Belföld

Pikó András: Arra készülök, hogy nincs pénzünk

Polgármesteri szobája még az elődje ízlését tükrözi koloniál bútorokkal, de az üres szekrény, a leszedett festmények helye is jelzi, hogy még nem melegedett meg a hivatalban. Ahova nem szolgálati kocsival jár, hanem a 99-es busszal. A rendőrségi attak a központjuk ellen mennyire segítette a kampányt, és mennyi szerződést mondott már fel eddig? Interjú Józsefváros új polgármesterével, Pikó Andrással.

Miért lötyög az a kabát?

Aki ezt először csinálja, azon mindig lötyög a kabát, végtére is egy 70 ezres várost kell elvezetni. Abba a kabátba viszont nem szeretnék belenőni, amiben nagyon távol kerül a politikus a választóitól.

És ezért tényleg a 99-essel akar buszozni?

Ragaszkodom az életmódomhoz, a bringához meg a buszhoz. A választás utáni első buszozások felszabadult buszfórummá váltak, mert azon utazott az új polgi is. Az emberek mellém ültek, mellém álltak, beszélgetni kezdtünk.

Szívességet nem kérnek?

Folyamatosan kérnek. Mindenhol.

Pénzt? Lakást?

Pénzt nem, általában lakást kérnek. Sokan úgy élik meg ezt az eredményt, hogy itt van egy közvetlen pasi, és ha eddig elhajtották őket, ezután nem fogják. És értem is, hogy miért van ez így. Amikor kopogtattunk, rengetegen mondtak valami ilyet: „Azt értjük, hogy a fideszesek szétlopnak minket, de azt nehezen tudjuk elfogadni, hogy közben tesznek a fejünkre.”

Azaz?

A választók megérdemlik, hogy őszinte legyél velük. Elmondom, hogy egyetlen lakáskulcs sincs a zsebemben. Igazságosabb lakáspályázati rendszert ígértünk, és olyan támogatási rendszert, ami megnehezíti, hogy az utcára kerüljenek. Ezt a választ eddig elfogadták.

Be is ülhetne egy Audi 6-osba. 

Ha eddig nem ültem be az Audi 6-osba, ezután se fogok. Önazonos maradok.

Nem is lesz szolgálati kocsija?

Az egyik alpolgármester rollerrel jár, a másik gyalog. A harmadik ugyanúgy bringás, mint én. A stábból, akit megkérdeztem, igényel-e szolgálati autót, az mind körberöhögött.

Villog a fapados imidzs. 

De ez nem imidzs. A csapatomban mindenki ilyen. Hat autója van a polgármesteri hivatalnak – gondolkodunk, hogy mi legyen ezekkel.

Fotó: Mohos Márton / 24.hu

Audi, Skoda?

Azért nem Audi, de Skoda van. Ford Mondeo is. Jó autók, tényleg. Itt lent szoktak állni, melléjük kötöm a bicómat. Szólt is már az őr, hogy vigyem be az épületbe, ne ázzon már kinn. A választók viszont erről tudják, hogy bent dolgozom. Az nekem nem jön össze alkatilag, hogy a verdával meg a sofőrrel hazacsapassak a Vajda Péter utcába. Az önkormányzatnak vannak éves BKV-bérletei, mi inkább azokat használjuk.

Szóval sofőr is van.

Nem is egy.

És ők mit csinálnak egy hónapja? Úgy tűnik, nincs nagyon munkájuk.

Szerintem nem értik a helyzetet, és ezzel nekünk kezdenünk kell valamit.

Zavarta, hogy a fizetése közbeszéd tárgya lett? Egymilliót keres a Pikó! Kapta érte a savat?

Két napom nem volt jó, nem értettem, ebben mi a hír. Törvény határozza meg, hogy a polgármesteri fizetés mennyi, mint ahogy azt is, hogy erről az alakuló ülésen szavazni kell, a többi kerületben és megyei jogú városban is ez a fizetés, vagy hasonló. Koptatni próbáltak  a kormánypárti sajtóban emiatt, de ez nem sikerült.

2019 elején egy lyukas garast nem tettek a józsefvárosi győzelemre az ellenzék potentátjai, ezért kaphatta meg ön és csapata a kerületet tavasszal. Ez így stimmel? 

