Belföld

Most jönnek már, amikor a Laci meghalt?

A Magyar Posta vezérigazgatója nem ígért változást, amikor részvétét nyilvánította az állami cég kiszipolyozó rendszere ellen öngyilkossággal tiltakozó kelebiai postamester halála miatt. A postai dolgozókat arra sarkallják, hogy biztosítások, kötvények és mindenféle kacatok árusításával növeljék a posta bevételeit. De „ha nem tudsz értékesíteni, a postánál senki vagy”. Kumich László halála után sem hiszik a helyiek, hogy a postamester tragikus döntésének bármilyen következménye lesz.
Korábban a témában:

Most jönnek már, amikor a Laci meghalt? Akkor kellett volna megkérdezni, mi bántja, amikor még élt. Akkor is elmondta volna, ha érdekelt volna bárkit

– mondja egy asszony, amikor a kelebiai községháza előtt megkérdezzük, merre találjuk a postát. A faluban mindenki tudja, azért jönnek most az újságírók, mert öngyilkos lett Kumich László, a postahivatal vezetője.

Búcsúlevelében azt írta: „Halálomért egyedül és kizárólag a Magyar Posta felel”. A munkaidő vége felé, a hivatalban, saját fegyverével főbe lőtte magát. Mielőtt meghúzta a ravaszt, a levelet a posta belső szolgálati hálózatán az összes magyar postahivatalba elküldte.

Részlet a búcsúlevélből.

Egy órán belül ötezer postás olvasta. Kikerült a Facebookra, a közösségi oldalon csoportok alakultak, ahol felindultan tárgyalták a tartalmát

– meséli Maczkó József, a határ menti, háromezer lakosú falu polgármestere. A postamester 7–8 éve panaszkodott először a faluvezetőnek, hogy nem erre a „kufár és férges rendszerre tette le az esküt”.

Akkor kezdték rákényszeríteni a postahivatalokat, hogy a hagyományos szolgáltatások mellett mindenfélét áruljanak, amivel a posta árbevételét növelni lehet.

Kumich László igazi, pedáns, lelkiismeretes tisztviselő volt. Negyvenhat évet szolgált a Magyar Postánál, nemsokára nyugdíjba mehetett volna. Komolyan vette, hogy 1974-ben erre a hivatásra esküdött fel. Nem arra, hogy csokit, kávét, könyvet, gyerekjátékot, táskát, üdítőt, esernyőt áruljon, sőt, előírják neki, hogy ezeket próbálja rátukmálni az ügyfelekre, akik levelet, csekket feladni tértek be a postára. Amikor ő fölesküdött, még folyószámlát sem vezettek a postán, az utóbbi évtizedben azonban kötelező lett mindenféle szerencsejátékot, kaparós sorsjegyet, buszbérletet árulni, mobiltelefont feltölteni. A legfőbb és legtürelmetlenebb elvárások azonban a pénzügyi termékekhez, leginkább a lakás-, élet-, utazási és gépjármű-biztosításokhoz kapcsolódnak.

A kereskedelmi tevékenységre ma már minden posta kap kötelező éves tervet, havi bontásban. Olyan az egész, mint a tervutasításos gazdálkodás: a központban a vágyálmaik alapján eldöntik, mennyi árbevételt kívánnak beszedni. Ezt leosztják a két regionális központ között, amelyek tovább osztják a körzeti központokra, azok pedig az egyes postahivatalokra.

Azt mondják, ahol nem teljesítik a tervet, ott leváltják a hivatalvezetőt vagy csökkentik a létszámot. A falusi postákon már nem nyolcórás munkaidőben gondolkodnak, hanem gyakran hét-, hat- meg ötórásban. Akit büntetni akarnak, attól bérre jogosító munkaórákat vesznek el – de a munkája ettől nem lesz kevesebb, csak a fizetése.

Bács-Kiskun megyei postások mesélték, mivel jár az, ha a sokszoros elbocsátási hullám után egy kisebb település postáján sikerül egy ügyfelet rávenni, hogy kössön biztosítást. Bizalmas pénzügyekről kell beszélnie úgy, hogy mindent hallanak az ügyfél mögött sorban állók, akiknek félórát, órát kell olyankor várni, mire a szerződéshez minden papírt kitöltenek.

Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

Minden ügyfélnek minden alkalommal legalább úgynevezett megszólító lapon ajánlani kell valamilyen terméket. Akkor is, ha a postás tudja, hogy az illető vett már mindent, amire szüksége volt. Akkor is, ha tudja, hogy ennivalóra is alig van pénze. A vidéki településeken gyenge a vásárlóerő, a pénzügyi termékeket pedig olyan üzletkötők is árusítják, akiknek a jutaléka többszöröse annak a csekély összegnek, amit a postásoknak meghagynak.

