„A tehetetlenség. Lehúzom a tizenkét órákat, és újra meg újra azzal szembesülök, hogy nem tudom, volt-e értelme. Én is azért vállaltam, amiért nagyon sok kolléga: hivatástudatból, hogy segítsek a család nélkül maradt gyerekeken. Ma már, ha érkezik egy új dolgozó, rövid időn belül leszámol az illúzióval, hogy normálisan tud dolgozni. Ki vagyunk égve” – panaszolja egy budapesti gyermekotthon szakképzett nevelője.
Két hónap alatt hárman álltak fel a Bolyai Gyermekotthoni Központ vezetőségéből: Fekete-Buzás Eszter főigazgató, Drozsdják Edina és Magyar György igazgatóhelyettesek. Bár megkeresésünkre nem reagáltak, belső forrásból származó információnk szerint
Budapesten 2016 óta a nevelőotthonok központi irányítás alatt működnek, a fenntartó a Bolyai Gyermekotthoni Központ, amelynek felettes szerve az Emmi Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatósága. Az intézmények azóta nem készíthetnek saját szakmai programot, még a házirendet is központilag írják elő nekik. A Bolyai-központ öt gyermekvédelmi intézet működését koordinálja, ezek közül az egyik a XII. kerületi Esze Tamás Gyermekotthon, ahol idén júniusban egy ombudsmani vizsgálat súlyos hiányosságokat tárt fel.
A következő problémákat találták:
- rossz állapotú, „lelakott” infrastruktúra, beázott helyiségek,
- lejárt élelmiszerek, rágcsálóürülék,
- kontroll nélküli, dohányzó és egyéb addiktív szereket fogyasztó fiatalok,
- krónikus munkaerőhiány (a szükséges 26 álláshelyen 16 szakdolgozó volt az intézményben), és ebből adódó, a működést zavaró csoportösszevonások,
- kiszökdöső és a környéken randalírozó gyerekek,
- tankötelezettség elmulasztása, vagyis iskolakerülés.
A lapunknak nyilatkozó szakemberek azt állítják, az Esze Tamás Gyermekotthonban tapasztalható visszásságok a rendszer egészére jellemzők, és nem csak a fővárosban. A gyerekek kiszökdösése az intézményekből olyannyira általános probléma, hogy a rendőrség által közzétett „eltűnt személyek listáján” a legtöbben intézetis gyerekek.
Korábban a rendőrség szóvivője arról tájékoztatott, hogy a legtöbb esetben igazolatlan kimaradásokról vagy késésekről van szó, a gyerekek többsége megkerül néhány nap alatt.
További komoly gondot jelent viszont
- a drog-, alkohol- és nikotinfüggőség,
- a szexuális visszaélések,
- az erőszak
- és a prostitúció.
Összekeverik az eltérő nevelési igényű gyerekeket
A szakemberek elmondták, a gyermekvédelmi szakellátásban élő lányokra és fiúkra szabályosan vadásznak a gyermekotthonok körül lebzselő futtatók. Leszólítják a fiatalokat, apró ajándékokkal, esetleg droggal „kedveskednek” nekik. A szeretetre éhes gyerekekkel látszólag érzelmi kapcsolatot alakítanak ki, majd kelepcébe csalják és egyszerűen elrabolják őket.
Korábban beszéltünk egy prostituáltakat mentő nemzetközi misszió munkatársaival, akik állítják: a legkiszolgáltatottabb réteg a nevelőotthonokból kiszöktetett, majd rabszolgasorban tartott lányoké. A drogdílereknek is könnyű célpontok az intézményekben élő fiatalok; különösen az olcsó dizájner drogok népszerűek a körükben. Alig találni olyan tizennégy évnél idősebb intézeti gyereket, aki ne volna nikotinfüggő.
Mindezt tetézi, hogy a speciális igényű gyermekeket – ide tartoznak azok, akik súlyos személyiségfejlődési zavarokkal küzdenek, pszichotikus vagy neurotikus tüneteik vannak, illetve akik bűnelkövetés, alkohol- és drogproblémák miatt nem kerülhetnek nevelőszülőkhöz – évek óta a „normál” növendékek közé helyezik, igen magas, sokszor 30 százalékos arányban.
