Kövér ketrece legalább négy törvényt sért

„A görög mitológiából tudható, hogy a hatalmi gőgöt, a hübriszt az istenek mindig keményen megbüntetik.” (Sólyom László)

A médiát a negyedik hatalmi ágnak szokták nevezni, mégpedig azért, mert ellenőrző funkciót tölt be a három (elvileg) elkülönült és (szintén elvileg) egymást ellenőrző hatalmi ág fölött (törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás). Mindezt szokás a fékek és ellensúlyok rendszerének nevezni. De mi már tudjuk Kövér Lászlótól, hogy ez úgy hülyeség, ahogy van. Márpedig, ha a három hatalmi ág elkülönítése hülyeség, abból logikusan következik, hogy a negyedik léte is az. Kövért akár következetesnek is tarthatjuk, amikor mindent elkövet, hogy ellehetetlenítse a sajtó ellenőrző funkcióját.

Kövér elintézte, hogy békében legyenek a politikusok az újságíróktól

A médiában dolgozóknak még nehezebb lesz megközelíteniük a politikusokat.

Azt viszont bátran felróhatjuk neki, hogy a legutóbb kiadott (módosított) házelnöki rendelkezésével számos jogszabályt „felülírt”, az alaptörvénytől kezdve az Országgyűlésről szóló törvényen át egészen a sajtótörvényig, hogy csak a fontosabbakat említsük.

Gondolom, sokan látták azt fotót, melyet Korózs Lajos (MSZP) tett ki a Facebookra:

Ezen pompásan látszik az a parlamenti irodaházban kialakított „ketrec”, amelybe az újságírókat terelik. Van egy másik, szalagokkal elkerített karám is a média munkatársai számára, méghozzá a parlament épületében.

A két ketrec egy dologban azonos: lehetetlenné teszi, hogy az újságírók interjút, hang- vagy képfelvételt készítsenek a képviselőkkel.

Hogy a parlament épületében hol szabad felvételt készíteni? Gyakorlatilag szinte sehol. A kijelölt területen viszont technikailag megoldhatatlan.

Ráadásul a sajtószabadság nagyobb dicsőségére a házelnök még azt is megszabja, hogy az újságíró, fotós, tévés miről készíthet egyáltalán anyagot: az ugyanis csak

az Országgyűlés feladat- és hatásköreinek gyakorlásával, a képviselői jogállással vagy az Országházban, illetve az irodaházban megtartott nyilvános rendezvényekkel lehet összefüggésben.

Ebből az következik, hogy a házelnök valamennyi médium szerkesztői feladatait is elláthatja.

Érdemes megvizsgálni azokat a törvényeket, amelyeknek konkrét szabályait Kövér intézkedése megsértette. Az alaptörvény IX. cikke szerint „Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit”. A sokszínűséget most hagyjuk is, az megérne egy külön misét. Maradjunk csupán a szabad tájékoztatás feltételeinek biztosításánál. Vajon az újságírók szabad mozgásának megakadályozása, a parlament épületének nagy részéből való kitiltása, az interjúkészítés lehetetlenné tétele, az interjú témájának előírása miként biztosítja a szabad tájékoztatás feltételeit? Nyilván sehogy. Vagyis a házelnöki rendelkezés sérti az alaptörvényt.

És ugyan ki írta alá azt 2011-ben? Schmitt Pál egykori köztársasági elnök és Kövér László, aki már akkor az Országgyűlés elnöke volt.

De lépjünk tovább a semmibe vett jogszabályok rengetegében. Idézet az Országgyűlésről szóló törvényből:

A házelnök nem állapíthat meg olyan rendelkezést, amely az Országgyűlés ülésének nyilvánosságát, a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit kizárná.

Vajon ki állapította meg a házelnök jogait és azon belül a szabad tájékoztatás korlátozásának tilalmát? A fideszes többségű Országgyűlés 2012-ben. E pártnak alapító tagja Kövér, aki tehát a parlament rá vonatkozó tiltó rendelkezését is semmibe veszi.