Volt egy pódiumbeszélgetés, ahol Karácsony be is mondta: ne tagadjuk, a VIII. kerület azért lehetett a Pikóé, mert nem volt párt, aki elvitte volna.

Merthogy bukó.

Igen, annyira esélytelennek gondolták. Egy éve nyáron itt 63 százalék volt a Fideszé, 37 az ellenzéké. Én meg úgy gondoltam, hogy ez egy fontos út, hogy a civilek bemenjenek a politikába. Magammal kapcsolatban pedig azt éreztem, hogy itt az idő. Amikor mi ketten először beszélgettünk, sok visszajelzést kaptam, és éreztem, hogy ennek a hangnak, ennek a civil attitűdnek, ezeknek a mondatoknak van közönsége. Ebben én tényleg hiszek. Felszámoltam mindent, kiléptem a Klubrádióból. Nem volt B-terv. Ha nem nyertem volna, ellenzéki képviselő lettem volna, de újságíró már nem.

Ha nincs az a rendőrségi attak a Magyar Nemzet cikke után, mit gondol, akkor is nyertek volna? Talán pont az kellett ehhez a 270 szavazatos előnyhöz.

Lehet, akkor is nyertem volna, de az az eljárás egy olyan eseményláncolatot indított el, és néhány olyan döntést is kikényszerített belőlem, ami a siker záloga volt.

Tehát a válasza az, hogy igen.

Talán, de nem közvetlenül. Ez komplex dolog. Amikor volt a rendőrségi akció, éreztük, hogy az nagyon megemelte a tétjét a józsefvárosi választásnak. És csinált még valamit: politikus és vezető lettem négy nap alatt. Az akció hatására kicsit szétesett a csapat körülöttem, De nemcsak emiatt volt fordulat, hanem azért, mert megértettük, hogy a józsefvárosinak egy politikai, mozgósító kampánynak kell lenni. Az itt elvileg többségben lévő ellenzéki szavazókat csak akkor lehet egyesíteni egy önkormányzati választáson, ha az mozgósít. És ebbe a stratégiába mintha bele lett volna tervezve e rendőrségi attak. De még ez is kevés lett volna. Akkor ugyanis, amikor ez történt, volt egy belső felmérésünk. Ez egy 500 fős telefonos minta volt, amiből az derült ki, hogy iszonyatosan messze vagyok az ellenfelemtől. Három, négy héttel a választás előtt szembesültem azzal, hogy ott állok, ahol Győri Péter abbahagyta tavaly nyáron.

Fotó: Mohos Márton / 24.hu

Lenn, 36-38 százalékon.

Miközben látványos és jó kampányt csináltunk.

Megkapták ezt a felmérést, hogy pocsékul állnak. Utána mi történt?

Először hárítottunk. Azt mondtuk, biztos, rossz a módszer! Hisz jó volt a sajtónk, sokat Facebook-oztunk, jártuk az utcákat. Mégis azt láttuk, hogy az iskolázott szavazók és internethasználók közt vagyunk jók, és a nem internetről tájékozódók, a szegényebbek, a kevéssé iskolázottabbal közt pedig elég rosszul állunk. Egy napig keseregtünk. Aztán úgy döntöttünk, nem lesz több sétálgatás, nem lesznek akciók, csak egy dolgot fogunk csinálni: kopogtatni. Az utolsó három hétben 15 ezer emberrel vettünk fel kapcsolatot. Mentem és csöngettem. Ha ajtót nyitottak, mondtam: „Jó estét kívánok, Pikó András vagyok, az ellenzék polgármesterjelöltje, és azért jöttem, hogy személyesen is bemutatkozzam önnek, mert azt gondolom, hogy a választás előtt ez így illik.”

Hatás?

