A gellérthegyi sikló közberuházásban épül majd meg, közüzemeltetésben működik majd
– ezt Kerpel-Fronius Gábor főpolgármester-helyettes mondta azon a fővárosi önkormányzat által szervezett sajtóbeszélgetésen, amelyen a 24.hu-n is részt vett. A projekt szempontjából jelentősnek tekinthető kijelentés után Kerpel-Fronius azt is mondta, hogy megpróbálnak minél kevesebb fát kivágni, és a későbbi jegybevételből származó nyereséget zöldfejlesztésbe és természetvédelembe forgatják majd.
A 24.hu kérdésére Kerpel-Fronius kijelentette:
Közbeszerzés lesz a gellérthegyi sikló építése kapcsán.
Ám hogy ezt ki írja ki, a főváros, vagy egy állami szerv, azt egyelőre nem tudni.
„Ha el is készül, akkor is a ciklus végére” – ezt már Bardóczi Sándor főkertész mondta arra a kérdésünkre, hogy 2024-ig várható-e a Rác fürdő mellől induló, és a Citadella közelébe megérkező sikló megépítése, amely a Gellérthegy turistabuszoktól történő mentesítését is szolgálná.
De mitől fordulat ez?
Ezek a bejelentések azért jelentősek, mert eddig a fővárosi önkormányzat meglehetősen szőrmentén, csak a támogató szándék szintjén kommunikált az ügyről. Feltehetően azért tett így, mert egy ideje folyhatott az egyeztetés a gellérthegyi siklóról az egyes kormányzati szereplőkkel. Eddig egyébként a nyilvánosságban nem volt szó se közbeszerzésről, sem állami szerepvállalásról.
Sőt: július eleji cikkünkben, amikor arról írtunk, hogy a projekt újra lendületet kapott, még úgy tűnt, hogy egy olyan cég építheti, illetve koordinálhatja a siklót (Gellérthegyi Sikló Kft.), amelyben 25 százaléka van a fővárosi tulajdonú BKK-nak, illetve 75 százaléka egy magánkézben lévő cégnek (Sikló-Beruházó Kft.). Cikkünk hírértéke pedig az volt, hogy megírtuk: ez utóbbi cégbe szállt be a számtalan ipari és logisztikai parkot felépítő Kreinbacher József milliárdos, és az ő megérkezése – legalábbis úgy tűnt – nemcsak az építkezéshez szükséges szaktudást, de akár tőkét is hozhat.
Előző cikkünkben – a történet szereplőivel folytatott háttérbeszélgetések alapján – írtuk ezt egy hónapja: „Úgy fest tehát, hogy nem közpénzből épül meg a gellérthegyi sikló, noha tömegközlekedési, azaz közcélokat is szolgálna (leginkább a Gellért-hegy buszoktól való mentesítésével), ez pedig a mai politikai trendekbe kevéssé illő koncepció. Mégsem gondoljuk, hogy a befektetőket pusztán a nemes, alkotó szándék vezeti, még úgysem, hogy a projektcégnek a tervek szerint egyszeri megváltási, valamint egy kialkudott éves díjat is fizetnie kell a Fővárosi Önkormányzatnak a beruházás költségein túl. A gellérthegyi sikló ugyanis rentábilis vállalkozás lehet.” Július elején tehát úgy tűnt: úgy épülhet Budapest közepén, a fővárosi látképet alapvetően meghatározó projekt, hogy abban a NER nem akar részt venni.
Ez a naiv feltételezés azonban csak egy hétig tartotta magát. Cikkünk megjelenése utáni héten jött a bejelentés, hogy a gellérthegyi sikló nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházás lesz. Hogy mi történt a színfalak mögött, nem tudni, azonban az évekig álló, Tarlós István 9 éves regnálása alatt kapavágásig nem jutó történet hirtelen magasabb tempóra kapcsolt – a politika pedig egyből rávetette magát. (Vagy épp a politikai kavarás miatt moccant el a holtpontról a történet, ki tudja.)
A politikai tét
Felvetésünkre, hogy tudniillik az üzemeltetésben ezek szerint nem lesz érdekelt magánbefektető, Kerpel-Fronius Gábor egyértelművé tette:
A közhasználatban működő sikló és közhasznot és nem magánhasznot fog termelni.
Ugyanakkor, hogy milyen arányban lesz a remélt anyagi haszon megosztva a két, most már bejelentett főszereplő, tehát az állam és a főváros közt, egyelőre nem tudni. Ahogyan az sem derült ki, hogy ki írja ki a közbeszerzést, és ki ad rá pénzt. Nem derült ki az sem, hogy a főváros ragaszkodna-e a projekthez (ehhez anyagi áldozatokat kellene hozni, ez pedig a kizsigerelt, koronavírus utáni időkben nyilvánvalóan jóval nehezebb, mint előtte), és ha igen, mennyire. Az ilyen irányú kérdéseinkre azt a választ kaptuk, hogy ez az üzleti részhez tartozik, és ezekről még folyik az egyeztetést. Hogy kik között zajlik ez, azt Bardóczi Sándor mondta el:
- a fővárost Tüttő Kata főpolgármester-helyettes képviseli az egyeztetéseken,
- amelyekben érdekelt még Vitézy Dávid, a Miniszterelnökség alá tartozó Budapesti Fejlesztési Központ vezetője, valamint Fürjes Balázs, a budapesti fejlesztésekért felelős államtitkár. Mivel a sikló gellérthegyi végállomása közel lesz a Citadellához, így a Várkapitányság is részese az egyeztetéseknek. Ez tehát 3:1-es fölényt garantál a kormányzati szereplők számára. A szereplők személyéből pedig egyértelmű: a projekt kitüntetett figyelmet kap.
A Magyar Közlönyben megjelentek szerint a határozat a beruházásokkal (útépítési, parkolóépítési, műtárgyépítési, járdaépítési, közműcsatlakozási és -fejlesztési munkák) összefüggő közigazgatási hatósági ügyekben eljáró hatóságként Budapest Főváros Kormányhivatalát, valamint a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságot jelölte ki – mindkét hivatal kormányzati irányítású.
Ráadásul, az építkezés akár a főpolgármesteri ciklus végére is elkészülhet – lehetne tehát a kampányban mutogatni. De épp a felsoroltak motiválhatják a kormányzati oldalt, hogy ne engedje át a történetet, noha az érintett terület fővárosi és kerületi tulajdonban van jelenleg. Ráadásul úgy értesültünk, hogy a siklóprojekt a Lánchíddal kapcsolatos tárgyalásokban is felmerülhet szempontként – ez még bonyolultabbá tenné a történetet. A főváros képviselői ez utóbbi a felvetésünket ugyanakkor nem erősítették meg.
Kerestük az említett, magánkézben lévő céget, de nem kívántak reagálni. Egyelőre nem világos – és erre a főváros képviselői sem adtak választ – hogy a Sikló-Beruházó Kft.-nek milyen szerepe lehet a következőkben. Az biztos, hogy nemcsak tudás és tervek vannak a cégnél a siklóval kapcsolatban, de építési engedélyt is kaptak korábban, úgy tudjuk, ennek meghosszabbítása folyamatban van.
Kiemelt kép: Marjai János /24.hu
