Harminc éve ezen a napon hagyta el Záhonynál az utolsó szovjet katona Magyarország területét. Igazi történelmi fordulópont volt: Magyarország fellélegzett, mert nemzeti konszenzus alakult ki 3 fontos témában – írja közleményében a Párbeszéd.
Szerintük ezek a konszenzusok ezek:
1. Elutasítjuk a diktatórikus, autokratikus rendszereket, és demokráciában akarunk élni.
2. Nem akarunk keleti birodalmak vazallusai lenni.
3. Jövőnket a nyugat felé fordulva, az európai liberális demokráciák közegében képzeljük el.
Ugyanakkor azt írják:
Ma sajnos azt kell konstatálnunk: 1991. június 19-én a szovjet/orosz katonák ugyan elhagyták az országot, de mintha egyesek azon dolgoznának, hogy a befolyásuk visszatérjen. Történelmi tragédia, hogy az az ember, aki akkoriban talán leghangosabban követelte az orosz befolyás felszámolását, most kiszolgáltatja Magyarországot a keleti birodalom (és ha már: birodalmak) érdekeinek. Igen: Orbán Viktornak hívják.
Hozzáteszik:
Orbán nem csupán olyan gigaberuházásokat erőltet ránk orosz érdekeket szem előtt tartva, mint például Paks2, és játszik át olyan üzleteket orosz cégeknek, mint amilyen a 3-as metró – gyatrán sikerült – felújítása: politikájában az orosz típusú áldemokratikus, parancsuralmi rendszert tekinti minta- és példaképének. Orbán Viktor mind hazai terepen, mind az európai politika porondján szégyenteljes szervilizmussal dörgölődzik ahhoz a birodalomhoz, amely ellen 30 éve oly’ hangosan kikelt.
Márpedig a magyar emberek akarata – amely szerint hazánknak a nyugati demokráciák táborához kell tartoznia – mit sem változott. Itt az ideje, hogy az orosz katonákhoz hasonlóan Orbán Viktor is átadja a helyét azoknak, akik nem szélkakaskodnak, és – ahogyan 30 éve – most is szabad, európai és demokratikus Magyarországot akarnak építeni. Akik nem a kiváltságosok 1 százalékát, hanem a többség 99 százalékát kívánják – nyugati keretek között – szolgálni.
(MTI)