Mint egy varázsszó. Egyszerűen kinyitotta az embereket. Behívtak, üljek le, beszélgessünk. És elmondták, hogy hol nem állt velük szóba a politika. Amit tettünk, az csak egy gesztus volt, ami felszabadította ezeket a frusztrációkat. De még ez sem lett volna elég a győzelemhez, ahhoz az is kellett, hogy

az utolsó napra megszervezzünk egy olyan választásfigyelést, amiben 40 aktivistánk vett részt. Pontosan tudtuk, hol zajlik a szavazatvásárlás, és azt is, kiket kell figyelni. Az aktivistáink pedig egyszerűen odaálltak, és nem hagyták, hogy nyélbe üssék az üzletet. Ha az illetők elmentek autóval máshova, mi mentünk utánuk mopeddel.

Reakció nem volt? Semmi fenyegetés, semmi durvulás?  

Folyamatosan hívtuk a rendőröket, így ezek az urak pontosan tudták, hogy kockázata van, bármit csinálnak. Amikor megnéztük a választási eredményeket, láttuk, hogy ahol ilyen fertőzöttség van, tehát a szavazatvásárlás szokás volt, ott most kimutathatóan kevesebb szavazat jött be a Fidesznek. A győzelemben végül egyszerre volt benne a rendőri támadás hatása, a stratégiaváltás, és hogy a végén próbáltuk a szavazatvásárlást akadályozni.

Állítólag tanulmányok tárgya lesz nemsokára, ami Józsefvárosban történt.

Vannak ilyen elképzelések, de az biztos, hogy Tessza (Udvarhelyi Tessza, kampányfőnök – a szerk.) ezt tanítani fogja. Ez egy sikeres kampány volt. Voltak benne fordulatok, nagy mélységek, volt benne érzelem, ez volt az I love nyolc, volt benne program, csináltunk négy-öt nagyon klassz filmet is. Kopogtatás, fókuszcsoportos beszélgetés, minden olyat kipróbáltunk és megvalósítottunk,  amiről a civil oldalon megvolt a tudásunk, de eddig még így, ennyire koncentráltan nem próbálhattuk ki.

Udvarhelyi Tessza azt mondta a kampány után a Partizánnak, hogy most jön az, hogy a civilek „átalakítsák a létező pártok érdeklődését”. Osztozik vele a forradalmi lendületben?

Nekünk most jön szembe a valóság. Kívülről könnyen eleresztesz erős mondatokat, de az más, amikor benn vagy, és meg kell szövegezned egy előterjesztést, vagy egy testületi ülést le kell vezetned. Hogy megkösd azokat a politikai egyezségeket, ami alapján többség lesz, azt nem civil tudásból csinálod. Hanem azért mert politikus vagy. Minden olyan területen, ahol a társadalmi kapcsolat felmerül, ott próbálunk a részvételi módon működni. De. Amikor bejössz a hivatalba, a hivatalnak már van egy sajátos működése, ezzel most ismerkedünk. A környezetet, ahol a részvételiséget elültetjük. Amíg itt rendesen felállunk, az másfél-két év. Az itt dolgozókon nem kísérletezünk. A civil, a hivatali és a politikusi „rész” három különböző logika. Ezeket a pólusokat nekem egyensúlyban kell tartanom.

Ejtőernyősök nem jönnek a hivatalba?

Nem fogok sportállásokat létesíteni csak azért, mert valaki a haverom. Ebből már voltak konfliktusok.

Az ellenzéki hátország kéri, hogy csináljon egy-két pozíciót ennek meg annak?

Igen, de ezekbe beleállok. Minden ilyen döntésnél tiszta képletet állítunk fel. Annyi státuszt létesítünk, ahány indokolt a munkavégzés szempontjából. Azért nem jöhet ide senki, mert a pártvezető megígérte neki.

Fotó: Mohos Márton / 24.hu

Czeglédy Csabát se szerződtetné?

Nem én.

Miért nem?

Hasonló kérdés számomra, hogy újra indítom-e a tűcsereprogramot. Nem hozok olyan döntést, aminek a hatásait nem tudom kezelni. Lehet, hogy a tűcsereprogram egy olyan prevenciós eszköz, amivel érdemes foglalkozni, de én nem fogom csinálni, és nem is csinálhatom, mert Józsefvárosban az elmúlt években olyan mértékű hangulatkeltés volt ezzel szemben, hogyha én bármilyen módon is előhoznám, annak beláthatatlan hatásai lennének. Ugyanez a helyzet Czeglédy Csabával, akit én nem ismerek, lehet tényleg jó ügyvéd, de a saját meggyőződésem és az a választói akarat, ami engem ideküldött, semmiképp nem szeretné azt, amit a politika 2010-től csinált. És azt se szeretnék, amit 2010 előtt.