Nem is a jutalékkal akarnak ösztönözni, hanem a szervezeti kényszerítéssel. Egy nemrég nyugdíjba ment postavezető meséli, hogy egyik év vége előtt az volt a dilemma:

ha nem sikerül még néhány biztosítást eladni, akkor el kell küldeni valamelyik alkalmazottat. Hogy megmentsék az állást, a postások és családtagjaik kötöttek annyi biztosítást, amennyit feltétlenül megköveteltek tőlük, noha semmi szükségük nem volt rá. Ezzel is csak egy évet nyertek, a következőben tovább emelték a követelményeket.

A kisebb településeken ma sincs hová elmenni. Postaforgalmi végzettséggel eleve nem kapkodnak a munkaerő után. Mostanában a nagyvárosokban tapasztalható munkaerőhiány miatt kicsit más a helyzet, de ahhoz órákat kell ingázni naponta. Kelebia szerencsés, mert amióta a magyar-szerb határon felépült a migránsok elleni vasfüggöny, és konténertábor működik a közelében, rengeteg vagyonőrt foglalkoztatnak. A polgármester szerint már alig van közmunkás, elmentek a határra vagyonőrnek – a postatisztviselői fizetés duplájáért.

Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

A postások többségének csak akkor emelnek a fizetésén, amikor utána kell igazítani a kötelező minimálbérnek. Fölemlegetik, hogy 2010 óta szinte évente váltják egymást a vezérigazgatók a posta élén. Nem értenek hozzá, mire megmelegednének, lapátra teszik őket, de megkapják a törvény szerint járó sokmilliós végkielégítést.

A Kumich Lászlóhoz hasonló elhivatott postásokat nem is a pénz tartotta meg az állásukban. Az viszont a megalázásig zavarta őket, hogy a teljesítmény megítélésében a hagyományos postásmunka már semmit sem számít.

Ha nem tudsz értékesíteni, senki vagy

– summázza a helyzetet egy régi postatisztviselő.

Akárkit szólítunk meg Kelebián, mindenki azt mondja: a postamester rengeteget dolgozott. A 85 éves Gilicze Lajos szerint mindenkivel rendesen beszélt. Ha felszaporodott a sor a kollégája előtt, félretette a hivatalvezetői munkáját, és ő is szólította az ügyfeleket, hogy haladjanak. Ők biztosítást is kötöttek nála, amikor kérte, mert úgy érezték, tartoznak ezzel. „Örülök, ha még el bírok ide jönni, és elintézik a dolgomat” – fogalmaz.

Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

– Ha én nem tudtam, kitöltötte helyettem a papírokat, de még a lottót is, mikor nem volt nálam a szemüveg – emlékezik Sárközi Jánosné, aki a kopogós mínuszok ellenére a presszó kiülőjében beszélget Kóbor Lászlóval.

– Mi lesz szegény családjával?

– Ha rosszak a körülmények, akkor sem magamat nyírom ki, hanem inkább baszogatom azokat, akik tehetnek valamit – vélekedik a férfi.

– Próbálta ő magasabb szinten, de nem jött össze – feleli az asszony.

Ezt megerősíti Maczkó József polgármester is. Kumich László néhány éve beadta a lemondását, de a halasi körzeti központban nem fogadták el. Keresett másik állást, de akkor csak falugondnok lehetett volna – úgyhogy meggondolta magát, és újra felvette az igát. A polgármester jól ismerte, és biztos abban, hogy évről évre nőtt benne a feszültség. Szerinte egy idő óta tudatosan készülhetett a demonstratív öngyilkosságra.

Nem tartom zavart képzelgésnek, hogy a posta vezetőségét tette felelőssé a kialakult állapotokért. Nem a személyüket, hanem a rendszert, amelyet működtetnek, és amelytől szenved a postai dolgozók többsége. A családjával is beszéltünk, mert mindenkit foglalkoztat, hogy valaki ezért eldobja magától az életét. De őszintén mondom, nem látunk más okot.

Kumich László egyik vezetője volt a helyi baptista közösségnek, rendszeresen zenélt. Kelebián erős még a katolikus és az őskeresztényegyház, de jó az együttműködés közöttük. Nyaranta évek óta ingyenes ökumenikus tábort szerveznek a rászoruló gyerekeknek. Ezen is sokat dolgozott, részt vett a foglalkozásokon.

Maczkó József Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

Jellemző a postán belüli állapotokra, hogy amikor hírét vették Kumich László halálának, valaki fekete zászlót tűzött a saját postahivatalára, mire végigfutott az interneten a riadt kérdés: kitől kell engedélyt kérni, hogy ne legyen ezért retorzió? Végül a bátrabbak meggyőzték a félénkeket, hogy ez az ő gyászuk, és ehhez senkitől nem kérnek engedélyt.

Schamschula György, a Magyar Posta Zrt. jelenlegi vezérigazgatója, miközben minden postásnak levélben tiltotta meg, hogy nyilatkozzon az ügyről, kondoleált. A kelet-magyarországi direktor pedig kis időre ellátogatott Kelebiára. A postamester halála utáni első munkanapon nem nyitott ki a posta. A zárt ajtó előtt halmozódtak a mécsesek és a virágok. A helybelieknek a kegyelet és az emlékezés órái lettek volna ezek, a megmaradt postások nem szívesen léptek be még az épületbe, ahol a tragédia történt, ám a posta végül kinyttott.

