Bizonyára sokan látták az Alan Turing életéről szóló filmet. Az idősebbek A kód feltörése (1996), a fiatalabbak nyilván a 2014-ben készült Kódjátszma címűt. Alan Turing volt az a zseniális angol matematikus, aki megfejtette a németek által használt Enigma nevű, üzenetek titkosítására és visszafejtésére használt elektromechanikus berendezést. Az Enigma kódjainak feltörése döntő jelentőségű volt a németek legyőzésében. Becslések szerint Turing munkája Európában mintegy 2 évvel rövidítette le a második világháborút. Ebbéli érdeme is kevés volt azonban ahhoz, hogy homoszexualitása miatt 1952-ben ne állítsák bíróság elé. Minden bizonnyal a meghurcolása vezetett két évvel későbbi öngyilkosságához. 2013-ban utólagos királyi kegyelemben részesült.
Magyarországon nekünk voltaképpen szerencsénk van. Főként azért mert olyan miniszterelnökünk van, aki a jogok harcosa, szabadságharcos volt már a kommunizmus alatt is, pedig akkor a homoszexualitást még büntették. „Küzdöttem a szabadságukért és a jogaikért, tehát védtem a homoszexuális fickók jogait” – nyilatkozta.
Az 1961. évi V. törvény, vagyis az akkori Btk. már nem büntette a felnőttek közötti homoszexuális kapcsolatot, szóval idehaza éppen hatvan éve nem bűncselekmény.
De ne akadjunk fenn ilyen apróságon, vizsgáljuk meg inkább, vajon tényleg a „gyerekek és a szülők jogairól” szól-e az úgynevezett pedofiltörvény, vagy hivatalos nevén „a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló 2021. évi 79. törvény”. (A hagyományosan használt római szám kibogozásától most megkímélném olvasóimat.) Mert Orbán és magyar hangjai erre hivatkoznak.
Mindenekelőtt szögezzük le, hogy ismét egy salátatörvénnyel van dolgunk. Ezen fenn sem akadnék, a különböző témák és törvénymódosítások összezagyválását már megszoktuk, ha nem is szeretjük. De azt azért muszáj megjegyezni – mert e szabály felrúgását viszont nem lehet megszokni –, hogy a jogalkotás egyik alapelve szerint
a jogszabálynak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal kell rendelkeznie.
Nos, nézzünk meg néhány „egyértelmű” szabályozási tartalmat. A saláta egyik levele a gyermekvédelmi törvény. Ebben szerepel a következő mondat: „tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja”. Eme egyszerűnek látszó mondatban mindössze három fogalom tisztázatlan.
Ki az alanya ennek a tilalomnak? Ha az alany egy jogszabályban nincs meghatározva, akkor bárki lehet. Iskolai pedagógus, haver, szülő, szomszédasszony, tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász, bárki. Azt, hogy mit tekintünk pornográfnak, még úgy-ahogy, lehet definiálni, de akkor mit jelent mellette az, ami nem pornográf, de „a szexualitást öncélúan ábrázolja”? Rodin A csók című szobra? Vagy Rippl Rónai Erotikus jelenet című grafikája? És mi a helyzet a Kámaszútrával? Ha a 17 éves kamasz leemeli a könyvespolcról, akkor már valaki „elérhetővé tette” számára?
És mindeddig a mondatnak csak az első feléig jutottunk el. Mert az így folytatódik: tilos közzétenni az olyan tartalmat is, ami „a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg.”
Egyelőre hagyjuk a dolog erkölcsi és egyéb szempontok szerinti megítélését, maradjunk csak az egyértelműség követelményénél.
A magyar nyelv értelmező szótára szerint: „valamely árucikk javaslat program terv népszerűsítése, például a természettudomány, a zene népszerűsítése”.
Létezik-e Magyarországon olyan javaslat, program, terv, amely azt célozná, hogy emberek, gyerekek változtassák meg a nemüket? Akik beleírták a törvénybe ezt a marhaságot, egyáltalán felfogták, hogy mit írtak? A „megjelenítés” pedig olyan tág fogalom, amelynek nem lehetne helye egy jogszabályban. Vajon földrajz órán le kell-e hagyni a térképről Leszbosz szigetét, mert még valamelyik kölyöknek eszébe jut, hogy csak nem innen ered a leszbikus szavunk?
De maradjunk még egy kicsit a jogalkotásról szóló törvénynél. „A jogszabályok megalkotásakor biztosítani kell, hogy a jogszabály megfeleljen a nemzetközi jogból és az európai uniós jogból eredő kötelezettségeknek és megfeleljen a jogalkotás szakmai követelményeinek.”
Nézzük a követelmények első feltételét. Orbán szerint
az új magyar törvény semmilyen magasztos eszmébe vagy európai jogszabályba nem ütközik.