Czeglédy Csaba megbízása ezért számomra egyszerűen nem fér bele, ahogy Tarlós István megemelt végkielégítése sem.

És a fővárosban mi a helyzet? A múlt heti alakuló ülésen ön is megszavazta azt a csomagot, ami a cégekhez több olyan 2010 előtti minisztert, alpolgármestert delegált, ami alapján lehet az az érzésünk is, hogy itt bizony visszamászik a múlt.

Mondok egy talán meglepő példát. Költségvetéshez értő szakemberként Atkári Jánost kértem fel, hogy csinálja meg a nyolcadik kerületi költségvetést egy éven keresztül, közben betanít egy fiatal költségvetési szakembert. Vele például nem volt semmi bajom.

Mással se volt?

A neveken nem szeretnék végigmenni egyenként. Én biztos, nem ilyen listát készítettem volna. Ha meglátsz egy ilyet, amiről amúgy tömbben kellett szavazni, tehát nem külön-külön, akkor nem tagadom, az ember el kezd vakarózni, de annak érdekében, hogy kezdjenek el működni a cégek, hoztam egy döntést. Nehéz döntés volt.

Nemcsak Tarlós végkielégítésével volt baja, de díszpolgári címével is. És Demszky? Ő lehetne díszpolgár? Ugye ő annak a csomagnak a része, aminek Tarlós, ez afféle szépnek szánt szimbolikus gesztus Karácsony Gergelytől. De lehet-e támogatni az egyiket, ha a másikat nem?

Jó kérdés. Demszky közelebb áll hozzám, mást gondolok róla, mint a jobboldal. De én nála is várnék. Szerintem ő maga se várja, hogy díszpolgár legyen. Alapból nem kellene őket így együtt, egymás feltételeiként szabva előhozni.

És mi a helyzet itt, Józsefvárosban? Hullanak kifelé a csontvázak?

Nem igaz, amit az önkormányzati átadás-átvételnél a Fidesz hangoztatott, az már biztos. De csak 10-12 nap múlva látunk tisztán. Egyelőre csak jeleket látunk. Azok viszont nem jók. Egyre többször hangzik el, hogy erre meg erre a következő költségvetési év terhére kellene forrást biztosítani.

Sokkal rosszabb a helyzet, mint amit korábban hittünk. Arra készülök, hogy nincs pénzünk. Nem lesz év végi nagy vacsora, puritánban nyomjuk. Ami felesleges, arra nem költünk. A benzinen ugye már eleve spórolunk.

Szerződést mondott már fel?

Épp az interjú előtt beszéltük át, melyek lehetnek a kérdéses, zűrös szerződések. Ezek közül a legnagyobbak a közbeszerzésekhez kapcsolódnak.

Miért? Túlárazott vagy alibinek tartja?

Egy közbeszerzésnél nem biztos, hogy az ember a NER egyik ékkövének számító céggel akar minden áron dolgoztatni. (Józsefvárosban az ÉSZ-KER-hez tartoznak a közbeszerzések egyelőre – a szerk.) Itt a kerületben is voltak jócskán túlárazott beruházások, ahol nem tudod megmagyarázni, hogy egy utca végébe létesített, nem is túl nagy térköves parkocska és játszótér miért került 190 millió forintba, miközben abból szinte az egész utcát rendbe lehet hozni. Csinálunk egy antikorrupciós pilot-programot a Transparencyvel, a K-Monitorral és a Korrupciókutató Központtal, ami nemcsak a közbeszerzések átláthatóságát fogja garantálni, de azt is, hogy a hivatal működésében megjelenő korrupció esélye minél jobban csökkenjen.

Hányan mondtak eddig fel?

Sokan. Felmondott a két nagy önkormányzati holding igazgatósági tanácsa összesen 8 ember, a józsefvárosi lapnál a választás utáni második napon többen betegek lettek, táppénzre mentek, majd felmondtak, és ott akadt, akinél a felmondás 8 hónapos fizetéssel járt.

