóbbi mérés alapján 47 százalék.
Előzetesen meg kell jegyezni, hogy a jobboldali tartalomfejlesztők éveken át pörgették az identitáspolitikai témákat. Olyan ország- vagy kontinensbeli közéleti jelenségeket és ügyeket importáltak, amelyek meglehetősen téma- és problémaidegennek tűntek: semmiféle magyarországi relevanciájuk nem volt. Nem csak az olvasottsági és nézettségi adatok az erre vonatkozó visszacsatolások, hanem még a kormánypárti politikusok politikai kommunikációja is: annak ugyanis nagyon mások voltak a prioritásai. Azt csak a KESMA tartalomfejlesztői tudják, miért volt érdemes néző és olvasói visszacsatolás nélkül tengerentúli, az azóta elhalt (ha egyáltalán volt) alt-right tételeket koppintó garázsoldalak dolgairól értekezni.
Ez az értelmetlenség azonban – valószínűleg nem tervezett módon – értelmet nyert. Ennek nyomán érdemes megismerni, mi jellemzi a Fidesznek azokat a szavazóit, akik, ha egy hagymaként fogjuk fel a pártok szavazótáborát, akkor a legkülsőbb réteget, a héjat (peremet) alkotják. Mint az egyértelmű lehet, azokról a Fidesz-támogatókról beszélünk, akik bár a pártra szavaz(ná)nak, de a tábor egészéhez képest a legkevésbé elkötelezettek.
A Fidesz–KDNP szavazói rétegei
Magyarországon Angelusz Róbert és Tardos Róbert vezette be a pártok szavazótáborának vizsgálatára a mag–gyűrű kifejezéseket. A 2000-es évekre módosult a klasszikus felfogás, mert a pártok szavazótábora – különösen a Fidesz–KDNP-é – teljesen átalakult. A pártok szavazóira nem elsősorban a labilitiás és a szituativitás jellemző, hanem sokkal inkább a kötődés és a stabilitás. A pártok mag- és gyűrűszavazói mellett kialakult egy külső, harmadik réteg, a peremszavazóké, akik politikai szituáció függvényében szavaznak egy-egy pártra.
Egy 2020. decemberi nagymintás társadalomtudományi alapkutatás szerint a következő módon néz ki a Fidesz–KDNP szavazótábora:
Elemzésünk szempontjából a peremszavazók élveznek kitüntetett figyelmet. A héjon lévő választók jóval kevésbé szorosan kapcsolódnak a kormánypárthoz, mint az első két réteg. Bár jelenleg kormánypárti szimpatizánsnak mondják magukat, szavazatuk nem elköteleződésből ered, továbbá a kormány tevékenységével, a miniszterelnök személyével is kevésbé elégedettek. A jelenlegi szavazatuk tehát feltételekhez, talán úgy is fogalmazhatunk, egyéni érdekekhez kötött. A Fidesz–KDNP szavazótáborának 28 százaléka tartozik ebbe a rétegbe (politikai szituációtól függően nagyjából 700–750 ezer emberről beszélünk).
Szociológiai értelemben a peremszavazók egyik legfontosabb jellemzője az, hogy az alsó-középosztály és a klasszikus munkatársadalom tagjai felülreprezentáltak közöttük. Ezek tehát éppen azok a csoportok, amelyeknek tagjai nagyobb valószínűséggel veszthették el a munkájukat a COVID-járvány gazdasági következményei nyomán, de minimum jobban ki voltak téve a járvány gazdasági következményeinek.
Még ennél is fontosabb azonban számunkra az ideológiai hovatartozásuk. Az említett nagymintás társadalomtudományi alapkutatás szerint míg a magszavazók erősen, sőt szélsőségesen jobboldali beállítódásúak, addig a gyűrűszavazók, illetve a peremszavazók is egy-egy fokkal kevésbé jobboldaliak. Ugyanakkor még a peremszavazók is messze jobboldalibbak, mint a társadalmi átlag. Hasonló fokozatosság figyelhető meg a konzervatív–liberális skálán: a magszavazók erősen konzervatívak (nincs hozzájuk foghatóan konzervatív réteg), a gyűrűn elhelyezkedők, majd a peremszavazók egyre jobban közelítik a társadalmi átlagot.
és ez a radikalizálódás folyamatos. Jellemző adat, hogy míg a magszavazók egynegyede, a gyűrűn lévők egyötöde ért egyet azzal az állítással, miszerint „hagyni kell, hogy a meleg férfiak, illetve a leszbikus nők szabadon éljék az életüket”, addig a gyűrűszavazóknak csak az egyhetede.
Mint az előbbiekből látszik, ez a választói csoport számos jellemzőjében hasonlít a néppártosodás előtti jobbikos táborra. A 2020 őszén megjelent elemzésünkben megállapítottuk, hogy a 2018-ban Jobbikra szavazók 24 százaléka már a Fidesz-tábort erősíti. És ez leválás egy mérsékelt Jobbikból történik, a szavazói tömb kevésbé hasonlít a jelenlegi Fidesz-peremszavazóhoz. Ez a 2009–2011-es jobbikos, 2022-ben Fidesz-peremszavazót saját szociális biztonsága mellett tehát az értékkonzervativizmus és antiliberális attitűd erősen jellemzik.
Egyértelmű volt, hogy ezeknek az alapvetően „kisegzisztenciáknak” az elpártolása a válság során adott lesz, ez a keresletélénkítő kríziskezelés elmaradása esetén szinte biztosra vehető volt. Az ő szubjektív jóllétük, anyagi helyzetük, várakozásuk egyértelműen negatív irányba fordult, ezért a felelőst a politikai értelemben így gondolkodó réteg a kormánypártban találja meg. Elköteleződése nem annyira erős, hogy annak ellenére is fideszes támogató maradjon, hogy helyzete rosszabbá válik. El tud ő illanni a bizonytalan szavazók sokrétű masszájába. A Fidesz egyes járványhullám alatti támogatottsági vesztesége leginkább a peremről történő szavazói leszakadással magyarázható.
Ám ha e csoport gazdasági értelemben aktuálisan nem is megszólítható, kulturális értelemben az. Ezzel nem azt állítjuk, hogy az elfogadott törvény, amely összemossa a pedofíliát a homoszexualitással, tervezett, kicentizett lépés lenne az 50 százalék feletti biztos szavazó elérésére. Ez a stigmatizációs logika önmagában is következik a normál kormánypárti politikai gondolkodásból. De a túlpörgetése, továbbá az LMBTQ-témák iránti fokozódó érdeklődés alkalmas lehet az elkallódó peremszavazók egy fontos részének megszólítására. A labdarúgó-Európa-bajnokság beemelte szivárványviták, az UEFA állásfoglalásaira történő politikusi, véleményvezéri reakciónövekedés csak erősítette a visszacsábítási lehetőséget. Ennek sikeréről még senki nem lehet meggyőződve, az azonban biztos, hogy a Fidesz a jövőben nem új szavazókra hajt, hanem első körben ezen elveszett (korábbi jobbikos) szavazótípus visszahódítását célozza meg. Számára ez a legkönnyebben elérhető és megszólítható csoport.
Papíron a népszavazási kérdések azok érvényességétől függően adják annak esélyét, hogy erősítsék és csábítsák a Fidesz-peremszavazókat. Márpedig ha a párt biztos szavazó pártválasztók tekintetében visszamegy 50 százalék fölé, és tartósan ott is marad, úgy azzal biztosítja újabb, adott esetben jelentős győzelmét a 2022-es országgyűlési választásokon.
