Relatív többségben vannak azok a magyarok, akik a személyes életük, az ország, valamint az Európai Unió jövőjével kapcsolatban is optimisták – derül ki abból az elemzésből, amelyet most hozott nyilvánosságra a Policy Solutions és a Friedrich-Ebert-Stiftung. A válaszadók 38–44 százaléka gondolkodott így.
A Bíró-Nagy András, Laki Gergely és Szászi Áron által jegyzett reprezentatív felmérés szerint, amely A szorongások és félelmek Magyarországon címet viseli, a pesszimista jövőkép nagyjából a magyarok harmadára (32–36 százalék) jellemző, a megkérdezettek negyede azonban nem tudott válaszolni a kérdésre. A következő tíz évvel kapcsolatban a megkérdezettek 44 százaléka mondta azt, hogy Magyarország helyzete javulni fog, 42 százalék várja a személyes helyzete javulását, de az EU jövőjével kapcsolatban is közel 40 százalék az optimisták aránya.
A magyarok aggodalmait vizsgáló kutatás megállapította, hogy minél idősebb valaki, annál kevésbé bizakodó a személyes jövőjével kapcsolatban. Míg a 30 év alattiak 53 százaléka pozitívan tekint a jövőjére, a negyvenes-ötvenes korosztályban ez az arány már csak 43 százalék, a 60 év felettieknél pedig 31 százalék. Hasonló különbség figyelhető meg az iskolázottságot illetően is: az érettségizettek és a diplomások legalább fele optimista, a legfeljebb alapfokú és szakmunkás végzettségűek között viszont már csak 30–34 százalékos ez az arány. Az alacsonyabb végzettségi csoportokban jóval magasabb a Magyarország helyzetének romlására számító válaszadók aránya is.
A szakmunkás végzettségűek között többségben vannak a pesszimisták (42 százalék), a legfeljebb alapfokú végzettségűeknél kiegyenlített az arány, az érettségizettek és diplomások körében viszont az optimisták vannak többségben. Az viszont egyáltalán nem meglepő, hogy a Fidesz-szavazók 59 százaléka számít a személyes helyzetének javulására, az ellenzéki szimpatizánsoknak viszont csak a 35 százaléka. A legpesszimistábbak azonban a bizonytalan válaszadók, akiknek a 30 százaléka számít arra, hogy jobb lesz az élete.
A megbetegedéstől való félelem a személyes jövővel kapcsolatos pesszimizmussal mutat hasonló mintázatot. Míg a 30 év alattiaknak csak a 37 százaléka tart attól, hogy kórházba kerül, a legidősebbek között már 69 százalék számít ugyanerre, de a középső korosztályokban is 50 százalék körüli az arányuk. Azok aránya azonban minden korosztályban magas, akik attól félnek, hogy a szeretteiknek baja esik.
A politikai csoportok közötti különbségek különösen látványosak az anyagi bizonytalansághoz kötődő aggodalmak esetén.
Érdekes ugyanakkor, hogy míg az idősebb korosztályok pesszimisták a személyes jövőjükkel kapcsolatban, és nagyon félnek a megbetegedéstől is, életkori bontásban a 60 év felettiekre a legkevésbé jellemző az anyagi bizonytalanságtól való félelem. Ennek minden bizonnyal ahhoz lehet köze, hogy a nyugdíj biztos bevételi forrásnak számít.
Egy, az utóbbi évek kormányzati kommunikációját meghatározó témában jelentős különbség van a városok és a falvakban lakók között: előbbiek 25–29 százalékában okoz félelmet, hogy más kultúrájú emberek, bevándorlók költöznek a közelébe, a falvakban azonban már 41 százalék az ettől tartók aránya.
Megvizsgálták azt is, hogy az egyes félelmek intenzitása mennyire függ össze egymással, ez alapján pedig kirajzolódott néhány jól meghatározható félelemcsoport, ahogy ez az ábrán is látható. Minél magasabb pontszám látható két félelem keresztmetszetében, annál nagyobb arányban fordultak elő egyszerre.
Említésre méltó a szeretteink féltése, valamint a személyes megbetegedés, kórházba kerülés lehetősége közötti együttmozgás, amely feltételezhetően a koronavírus-járványhoz kapcsolódó egészségügyi aggodalmakban gyökerezik. Ugyanakkor szembetűnő a gazdasági félelmek közötti összefüggés is: erősen korrelál egymással az anyagi biztonság, az eladósodottság és a kiszolgáltatottság félelme, és kapcsolat fedezhető fel az eladósodottság és az otthonvesztés között. Hasonló mintázatot mutat a fizikai fenyegetettséget érzéseként azonosítható félelemcsoport is (otthonvesztés, diszkrimináció, bevándorlók).
A Policy Solutions és a Friedrich-Ebert-Stiftung áprilisban megjelent kutatásában a koronavírus-járvány okozta traumák között a párkapcsolati agressziótól való félelem is jelentős szerepet kapott, és ugyan erre nem térnek ki, de a két csoport között minden bizonnyal van átfedés. Vagyis vannak olyanok, akik azért nem tudnak menekülni egy rossz kapcsolatból, mert félnek, hogy nem lesz hol lakniuk.