Nyolc hónap?

Igen, a főszerkesztőnek ilyen szerződése volt. Közben az új polgármester ott áll, hogy kommunikálni kéne a választókkal, de az újságnál egyetlen biztonsági őr van csak, aki a helyén maradt. Nem tudtunk felmenni a honlapra, nem volt meg a kód. Itt a hivatalon belül azért nem volt ilyen mértékű „menekülés”,  próbálom megnyugtatni az embereket.

Divat lett azt mondani október 13-a után, hogy majd az ellenzéki vezetésű önkormányzatoknál virágzik fel újra a kivéreztetett magyar sajtó. De nincs ebben ellentmondás? Mégse a kerületi lapban fogják a polgikat bekérdezni…

Pedig de.

Amikor maga a kiadója a lapnak, eltűri majd, hogy púposkodjanak?

Tőlem független szerkesztőséggel fog a lap működni, egy önkormányzati cég alá rendelve.

Fotó: Mohos Márton / 24.hu

Az mindegy, hova pakolják, amíg a kinevezéseket ön írja alá. 

Itt az új szerkesztőséget két hónapig Tóth Ákos, a 168 Óra volt főszerkesztője fogja vezetni, ő segít felállítani az új szerkesztőséget és a munkatársi gárdát.

Remélem, csupa olyan kolléga jön, akik újságírásnak fogják fel az újságírást. Egyébként miért ne lehetne bekérdezni? Miért ne lehetne egy önkormányzati lapban egyszerre interjú az ellenzéki vezetővel és az önkormányzat vezetőjével? Miért ne lehetne a polgármesteri programról egy kritikus elemzés?

Lehetni lehet, csak ez nem minden körülmény közt érdeke a polgármesternek. Hogy például szembekritizálják, több tízezer példányban, szavazatok múlhatnak ezen.

De miért lenne más a helyi nyilvánosság legfontosabb közfinanszírozott orgánuma, mint egy normális közszolgálati média? 300 millió megy el kommunikációra, médiára itt Józsefvárosban évente. Ahogy más sem, én  sem fogom szeretni, ha leírják, hogy a Pikó hülye…

De nem kéri, hogy eleve ne írják le, hogy a Pikó hülye?

Felőlem leírhatják, ha érveket is tesznek az állításuk mellé. Minden döntéshozónak fontos a visszajelzés, mert az teremti meg a korrekció lehetőségét. Ezért felkértem a Mérték Médiaelemző Műhelyt, hogy lássák el a lapombudsmani feladatokat. Minden negyedévben jelentést fognak letenni arról, hogy milyen itt a sajtónyilvánosság. Megfordítjuk a fókuszt, a helyi nyilvánosságnak nem a hatalomról kell szólnia, nem arról, mit adtunk át a múlt hónapban, hanem hogy mi zajlik ebben a kerületben. Hétköznapi, helyi problémákról. Jöhet riport, arról, ha a Déri Miksa utcában nincs gáz a szolgáltató és a fogyasztók közötti félreértések miatt, derüljön ki, mit gondolnak az itt élő emberek. Ezenkívül fokozatosan megszüntetjük azt a hatalmi struktúrát, hogy mindenről a polgármester hozzon döntést. Visszaadjuk a korábban a polgármesternek átadott jogköröket a testületnek. Az üléseken megemeljük a kétperces időkeretet a felszólalásnál. Két percbe nem fér bele érdemi mondanivaló.

Megszokta már, ha polgármester urazzák?

Sokáig hátrafordultam, hogy kihez beszélnek, ha mondták, polgármester úr! De most már igen, megszoktam.

Jó érzés?

Ettől nem jövök különösebb izgalomba, nem kezd bizseregni. Ha polgármester úrnak szólít valaki, abból nekem a felelősség jön le. Már nem Bandi vagyok a civil csapatból, vagy Pikó bemondó a Klubrádióból, hanem az az illető, akinek itt 70 ezer emberrel van dolga.

Kiemelt kép: Mohos Márton / 24.hu

Ajánlott videó

Olvasói sztorik