De! Bizony mindkettőbe beleütközik! Sérti az Európai Unió Alapjogi Chartáját, rögtön annak 1. cikkét: „Az emberi méltóság sérthetetlen. Tiszteletben kell tartani, és védelmezni kell.” Vagyis nincs külön hetero- és homoszexuális emberi méltóság. Emberi méltóság van.
Azután itt a 7. cikk: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát és kapcsolattartását tiszteletben tartsák.” A mindenki az mindenki: hetero-, homo, LMBTQI és az ő összes kapcsolatuk. Legyen az a mindenki kis- vagy nagykorú.
A Charta védi a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadságot, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságát. És akkor még nem is említettem a megkülönböztetés tilalmát, amelybe sok más mellett a szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés is beletartozik.
Az úgynevezett „pedofil törvény” – ami amúgy már a módosítás előtt is számos betegségben szenvedett a senkivel nem egyeztetett módosítások révén teljességgel elfogadhatatlan, a jogalkotás szinte egyetlen szakmai követelményének sem felel meg.
Nézzük meg közelebbről azt az érvelést is, amire a Fidesz oly előszeretettel hivatkozik – hisz még a törvény címébe is beleszuszakolta –, miszerint ez a törvény a „gyermekek védelmének érdekében” született. Itt ismét hivatkoznunk kell a jogalkotásról szóló törvény rendelkezésére, mely szerint „a jogszabályok megalkotásakor biztosítani kell, hogy a jogszabály ne tartalmazzon indokolatlanul olyan rendelkezést, amely a szabályozási cél eléréséhez nem feltétlenül szükséges.”
Egy jogszabályt – kicsit leegyszerűsítve – három szinten lehet/kell értelmezni: nyelvtani, logikai és rendszertani szempontok szerint. Úgy gondolom, a nyelvtani értelmezésen túl is estünk akkor, amikor egyebek közt arra utaltunk, hogy egyes rendelkezéseknek még alanyuk sincsen.
A logikai értelmezésnél pedig már égnek áll a hajunk. A pedofília, a nemi bűncselekmények szigorúbb megítéléséhez, avagy a gyermekek fokozottabb védelméhez logikailag hogyan kapcsolódik a „születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérés, a nem megváltoztatása, a homoszexualitás”?
Hogy került a csizma az asztalra?
Végül nézzük a rendszertani értelmezést. Magyarán azt, hogy ez a törvény beleillik-e a Fidesz-féle jogrendszerbe. Bizony, sajnálatos módon nagyon is beleillik. Kezdve az Alaptörvénytől: „az anya nő, az apa férfi”, „Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát”, folytatva az örökbefogadás szabályainak módosításával, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi a meleg párok részére való örökbeadást, az anyakönyvi eljárásról szóló törvénnyel, amely ellehetetleníti a nemváltást azzal, hogy a kromoszóma szerinti biológiai nemet egy életen át kitörölhetetlenül rögzíti az anyakönyvben. Lehet, hogy Áder János nem olvasta volna ez utóbbi törvényt? Mert ha igen, akkor hogyan mondhatta azt – indokolva a megindokolhatatlant, a pedofiltörvény aláírását –, hogy „arról, hogy valaki felnőttként miként változtatja meg születési nemét, a törvény semmiféle rendelkezést nem tartalmaz”. Igaz, csakhogy ennek a gyakorlati ellehetetlenítést nem ez, hanem egy másik törvény tartalmazza.
A törvény szövegének ismeretében az az érvelés is értelmezhetetlen, amire, mások mellett Kovács Zoltán is hivatkozott. Szerinte a törvény arról szól, hogy „a 18 év alatti gyermekek szexuális nevelése a szülők felelősségi körébe tartozik”. De akkor hogyan kerültek bele a salátába azok a szakaszok, amelyek szerint csak az oktatásért felelős miniszter rendelete szerint nyilvántartásba vett szervezetek tarthatnak foglalkozásokat a szexuális kultúrával, nemi élettel, nemi irányultsággal, szexuális fejlődéssel kapcsolatos témákban.
Noha az én doktorátusom nem orvosi kérdésekről szól, azért azt senki nem tilthatta meg nekem (eddig), hogy orvosi cikkeket olvassak, vagy azt, hogy néhai barátom, professzor Nagy M. György SOTE-n tartott előadásait hallgassam. Mind a professzor, mind az általam olvasott (orvosi) szakirodalom szerint „elsöprő bizonyíték van arra, hogy a szexuális orientáció biológiai alapja a születés előtt az agyba van beprogramozva a genetika és a prenatális állapot keveréke alapján, amelyek közül a magzat egyiket sem választja.”
A bölcs professzorok elméletét maguk a „comingoutolt” melegek is alátámasztják, méghozzá saját tapasztalataik alapján. Ők is azt állítják, hogy aki nem úgy született, az soha nem lesz meleg.
„Megjeleníthet, elérhetővé tehet, népszerűsíthet” számukra bárki bármit.
