Hétfő este kigyulladt Európa egyik legjellegzetesebb és talán legfontosabb kulturális emléke, a Notre-Dame. Párizs ikonikus nagytemploma hatalmas lángoszloppal égett a város közepén, majd turisták és párizsiak ezrei vehették videóra, ahogy a templom huszártornya megadja magát a hőnek és egyszerűen leborul.
Nagyon rég érdekelte a közvéleményt ennyire egységesen egyetlen esemény. A Notre-Dame lángjairól szóló híreket Magyarországon is kiemelkedően sokan olvasták el, és ez nagyjából az egész világra igaz lehetett. Hogy miért, arra csak tippelni lehet.
Valószínűleg szerepet játszik benne, hogy a Notre-Dame a francia kultúra egyik legfontosabb terméke, ahogy egyébként az európai katolicizmusé is, bár jó eséllyel többen tekintenek rá műemlékként és látványosságként, mint funkcionális templomként. És igen, az is nagyon valószínű, hogy Victor Hugo regénye, de inkább A Notre Dame-i toronyőr című Disney-klasszikus csak fokozta ezt az érdeklődést.
Utóélet
Kedd estére tisztábban láttunk azzal kapcsolatban, hogy mekkorák a károk, és egy kicsit mindenki fellélegezhetett, mert súlyosak ugyan, de messze nem annyira, mint amit az első képek alapján hinni lehetett. Leégett a tetőszerkezet nagy része, leomlott a huszártorony, de a boltíves mennyezet csak kevésbé sérült meg, és a struktúra is menthető. A műkincsek és kegytárgyak nagy részét sikerült kimenekíteni, de voltak festmények és ablakok, amelyek elpusztultak.
Emmanuel Macron elnök kedd este beszélt a francia néphez, és azt mondta, hogy újjáépítik a Notre-Dame-ot, amihez öt évre lesz szükség, de azt ígérte, szebb lesz, mint volt. Ami valamennyire indokolt is, hiszen a Notre-Dame nem volt igazán jó állapotban a tűz előtt.
És ezzel el is érkeztünk a legfontosabb tanulságokhoz, amelyeket levonhatunk a tűz társadalmi hatásaiból.
Szívesen adnak
Egy nappal a tragédia után már rengeteg pénzt szedtek össze a Notre-Dame újraépítésére. Majdnem egymilliárd dollár, vagyis háromszáz milliárd forint gyűlt össze. Csak érzékeltetni szeretném, hogy ez mennyire sok pénz: tavaly Budapest teljes költségvetési bevétele 254 milliárd forint volt, a kiadásai pedig valamivel kevesebb, mint 380 milliárd forintot tettek ki. Ugyan Budapest költségvetése a gazdasági súlyához képest nagyon kevés, de így is összejött egy nap alatt annyi pénz, amennyiből a magyar főváros egy évig működik.
Olyanok is adnak, akik adót sem szívesen fizetnek
Senki nem tud csak úgy elsétálni egy jó céges társadalmi felelősségvállalás-kampány mellett. Az Apple viszonylag híres az adóoptimalizálási technikáiról, Tim Cook vezérigazgató mégis bejelentette, hogy támogatják a rekonstrukciót. Ugyanígy tett még egy rakás divatcég a Diortól a Chanelig.
Sőt, olyanok is adnak, akiknek pénze sincs
A magyar városok közül először a szocialista Szeged jelentkezett be azzal, hogy adnak körülbelül hárommillió forintnyi pénzt a Notre-Dame-ra. Később a narancssárga Debrecen ezt megtriplázta. A legérdekesebb viszont Pécs volt. Erről a városról érdemes tudni, hogy a gyakorlatban évek óta csődben van, nem is egyedül dönt a saját költségvetéséről, Páva Zsolt pedig csak azt tudta bejelenteni, hogy Pécs a Notre-Dame rendelkezésére bocsátja a híres restaurátorait, vagy bármi mást, amivel segíteni tudnak.
Miért kellett ehhez kigyulladnia a Notre-Dame-nak?
Arról, hogy a templom rossz állapotban van, már a tűz előtt lehetett tudni. Pontosan azért éghetett ennyire gyorsan, mert az épület nagy része fel volt állványozva, hogy restaurálási munkákat végezzenek. De egyrészt miért nem volt biztosítva Párizs egyik legfontosabb látványossága, másrészt miért kellett kigyulladnia ahhoz, hogy végre pénzt szánjanak a megmentésére? Tudni lehetett, hogy már a tűz előtt is 150 millió euróra lett volna szükség ahhoz, hogy az épület egyáltalán állni tudjon. A Notre-Dame talán kevésbé lett volna fontos kulturális ikon, ha nem gyullad ki?
Van, akinek nagyon vastag a bőre
A hírekben elég sokat olvashattunk arról, hogy két nagyon gazdag francia adott elsőként pénzt a felújításra. Salma Hayek férje, Franciaország egyik leggazdagabb embere, François-Henri Pinault és Bernard Arnault, a luxuscégeket tömörítő LVMH-csoport tulajdonosa közösen dobták össze a teljes összeg egyharmadát, körülbelül háromszáz millió eurót, majdnem százmilliárd forintot. Az egészen csak az rontott valamennyit, hogy Pinault egyik tanácsadója és a családi műkincsek kezelője azt mondta, az adomány akár 90 százalékban is leírható lehetne az adóból, vagyis Pinault jólelkűségének kilenctizedét a francia nép fizethetné ki.
Ha most van pénz, eddig miért nem volt?
Ha Pinault és Arnault egyetlen nap alatt százmilliárd forintot tudtak jótékonyságra szánni, akkor hol volt eddig ez a pénz? Százmilliárd forintból a gyermekéhezés nagy részét fel lehetne számolni Párizsban. Miért csak akkor került elő ez a pénz, amikor a világon mindenki egy francia ikon lángjairól beszél, és az adományokkal szinte bármelyik újságba be lehet kerülni? Pinault konkrétan Európa leggazdagabb embere, egyedül majdnem annyi pénze van, mint Magyarország teljes összterméke.
Valamennyire természetesen demagóg számon kérni, hogy ha a szupergazdagok pénzt adnak egy fontos ügyre, miért nem adnak másik fontosra is. Nyilván lehetne a kulturális szimbólumok és a hírek fontosságáról is beszélni ezzel kapcsolatban, mert nyilvánvalóan ezek is vezérelték a jó szándékot. Az viszont biztos, hogy ismét kiderült, milyen iszonyatosan sok pénze van néhány európainak, és hogy mire hajlandóak ezt elkölteni, miközben másra nem.
Kiemelt kép: Ludovic Marin/ AFP
