Másfél héten belül két olyan bűncselekmény is történt Magyarországon, ami odafigyeléssel és az intézmények megfelelő működésével valószínűleg megelőzhető lett volna. Augusztus 22-én a budai Zöldlomb utcában egy 35 éves férfi ölte meg élettársát és 4 éves közös gyereküket, szeptember 2-án pedig egy andornaktályai apa mészárolta le feleségét és 5 éves kislányukat. Mindkét elkövető öngyilkos lett a családirtás után. Az ilyen esetek szerencsére ritkák, de felhívják a figyelmet a rendszer működésének hiányosságaira. Nem váratlan, első felindulásból elkövetett tettek ezek, hanem megtervezett, előre jelezhető következményei a családon belüli, nők és gyerekek elleni erőszaknak.
Angolul a „familicide” kifejezést használják arra az esetre, amikor valaki házastársát vagy partnerét (esetenként az exét), illetve a gyerekét is megöli. Nagyon magas arányban férfiak gyilkolnak, és egyes kutatások szerint az amerikaiak 88 százaléka lőfegyvert használ. Az USA-ban évente 1000-1500 esetben fordul elő, hogy az elkövető a családirtás után öngyilkos lesz.
Magyarországon nincsenek központi statisztikák, az esetek jellemzőit civilek szedik össze évente a sajtóból. A nők elleni erőszakkal foglalkozó Patent Egyesület egy kutatásban többek között arra is felhívja a figyelmet, hogy bár nemzetközi előírások alapján az adatok gyűjtése kötelező lenne, hatalmas hiányosságok tapasztalhatóak ezen a téren is. A párkapcsolati erőszak előfordulási arányáról sincsenek pontos adataink, de egy 2014-es reprezentatív felmérés szerint
Mivel az ismétlődő erőszakos cselekményekről sincs statisztika, illetve a gyilkosságokat nem kapcsolják össze a korábbi bántalmazásos esetekkel, nehéz a nyomon követés, a feltárás, így a megelőzés is.
Miért öli meg egy apa a feleségét, a gyerekeit, aztán saját magát is?
Dr. Wirth Judit, a NANE munkatársa egy interjúban rámutat arra, hogy az elkövetőkben nagyon erős a hatalom-, illetve a kontrolligény, és elsősorban azután ölnek, hogy a párjuk elhagyta őket vagy készül a függetlenedésre. Az ilyen tettek soha nem előzmény nélküliek, a bántalmazók többsége meg is fogalmazza, hogy meg akarja vagy meg fogja ölni a partnerét; és az esetek többségében a nő korábban már bejelentést tett az erőszakról.
Mi is írtunk arról, hogy a Zöldlomb utcai gyilkosságot megelőzően a rendőrség többször is járt a családnál, de a bántalmazásra utaló jelek ellenére sem történt komoly beavatkozás. Az andornaktályai férfi pedig egy esetben nyilvános helyen megverte a kislányát, és a környéken lakók szerint is agresszív volt, mégsem jutott eszébe senkinek, hogy tenni kellene valamit. Neki egyébként a gyilkosság napján kellett volna elköltöznie otthonról, miután már korábban elvált a feleségétől: az erőszak tehát bizonyíthatóan akkor eszkalálódott, amikor elvesztette volna a kontrollt a családja felett.
Sokkal ritkábban, de előfordul, hogy egy anya öli meg a gyerekét vagy gyerekeit, de az egész család kiirtása nem jellemző a nőkre. Az ilyen esetek több szempontból különböznek a fentiektől: a női elkövetőknek ugyanis sokszor van valamilyen pszichiátriai betegségük, kevésbé drasztikus eszközöket használnak, mint a férfiak, az áldozat pedig általában újszülött. Amerikai adatok alapján a gyereküket megölő anyák 29 százaléka állt korábban valamilyen pszichiátriai kezelés alatt, és van, hogy a szülés utáni pszichózis vezet el idáig.