Kizsigerelt postások, szárnyaló cég

Az általános vélemény az, hogy miközben odalenn a vérét kiszipolyozzák a Magyar Posta megmaradt dolgozóinak, tíz éve nem meszelték ki a hivatalt, pottyantós vécé van, vagy át kell járni a kocsmába a vécét használni, odafenn egymást váltják a nem a szakmából jövő vezérigazgatók, a milliós végkielégítések, a Posta gazdasági és politikai machinációkra való felhasználása. Az a posta, amelyre Kumich László fölesküdött, a politikai és a technikai változások miatt nem maradhatott a régiben. Már a rendszerváltáskor kivált belőle a MATÁV és az Antenna Hungária, a telefónia és a műsorszórás. A megyei lapok privatizálása után azok a saját kezükbe vették a lapjuk terjesztését. Az Európai Unióhoz való csatlakozásra felkészülve, majd már az egységes piac részeként a posta maradék piacképes szolgáltatásait kiszervezték magáncégekbe. Ott maradt az országos hálózat, rengeteg ingatlannal, elszegényedő kis települések lakóival, akinek a postáit elsősorban a balliberális kormányok sorra bezárták. Régen is volt postatakarék, kitalálták hát, hogy nyújtson újra banki szolgáltatásokat a posta. Áruljon mindent, amiből csak bevétele lehet. Így kényszerítették rá a szervezetre a „kufárkodást”, és nyomták bele alkalmazottait a teljesíthetetlen feladatokba. Még így is, ebből a jövedelmező szolgáltatásaitól megfosztott szervezetből is egyre több éves nyereséget préselnek ki a politika által mozgatott vezetői. A Magyar Posta Zrt. adózás előtti nyeresége a 2017-es 464 millióról 2018-ra 520 millióra nőtt.

Maczkó József úgy értelmezi a postamester öngyilkosságát, hogy az kétségbeesett segélykiáltás és figyelemfelhívás volt: hátha így elérheti, hogy történjék változás. A kormánypárttól már érkezett hozzá telefon, hogy ebből politikai ügy lehet, és biztos abban: lesznek politikai visszhangjai is az esetnek. Úgy tudja, nyílt levelet fogalmaznak a faluban, és az is várható, hogy sokan eljönnek a postamester temetésére. Szerinte Kumich László öngyilkossága is ellenzéki cselekedet volt, de nem a zászlólobogtató politikai ellenzéké, hanem a szakmájukat mindenekfölött szerető, becsületes embereké, akik beszorultak ebbe az őket semmibe vevő rendszerbe.

A kelebiai polgármester azért osztja a kelebiaiak felháborodását, amiért Schamschula György eldúratta az ajtóból a postamesterre emlékező mécseseket, mert ezzel is csak azt erősítette, ami miatt Kumich László maga ellen fordította fegyverét: hogy ezek után sem lesz semmi változás. A megkérdezett helybeliek többsége nem hiszi, hogy Kumich László önfeláldozó gesztusa nem volt éppen annyira hiábavaló, mint amikor szép szóval és érvekkel akart tárgyalni a feletteseivel.

– Akkor lesz itt változás, amikor az Úrjézus újra lejön a földre – mondja kérdésünkre a templom előtt egy fekete sapkás férfi.

Ő alighanem valamelyik keresztény felekezethez tartozik.

Helyesbítés

Cikkünk első változatában tévesen állítottuk, hogy szolgálati fegyverrel végzett magával a posta vezetője, nem szolgálati volt a fegyver. Ugyancsak tévesen írtuk, hogy a vezérigazgató látogatott Kelebiára, valójában a kelet-magyarországi igazgató érkezett oda, aki – forrásaink korábbi állításával szemben – nem viselkedett kegyeletsértő módon. Maczkó József polgármester tévesen számolt be arról, hogy darabszámra előírták a kelebiai postának, mennyi csomagot kell fogadnia. A Magyar Posta tudatta azt is: „a vállalat nem fenyegeti munkavállalóit elbocsátással, munkaidő és fizetéscsökkentéssel, valamint az értékesítés az alapbéren felüli juttatással jár. A Magyar Posta helyzete az elmúlt 10 évben jelentősen megváltozott, a hagyományos postai szolgáltatások iránti ügyféligény jelentősen csökken, ezért ezen szolgáltatási ág minőségi fenntartása érdekében alternatív szolgáltatási és értékesítési portfóliót kellett bevezetni. A posta árbevételének jelentős részét a kiskereskedelmi áruk, a hírlap és a pénzügyi szolgáltatások biztosítják.” Miként arról is tájékoztattak: „Ha egy postán kevés a forgalom, akkor annak okát megvizsgáljuk és az eredmény alapján tesszük meg a szükséges változtatásokat. Az alkalmazottak létszámának csökkentése a postákon a munkaerőhiány miatt nem történhet meg, és nem is logikus lépés.”

Kiemelt kép: Farkas Norbert / 24.hu

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.