A „speciális” gyerekeket – rehabilitációs céllal – elkülönítve kell elhelyezni, erről a gyermekvédelmi törvény is rendelkezik. A szakmai ajánlások szerint egy normál csoportba legfeljebb két speciális szükségletű gyerek helyezhető, persze ez is csak akkor lehetséges – legalábbis legálisan –, ha az intézménynek van erre külön működési engedélye.
Biztos információkkal rendelkező forrásunk szerint az Esze Tamás Gyermekotthonnak – ahol a növendékek zöme speciális igényű, és az ombudsmani vizsgálatig a gyerekek szó szerint rettegésben tartották a környéket – nincs ilyen jogosítványa. Az ilyen gyermekek nevelésére tehát külön intézmények állnak rendelkezésre. Budapesten négy otthon és két iskola szakosodott erre, ám ezekben telt ház van. A 68 férőhelyes Béke Gyermekotthon több mint egy éve bezárt, a 30 férőhelyes Kossuth Lajos Gyermekotthon fele szintén nem működik (ez további 30 körüli férőhely), és egyetlen csoportot üzemeltet a Kornis Klára Gyermekotthon a korábbi négy helyett. A többi közt a munkaerőhiány miatt bezárt gyermekotthonok, a felszámolt csoportok miatt a speciális ellátás a fővárosban jelenleg lényegében nem érhető el.
Már 2014-től az a rossz gyakorlat, hogy a Fővárosi Gyermekvédelmi Szakértői Bizottság nem a gyerek aktuális személyiségállapota szerint határozza meg a gyermek szükségletét, hanem a rendelkezésre álló férőhelyek alapján. Magyarul akkor is normál szükségletet állapít meg, ha a speciális lenne az indokolt
– közölte lapunkkal az egyik gyermekvédelmi szakember. Ezzel amúgy mindenki spórol, hiszen a speciális szükségletű ellátás magasabb színvonalú ellátást jelent eredetileg, és magasabb normatívával jár együtt.
Egy ilyen rendszerben minden gyerek traumatizált, hiszen eleve nem a vér szerinti szüleivel él, és nagyon súlyos hatások érhették a közegben, ahonnan jönnek – mondja Hárs György Péter pszichológus, aki korábban az egyik budapesti gyermekotthonban dolgozott. – De nem mindegy, hogy milyen mértékű a sérülésük, alkalmasak-e, hogy beilleszkedjenek egy közösségbe, ahol szabályokhoz kell igazodni, tudni kell kommunikálni egymással és a nevelőkkel. Ha sok speciális gyerek van egy csoportban, nagyon hamar az egész csoport speciálissá válik, a normális gyerekek sem tudnak teljesíteni, képtelenség velük dolgozni és tanulni, és beindul egy ördögi kör: még több sérülést szereznek és adnak egymásnak, és persze a nevelőiknek is.
Megyek, köszönök a folyosón a srácnak, visszaszól, hogy a kurva anyád. Ez mindennapos
– állítja az egyik gyermekotthon alkalmazottja. – Ha felmegy a pumpám, kiabálok, vagy elveszítem a türelmemet, és pillanatok alatt én leszek a „bántalmazó nevelő”. Egymás közt is durván megy a csicskáztatás, a verbális vagy fizikai erőszak, és tehetetlenek vagyunk. Egyrészt, mert általában nem a szemünk előtt csinálják; másrészt nem tudunk mindenkire odafigyelni. Kevesen vagyunk.
Hová lett 95 milliárd forint?
A szakemberek szerint a probléma kettős gyökerű: az egyik az elhibázott – nem a valóságra reflektáló – törvényi szabályozás, a másik az alulfinanszírozottság. Ami a szabályozást illeti: 12 évesnél fiatalabb gyermeket már nem enged be a gyermekotthonokba, ehelyett a nevelőszülőknél történő elhelyezést követeli meg. Ám ezt az elvárást teljes körűen lehetetlen teljesíteni, azon egyszerű oknál fogva, hogy túl kevés az alkalmas nevelőszülő.