A párjukat, gyerekeiket lemészároló, aztán saját magukkal is végző férfiak a közhiedelemmel ellentétben általában nem szenvednek mentális zavartól: csupán 4 százalékuk kapott korábban valamilyen pszichiátriai diagnózist. Jack Levin szociológus és kriminológus szerint ezek az apák jellemzően nem pszichotikusok vagy pszichopaták. Nincs személyiségzavaruk, tehát egy pszichológusi diagnózis alapján nem lehetne előre jelezni, hogy mit fognak tenni. (Bár a személyiségzavar hiányát nem jelenthetjük ki minden esetben, hiszen a nárcisztikusok és a pszichopaták csak ritkán fordulnak pszichológushoz.) Aki ilyen jól meg tud szervezni egy családirtást, az bizonyos szempontból nagyon tisztán gondolkodik és beszámítható, különben nem tudná véghezvinni a tettét. Gyakran tényleg éreznek szenvedést, valamilyen szintű depressziót, de míg egy súlyosan depressziós ember saját magát hibáztatja, és ha nem kér vagy kap megfelelő kezelést, eljuthat az öngyilkosságig is, addig ezek az apák mindenért a feleségüket vagy az exüket teszik felelőssé.
Magyarországon nem releváns, de azokban az országokban, ahol könnyebb hozzáférni a lőfegyverekhez, nagyobb eséllyel követnek el ilyen típusú bűncselekményeket. A legtöbb eset fehér családokban fordul elő, ahol az elkövetőnek jellemzően nincs büntetett előélete.
A legpontosabb előrejelző a családon belüli erőszak, ami ezekben a családokban a tragédiát megelőzően évek óta jelen van. A párjukat, és gyakran gyereküket is bántalmazó férfiak gyakran már több esetben megjelentek a rendszerben, például egy távoltartási végzés kapcsán. Az esetek nagy részében a nyilvánvaló jelek ellenére sem teszi meg senki a megelőző lépéseket, az áldozatok sokszor nem kapnak megfelelő segítséget Magyarországon (a rendőrök esetenként lekicsinylik az ügyet, a hatóságok nem mindig fogadják el a benyújtott bizonyítékokat, a társadalom pedig áldozathibáztató). Lehet rizikófaktor a férfi munkanélkülisége is, de fontos, hogy nem közvetlenül ez váltja ki az erőszakot, mivel az már korábban is jelen volt a kapcsolatban.
Azokban a családokban, ahol a családirtó öngyilkos lesz, gyakran jellemző, hogy a közelmúltban megváltozott a társadalmi és anyagi helyzetük, aminek hatására az apa úgy érezheti, elveszíti az irányítást a közös életük felett. Vannak, akik szerint gazdasági válságok alatt nő az ilyen esetek aránya, mások szerint nem emelkedik, de az anyagi helyzet rosszabbodása inkább csak a háttér: az elkövetők azt nem tudják elviselni, hogy már nem képesek mindent kontrollálni. Emellett szélsőségesen feljogosítottnak érzik magukat, úgy gondolják, joguk van nekik dönteni az egész család életéről vagy haláláról.
A túlzott összeolvadás is jellemző lehet az ilyen apákra egy szociológus, Richard Gelles szerint. A családtagokat saját tulajdonuknak tekintik, és azt gondolják, teljes kontrollt gyakorolhatnak felettük. Ezzel együtt jellemzően
A családirtást és a nők, gyerekek megölését csak úgy lehet megelőzni, ha ezekkel az esetekkel kapcsolatban elfelejtjük a „szerelemféltés”, a „párkapcsolati probléma”, vagy a „viharos kapcsolat” kifejezések használatát, és az elkövetők mentális betegségére vagy pénzügyi krízisére való hivatkozást. A megoldáshoz az vezet el, ha a hatóságok végre megfelelő színvonalon foglalkoznak a családon belüli erőszakkal. Az áldozatok segítéséhez többek között jól kidolgozott protokollokra van szükség, amiket a szakemberek képesek is alkalmazni; és elérhetővé kell tenni a bántalmazott nőket segítő szolgáltatásokat.
