Tamás (kérésére valódi nevét megváltoztattuk) egy amerikai multinacionális cégnél dolgozik egy budapesti irodaházban. Az épületből rá lehet látni a szomszédos irodaházra, ahol egy minisztérium használ több szintet is. Itt dolgozik Tamás felesége.
Tamásnak egyszer csak gyanús lett, hogy a felesége máshogyan kezdett viszonyulni hozzá, megváltozott a hangulata. A saját szemével látta azt is, hogy felesége sokszor mutatkozik az egyik minisztériumi kollégájával az irodában, és többször megesett, hogy együtt hagyták el az épületet. Később megbizonyosodott róla, hogy a felesége félrelép.
Ebbe nem nyugodott bele, meg akarta menteni házasságát, amelyben két lányt nevelnek feleségével. A másik férfi nem akart félreállni, Tamásnak pedig nap mint nap szembesülnie kellett a helyzettel, amikor kinézett az irodája ablakán. Nem bírta cérnával, egyszer, amikor félrehívta a feleségével viszonyt folytató férfit, a szóváltás után behúzott egyet neki. Szemtanúk is voltak, ő pedig azt mondta a sértettnek, vállalja a pofon következményét, ha gondolja, tegyen feljelentést. Nem tett.
Tamás úgy érezte, emberi méltóságában sérti, hogy naponta látnia kell a hűtlen feleségét a szeretőjével. Ismerte a kormánytisztviselők hivatásetikai kódexét, amelyben olyanok állnak, hogy
Feladatainkat megjelenésünkben és magaviseletünkben méltósággal teljesítjük, azaz
- munkahelyünkön olyan módon viselkedünk, beszélünk és öltözködünk hogy az erősítse munkahelyünk és általában az állami szervek megbecsültségét, és ezáltal javítsa azok feladat ellátási képességét,
- munkahelyünkön kívül is úgy élünk és viselkedünk, hogy az erősítse a velünk érintkezőknek az állami szervekbe és azok munkatársaiba vetett bizalmát.
Valamint
méltatlanná válik feladatai ellátására az a kormánytisztviselő (…), aki munkahelyén vagy nagy nyilvánosság előtt a szexuális vágy kielégítésére vagy felkeltésére közvetlenül irányuló tevékenységet végez.
De van szó benne arról is, hogy a vezetőknek figyelemmel kell kísérniük, munkatársaik megfelelnek-e az előírt jogi és morális kötelességeiknek.
Az etikai kódexre alapozva Tamás kéréssel fordult a minisztériumhoz: amíg ő megpróbálja helyrehozni a házasságát és megmenteni a családot, addig legalább ne egy légtérben dolgozzon a felesége a szeretőjével. Azaz, ha lehet, a férfit helyezzék át egy másik részlegre, épületbe.
Ez három éve történt, Tamás azóta küzd az igazáért különféle hivatalokban.
Ugyan kérésére az akkori osztályvezető elég hamar leült vele kávézni, világossá tette azt is, hogy semmit nem fog tenni az ügyben, amit azzal indokolt, hogy ez egy csapat, nem utasítja egyik beosztottját sem arra, hogy egy másik szobában dolgozzon, ha nem akar – idézte fel Tamás.
Eltelt pár hónap, a minisztériumi viszony tovább folytatódott Tamás orra előtt – ekkor történt, hogy a férfi megütötte felesége munkahelyi szeretőjét. Tovább peregtek a hónapok, Tamás várt, próbálta visszaszerezni a feleségét, akivel továbbra is egy fedél alatt éltek, vitték a gyerekeiket óvodába, iskolába, fogadták a barátaikat hétvégén.
Közben Tamás tudomása szerint gyorsan lezárt belső vizsgálat is indult a minisztériumnál, azt az esetet is érintve, amikor ő megütötte a minisztériumi alkalmazottat, bár őt nem kérdezték meg az ügyben.
Tamás megint várt egy darabig, aztán 2017 végén két fronton is lépett. A miniszternek címzett levélben azt írta, hogy a minisztérium a jelek szerint fittyet hány az etikai kódexre, ráadásul csak a feleségét érte retorzió, a harmadik félnek semmilyen következménnyel nem kellett szembenéznie. Tamás azonban hiába említette meg levelében, hogy a miniszternek is vannak gyerekei és szilárd erkölcsi normarendszere, ezért reménykedik a megértésében, választ nem kapott tőle.
Tamás az alapvető jogok biztosához is fordult, arra hivatkozva, hogy a méltósághoz való jogát sérti a helyzet. Hónapokig onnan sem jött válasz, majd amikor 2018 tavaszán újabb, noszogató levelet küldött, néhány hétre rá az ombudsman közölte vele: megérti, hogy Tamás sérelmesnek érzi a magánéleti szempontból is kellemetlen helyzetet, de az alapjogsérelmet nem okoz.
Ugyanakkor, adott fogódzót Tamásnak a hivatal, az etikai vétség kivizsgálása munkáltatói jogkör, ezért Tamás forduljon nyugodtan a kormányhivatal munkaügyi központjához. Ő így is tett.
Az eddigiekhez képest már-már szokatlanul gyorsan, alig két hónap alatt megkapta onnan is a fejcsóválást: nem jó helyen jár, „sajnálatos módon ügyében tévesen irányították” a hivatalhoz, olvashatta a levélben. Jobban teszi, ha a kormánytisztviselőkre vonatkozó hivatásetikai kódexet megfogalmazó szervezethez, a Magyar Kormánytisztviselői és Állami Tisztviselői Karhoz fordul.
Rajta hát, mit veszíthetünk – gondolta Tamás, és 2018 őszén már ettől a testülettől kért állásfoglalást. Közel négy hónapos levelezés kezdődött, amelyben újabb és újabb levélben kértek Tamástól olyan információkat, amelyeket már az eredetileg összegyűjtött és átküldött anyag is tartalmazott. Egy idő után aztán elhalt ez a csatorna is, hivatalos választ nem kapott.
Az idén januárban kért időpontot a főosztályvezetőtől, aki szerinte a titkárnőjén keresztül azt tettette, mintha nem tudná, milyen ügyben keresik. Tamás úgy látja, a minisztérium az időhúzó-lekoptató stratégiát választotta, ő pedig már nem először szembesült ezzel az állami magatartással. A találkozóból a mai napig nem lett semmi.
Tamás – aki a mai napig együtt él a feleségével – azt mondja, azért nem adta fel, mert szeretné, ha valaki végre választ adna a levelében feltett kérdésekre, és elmondja neki, a minisztériumban lezavart vizsgálatnál mi miért és milyen információk alapján történt.
Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: Marjai János/24.hu