- Jelenleg 22 ezer gyerek van állami gondozásban,
- ennyi gyerekre 5500 nevelőszülő jut.
Eközben ugrásszerűen nő a családjukból kiemelt gyerekek aránya, különösen a tinédzser korosztályban. Mint egy korábbi ombudsmani jelentés rámutatott, sok esetben a családokból egyszerűen a nyomor miatt emelik ki a gyermeket, ami összeegyeztethetetlen az állampolgári alapjogokkal – a megoldás a családok felzárkóztatása lenne, nem pedig gyermekek elszakítása a nélkülöző szülőktől. Budapesten a gyerekek 14 százalékát, Nógrádban a 38 százalékát „anyagi veszélyeztetettség miatt” veszik állami gondozásba. Az ilyen gyermekek sorsa gyakran az ide-oda ingázás az alkalmatlannak bizonyult nevelőszülők és a gyermekotthonok közt.
A forráshiány pedig azért is különös, mert 2017-ben a kormány bejelentette: uniós forrásból 95 milliárd forinttal növeli a gyermekvédelemre szánt keretet. Az akkori ígéret szerint ezt az összeget jórészt a speciális gyermekek elhelyezésére fordítanák, hogy a jelenlegi hatszázról nyolcszázra növekedjen a férőhelyek száma.
Egy darabig diadalmas hírek szóltak arról, hogy húsz férőhelyes speciális otthon épül a Békés megyei, gyakorlatilag mindentől távol eső Pusztaottlakán – azonban az építkezés elmaradt. (Csak érdekesség, hogy a településen korábban a helyi szellemberuházásokról elhíresült, jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás vádjával büntetőeljárás alá volt Simonka György volt a polgármester.)
A rendszerben dolgozók szerint nincs nyoma annak, hogy valóban 95 milliárdot költött volna az állam a gyermekotthonokra: a lelakott, zsúfolt, szűkös és jobbára működésképtelen intézmények és az erősen mérsékelt fizetések inkább forráskivonásról árulkodnak. Egy gazdasági ügyekkel is foglalkozó gyermekvédelmi szakember kérdésünkre elmondta: 2010 óta jellemzi a rendszert a financiális gyengélkedés, valamint a meglévő források észszerűtlen elosztása.
Emellett divat lett a központigazgatók részéről az év közbeni megtakarításaikat visszautalni a központi költségvetésnek, míg korábban a megtakarítást jellemzően eszközbeszerzésre, felújításra fordíthatták
– állítja informátorunk.
A zsúfoltságot és túlterheltséget tetézi, hogy a kormány egy 2019 év eleji döntéssel felszámolta a nevezetes fóti gyermekvárost – hivatalos nevén a Károlyi István Gyermekközpontot –, az ottani speciális részleget, ahol hatvan gyermek élt, már ki is ürítették. Hogy milyen befektetőhöz kerül az impozáns kastélyépület, a több tíz hektáros parkban levő, uniós pénzből fejlesztett lakóotthonokkal, hétpecsétes titok. Szó szerint, hiszen a fóti gyermekotthon felszámolásának tervét tíz évre titkosították.
A kormány mindenesetre idén újra megígérte a férőhelyek bővítését. Tegyük hozzá, a 800 férőhely sem volna túl sok: Magyarországon minden évben meredeken (több ezerrel) emelkedik a speciális nevelési igényű gyermekek száma, és semmi okunk azt gondolni, hogy az állami gondozottak körében ez másképp lenne.
Ez a rendszer nem működik, és a gyerekek mennek tönkre bele. Mikor egy hatéves intézeti kislány csikket szed az utcán, akkor azért csak érzi az ember, hogy álljon már meg a menet. Az állami gondozásba vételnek elvileg az lenne a célja, hogy pont ilyen helyzetekből menekítse ki a gyerekeket.
A csoportfoglakozásokon a pszichológus emlékei szerint egy-egy közösen átbeszélt téma kapcsán megesett, hogy megnyíltak a gyerekek, és kiderültek abúzusok, a megrázó történetek, amelyeket nemcsak az otthoni környezetben, hanem az intézetben, egymás közt is szenvedtek el.
