Ez a Nemzeti alaptanterv nem nemzeti és nem alaptanterv
– kezdi cikkét Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke a hvg.hu-n, amelyben a péntek éjjel közzétett új NAT-ot veszi szemügyre a magyar nyelv és irodalom tanítás szemszögéből.
Arató általános véleménye teljességgel lesújtó.
Többek közt azt írja, hogy az új NAT nem „nemzeti, mert olyan anyagmennyiséget tartalmaz, amely az iskolába járó diákok nagy részét eleve kirekeszti a nemzetből, a szakközépiskolák (szakiskolák) diákjait eleve meg sem célozza. Nem alaptanterv, mert nem pusztán kereteket és alapelveket, műveltségterületenként követendő fejlesztési feladatokat tartalmaz, hanem részletekbe menően előírja a tananyagot”.
Problémának tartja egyebek mellett, hogy a kompetenciafejlesztésnek, differenciálásnak, olvasóvá nevelésnek semmi teret nem ad az új NAT, valamint a tanárok nem vehetik figyelembe a diákok érdeklődését, szociokulturális hátterét, továbbá alternatíva nélkül ír elő szerzőket és műveket, rengeteg szerzőt és rengeteg művet.
A tanórák legalább 80 százalékát a NAT-ban megadott törzsanyagra kell fordítani, azonban a törzsanyag akkora, hogy valójában 100 vagy annál jóval nagyobb százalékát tölti ki a tanóráknak. A populáris irodalom minimálisan, a kortárs irodalom semennyire sem szerepel a tantervben. Azaz az új NAT egész egyszerűen ellehetetleníti a nem csupán tanári szónoklatként felfogott magyartanítást.
Továbbá:
- Az irodalomtanításról vallott anakronisztikus elképzelés legüvöltőbb példája, hogy az új NAT az eddigi hat helyett tíz életművet tesz kötelezővé.
- Az új NAT a magyar nyelv és irodalom tanítását abba az ideológiai-politikai szolgálólányi szerepbe kívánja visszahelyezni, amelytől az 1978-as tanterv, illetve az ennek nyomán létrejött reformtankönyvek egyszer már megszabadították.
Összességében pedig úgy fogalmaz:
A tanterv megformálásában, preferenciáiban világosan érzékelhető Takaró Mihály szemlélete.
Kiemelt kép: Mohos Márton /24.hu