Van nekünk egy jogalkotásról szóló törvényünk is, amelynek hatálya nem csupán az „igazi” jogszabályokra, hanem az úgynevezett „közjogi szervezetszabályozó eszközökre” is kiterjed. E rejtélyes fogalom mögött azok a normatív határozatok és utasítások szerepelnek, amelyeket például az Országgyűlés hivatali szervezetének vezetője adhat ki. Az ilyen utasítás azonban csak az adott hivatali szerv dolgozóira kötelező. Az Országgyűlés Hivatala és benne a Sajtóiroda Kövér László alá tartozik. E szerint tehát

a házelnök, illetve a hivatala nem hozhat olyan utasítást vagy rendelkezést, amely az ott dolgozókon kívüli személyekre, így a sajtó munkatársaira ró kötelezettséget.

Az igazi csemegét a végére hagytam. A sajtótörvényben – becsületes nevén a törvény „a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól” – azt olvashatjuk: „Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét”. Ismerős mondat, ugye? Persze, hiszen szinte szó szerint ez olvasható az alaptörvényben. Csakhogy a jogalkotási törvény értelmében ezt a mondatot le sem szabadna újból írni, hiszen egy adott

jogszabályban nem ismételhető meg az alaptörvény (…) rendelkezése.

De ne legyünk kicsinyesek, van ennél nagyobb bajunk is. Például a sajtótörvény következő rendelkezése: „Az állami és önkormányzati szervek, intézmények, tisztségviselők, a hivatalos és közfeladatot ellátó személyek (…) kötelesek elősegíteni a médiatartalom-szolgáltató tájékoztatási feladatának elvégzését”.

Az senki számára nem lehet kétséges, hogy az országgyűlési képviselő hivatalos személy. Maga Kövér László is az. Akkor ő, no meg a mikrofonok és kamerák elől fejvesztve menekülő képviselők nem szegik meg a törvényben előírt kötelezettségüket?

A sajtótörvény másik nézőpontból is említi a tájékoztatási kötelezettséget, mégpedig a jogosultak oldaláról. „Mindenkinek joga van arra, hogy megfelelően tájékoztassák a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről, valamint Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről”.

Tehát két eset lehetséges: vagy az, hogy Kövér és a némasági fogadalmat tett képviselők ezt a szabályt is megszegik, vagy a parlamentben soha nem történik olyan esemény, amely jelentőséggel bírna a magyar polgárok és a magyar nemzet tagjai számára.

A házelnöki rendelkezés különböző szankciókat is kilátásba helyez a tudósításokat lehetetlenné tevő szabályok megszegőivel szemben. Akár egy egész parlamenti ciklus idejére is kitilthatják a szabályszegőt a parlament, vagy az irodaház épületéből, ha arra vetemedne, hogy otthagyva a sajtókarámot odalépne egy futva távozó képviselőhöz, és még kérdésekkel is zaklatná szegényt. A kitiltás nem vitásan felelősségre vonást, vagyis szankciót jelent.

Ehhez képest a sajtótörvény megtiltja, hogy a „médiatartalom-szolgáltatót vagy annak munkatársát” felelősségre lehessen vonni olyan jogsértésért, amelyet „valamely közérdekű információ megszerzésével összefüggésben követett el, és az adott információ általa nem, vagy csak aránytalan nehézséggel lett volna más módon megszerezhető”. Persze csak akkor nem vonható felelősségre a jogsértő sajtómunkás, ha az így „elkövetett jogsértés nem okozott aránytalan vagy súlyos sérelmet”. Vajon miféle sérelmet okoz egy megválasztott parlamenti képviselőnek, ha válaszolnia kell egy újságírói kérdésre? Hogy lehet egyáltalán „jogsértésnek” tekinteni azt, hogy az újságíró eleget akar tenni a gyors, pontos és hiteles tájékoztatási feladatának?

Az Azonnali.hu internetes portál képviseletében Schiffer András ügyvéd pert indít az Országgyűlés Hivatala és a házelnök ellen a sajtószabadság drasztikus szűkítése miatt.

Beperlik Kövér Lászlót az újságírókat korlátozó szabályok miatt

Az Azonnali szerint az új az szabályok alaptörvényben védett sajtószabadságot, a médiatörvényt, és az Országgyűlésről szóló törvényt is sértik.

Igazi próbaper lesz ez, nyilatkozta Ungár Péter, LMP-s (nem menekülő) parlamenti képviselő, egyúttal a portál többségi tulajdonosa.

Ez a per a jogrendszer próbája lesz

– tette hozzá.

Egyetértek. És remélem, a jogrendszer kiállja a próbát. Ha az istenek nem is, de a bíróság „megbünteti a hatalmi gőgöt”.

Kiemelt kép: Marjai János / 24.hu