Amikor azt kérték a felmérésben résztvevőktől, hogy 14 magyarországi probléma közül válasszák ki azt a hármat, amelyek szerintük a legnagyobbak, a legtöbben a megélhetés magas költségeit (55 százalék), az alacsony fizetéseket (52 százalék) és az egészségügy helyzetét (42 százalék) említették.
A negyedik helyen, jócskán leszakadva, az egyenlőtlenségek kérdése áll, a megkérdezettek 23 százaléka pedig az alacsony nyugdíjak problémáját nevezte meg. Ezt a korrupció (16 százalék), a munkáltatóknak való kiszolgáltatottság (14 százalék) és az oktatás (13 százalék) követi. A bevándorlás, a kivándorlás, a demokrácia minősége és a kistelepülési élet nehézségei a lista végén állnak.
Egyedül abban van eltérés, hogy az ellenzékiek között az első két probléma – a megélhetés költségei és a fizetések – fordított sorrendben szerepelnek, mint a többi csoportban.
A kevésbé gyakran említett problémák között ugyanakkor már jelentősebb különbség tapasztalható. Míg a teljes népesség körében a hatodik helyen a korrupció áll, a kormánypárti szavazók között a környezetvédelem. A bevándorlás számukra továbbra is fontosabb probléma, mint az átlagnak, az oktatással viszont többen elégedettek.
Az ellenzéki válaszadóknál szintén a korrupció áll a hatodik helyen, de az átlagnál magasabb arányban panaszkodtak az oktatás alacsony színvonalára és a demokráciával kapcsolatos problémákra. Ez utóbbi a bizonytalanok listájának a végén áll a migrációval együtt, vagyis
Magyarország jövőjével kapcsolatban leginkább az egészségügy helyzetének romlásától (70 százalék), az egyenlőtlenségek növekedésétől (67 százalék) és az emberek elszegényedésétől (66 százalék) tartunk legjobban, de sokan félnek attól is, hogy a következő generációknak nem lesz nyugdíja.
A válaszadók több mint felét aggasztja a környezet állapota és a drága lakásárak, és közel ugyanennyien aggódnak az oktatás színvonalának csökkenése miatt. Tízből négy válaszadó még mindig a bevándorlóktól tart, de közel ekkora azok aránya, akiket Magyarországnak az EU-ból történő esetleges kilépése aggaszt.
A kormánypárti szavazók sokkal kevésbé aggódnak amiatt, hogy elszegényednének a magyarok, vagy, hogy szétnyílna a társadalmi olló, mint a többiek. A kutatás szerint 52–53 százalékos az arányuk a fideszesek körében, a bizonytalanok és az ellenzékiek esetében azonban 71–77 százalékos az emiatt aggódók aránya.
Globális szinten újabb járványoktól (59 százalék), gazdasági válságoktól (38 százalék) és a klímaváltozástól (33 százalék) félnek leginkább a magyarok. Az idősebbeket jobban aggasztja az új fertőző betegségek megjelenése, mint a fiatalabbakat, a klímaválság viszont inkább a képzettebb rétegeknek okoz álmatlan éjszakákat. Azzal pedig nem mondunk semmi újat, hogy a fideszes szavazók 40 százaléka nevezte meg a migrációt a három legnagyobb globális kihívás egyikeként, az ellenzékieknek csak a negyede, a bizonytalanoknak pedig a 23 százaléka.
Habár még a mai napig élénken emlékeznek a magyarok a 2008-as gazdasági válságra, a 2015-ös migrációs krízisre, valamint a nyugati világban az elmúlt évtized második felében bekövetkezett zöld fordulatra, a 2020-ban kirobbant, és a mai napig tömeges halálozást okozó koronavírus-járvány jelentősen átformálta a magyar társadalom globális világszemléletét. Az újabb fertőző betegségek és vírusok elterjedésétől való szorongás kimagasló a magyar társadalom körében
– írják a kutatók, hozzátéve, hogyha a járvány vissza is fog szorulni, a gazdasági visszaesés, a bezártság és a gyász élményeinek következtében az újabb pandémiától való félelem vélhetően hosszú távon is meghatározó lesz.
Van valami azonban, amelytől nem igazán tartanak a magyarok, ez pedig az, hogy a robotok a jövőben el fogják venni a munkánkat: a megkérdezettek 56 százaléka nem látja ezt reális veszélynek. A megkérdezettek kétharmada abban sem hisz, hogy a mesterséges intelligencia vezette rendszerek az emberek ellen fordulnak majd, bár ez az elmélet a képzettebb lakosok körében némileg nagyobb aggodalmat kelt.
Abban viszont teljesen megosztott a társadalom, hogy mennyire jelent valós veszélyt a bizalmas digitális adataink illetéktelen kezekbe kerülése: 50 százalék fél ettől, 48 százalék nem.