Menekülnek a rendszerből a szakemberek
12-18 fős csoportokra jut egy nevelő, de előfordul a rendszerben, hogy harminc gyereket kell felügyelni egyetlen embernek. Ha valaki lebetegszik, az ő csoportjába is be kell ugrani helyettesíteni. A gyermekotthonok munkatársai szabályosan túlélésre játszanak. A nevelő munkája a gyermekotthonban mindenre kiterjed, a közös foglalkozások tartására, a főzésre, a mosásra, az alapvető higiéniai szabályok betartására és betartatására, sőt a mosdatásra is.
Nemcsak mentális állapot, kezelhetőség, de életkor és nem szerint is vegyesek a csoportok, kisbabáktól a nagyobb kamaszokig. A tágabb életkori spektrumról máig folyik szakmai vita, és szólnak is mellette érvek. Abban viszont teljes az egyetértés, hogy ha már korcsoportonként nincsenek elkülönítve, legalább nem kéne együtt lakniuk a fiúknak a lányokkal – sokszor szó szerint egymás hegyén-hátán. Megkérdeztük erről a problémáról a korábban az egyik budapesti gyermekotthonban dolgozó pszichológust, Hárs György Pétert:
Mi van, ha mondjuk egy tizenhat éves fiú, akiben tombolnak a hormonok, szemet vet egy kiskamasz lányra a csoporton belül? Vagy fordítva.
Hát, ha nem vesszük észre, bemennek valamelyikük szobájába, és…
És ha észreveszik?
Akkor kihajthatjuk őket onnan. De úgyis megoldják valahogy, nem lehetnek szem előtt folyton. A nevelő megpróbál szövetségeseket találni magának a csoporton belül, aki segít a rend viszonylagos fenntartásában. De kemény hierarchiaharcok mennek köztük, pont úgy, mint egy börtönben. Ha kicsi vagy, gyenge, és nincs egy tekintélyesebb támogatód, akkor nagy bajokba is kerülhetsz. Volt, hogy egy tizenhat éves gyerek késve jött meg a kimenőről, én pedig ezt szóvá tettem. Olyan döbbenetes agresszivitással támadt nekem, úgy ordítozott, fenyegetőzött, hogy azt hittem, megver. Én meg nem vagyok az a fizikum, sem az a lelki alkat, aki keményen bele tud állni egy ilyenbe.
Mit tud csinálni ilyenkor egy felnőtt? Meghunyászkodik?
Más lehetőség nemigen van – feleli Hárs György Péter.
Mivel a nagyon alacsony bérekhez óriási felelősség és rengeteg túlmunka társul, sok képzett nevelő elhagyja a szakmát. A helyükre muszáj embereket felvenni, így egyre lejjebb csúsznak az elvárások: ma már nyolc általánossal bárki elmehet felügyelőnek gyermekotthonokba, panaszolja az egyik szakember. E cikk írásának pillanatában csak a Bolyai központ tizenkét állást hirdet.
Többen megerősítik: sajnos szinte kontrollálhatatlan, milyen munkaerőt vesznek fel, nem tudják előre kiszűrni azokat, akik később esetleg – akár szándékosan, akár a nem megfelelő képzettségük miatt – többet ártanak, mint használnak a gyerekeknek. Előfordult a közelmúltban, és biztos, hogy megtörténik még a jövőben is, hogy egyik-másik dolgozó veri vagy szexuálisan kihasználja a gyerekeket. A lapunknak nyilatkozó szakemberek szerint sokkal több ilyen eset történik, mint amennyi napvilágra kerül.
A 24.hu-nak gyermekotthonokban dolgozó, illetve azok adminisztrációját ellátó szakemberek nyilatkoztak. Ragaszkodtak hozzá, hogy ne lehessen beazonosítani őket. Félnek: ha valaki „kifelé beszél”, hamar elfogy körülötte a levegő. Amint megküldtük kérdéseinket az Emmi illetékeseinek, belső vizsgálatok kezdődtek az intézményekben, azt kutatták, ki a szivárogtató. A kérdéseinkre viszont a mai napig nem kaptunk választ a minisztériumtól.
Fotó: Mohos Márton / 24.hu
