Egy, már korábban elindult propaganda-hadjárat kicsúcsosodásának lehettünk szemtanúi 2017 júliusában, amikor országszerte megjelentek a hirdetőtáblákon az Orbán-kormány legújabb nemzeti konzultációját reklámozó óriásplakátok. A plakáton Soros György feje volt látható, mellette pedig a szöveg: „Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén!”, amellyel arra utaltak, hogy az üzletember éppen Magyarországot készül megtámadni.
A magyar származású amerikai milliárdos ellen folytatott támadássorozat azóta is tart, de a kampány megszületésének hátteréről eddig nem sokat lehetett tudni. Most azonban a több svájci napilap hétvégi mellékleteként szolgáló Magazin nevű lapnak az egyik ötletgazda, George Birnbaum elmondta, hogyan alkották meg Arthur Finkelsteinnel közösen a tökéletes ellenségképet a Fidesz számára.
A Finkelstein-módszer
Az 1970-ben Los Angelesben, holokauszt-túlélő apától született George Eli Birnbaum a 90-es évek közepén találkozott Washingtonban az akkor már jól ismert republikánus kampányguruval, Arthur Finkelsteinnel. Egyike lett „Finkelstein kölykeinek” (Finkelstein’s Kids), vagyis azoknak, akik személyesen a mestertől tanulhatták el a hatékony politikai kampányok megszervezésének tudományát. (A 2017-ben elhunyt Finkelstein pályaképéről 2013-ban jelent meg átfogó cikk a Magyar Narancsban.)
Az eredetileg a pénzügyi világban dolgozó Finkelstein hangsúlyosan közvélemény-kutatások eredményei alapján dolgozta ki az általa vezérelt kampányokat:
Minden, amit Arthur tett, a számokra alapozva tette. De a számokból senki más nem tudta kiolvasni azt, amit Arthur igen.
Nemcsak a megkérdezettek életkorát, lakhelyét, politikai nézetét olvasta ki a számokból, hanem fontos mintákat is észrevett. Azt például már korán felismerte, hogy az emberek leginkább olyan dolgoktól félnek, mint a drogok, a bűnözés vagy (a sajátjuktól eltérő) bőrszín. Finkelstein úgy gondolta, hogy a legjobb eredményt a választók egymás ellen fordításával tudja elérni, méghozzá a félelem segítségével.
Olyan témákat kell felhozni, amelyektől félnek az emberek, és ezt úgy tálalni, hogy úgy tűnjön, hogy a veszély a baloldalról jön
– írta Finkelstein Richard Nixon amerikai elnöknek 1972-ben.
A kampányszakértő azt is felismerte, hogy milyen erős hatása lehet a negatív kampánynak, vagyis annak, amikor a jelölt ahelyett, hogy a saját programját népszerűsítené, folyamatosan az ellenfelet támadja. Finkelstein úgy vélte, hogy
Ezt hívják a szavazók elnyomásának (voter supression) és a modern jobboldali populisták előszeretettel használják ezt a módszert, elemei jól felismerhetők az elmúlt évtizedek kampányaiban Magyarországtól az Egyesült Államokig.
A fentiek kombinációjából alakított ki aztán Finkelstein a negatív kampány egy hatásos módszerét, az úgynevezett elutasító szavazást (rejectionist voting), amelynek során
Finkelstein azzal számolt, hogy az ellenfél megpróbál majd ezekre a támadásokra reagálni, amivel viszont csak azt éri el, hogy a választók fejében a személye összekapcsolódik az ellene felhozott vádakkal. Az a legjobb, ha ezek a vádak minél meglepőbbek és sokkolóbbak, hiszen ez esetben sokkal inkább lehet arra számítani, hogy a média felkapja azokat és elkezdi terjeszteni.
Az Amerikában kitalált módszert Finkelstein aztán kivitte a nemzetközi politikai piacra is: 1996-ban Izraelben hatalomra juttatta Benjámin Netanjahút, 2006-ban pedig Finkelstein és Birnbaum egy közös cégen keresztül megcélozta Kelet-Európát. Így segítettek Romániában Calin Popescu-Tariceanunak, Bulgáriában Szergej Sztaniscsevnek, 2008-ban pedig, régi barátján, Netanjahún keresztül megtalálták Orbán Viktort is.
A tökéletes ellenség
Az együttműködés annyira jól indult Orbán akkor ellenzékben levő pártjával, hogy még abban az évben sikerült a Fidesz számára kedvező eredményt elérniük a szociális népszavazáson, és ráállítaniuk Orbánékat a 2010-es választási győzelemhez vezető útra.
„Még azelőtt lesöpörtük a szocialistákat az asztalról, hogy elkezdődött volna a választás” – mondta, és még tíz év után is nehezen hiszi el, hogy mennyire könnyű dolguk volt. A következő kampányhoz viszont kellett egy újabb célpont. Kapóra jött, hogy a pénzügyi válságot követően külföldi hitelekre volt szüksége az országnak, amelyekhez a feltételeket a Világbank, az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap diktálta. Az új ellenség a „finánctőke” lett, meg „a külföldi bürokraták” és a terv tökéletesen bevált.
A 2010-es és 2014-es Fidesz-győzelmek után viszont az ellenzék nagyobb pártjait, az MSZP-t és a Jobbikot már nem volt értelme főellenségként beállítani, a finánctőke is le lett győzve, másfelé kellett tehát keresgélni.
Arthur mindig azt mondta, hogy a szövetségesek annak idején nem a nácik ellen harcoltak, hanem Hitler ellen, az amerikaiak pedig nem az Al-Kaida, hanem Oszáma bin Láden ellen
– idézi mentorát Birnbaum. Így tehát meg kellett találni azt a személyt, aki ellen uszítani lehet a választókat. A végeredmény két összetevőből alakult ki.
ebben pedig segítségére volt Schmidt Mária. A Terror Háza főigazgatója a Hitlerrel lepaktáló Magyarországot rendre ártatlan áldozatként állítja be, amelyet ellenségek vettek körül és amely bátran megvédte az identitását. Schmidt szerint a magyar nemzet állandó ostrom alatt áll, hol az oszmánok, hol a nácik, hol pedig a kommunisták által, és Magyarország feladata az, hogy visszaszorítsa a külső befolyást és megvédje a kereszténységet.
A másik elem Birnbaum elmondása szerint „a Magyarországot megtámadó finánctőke” motívumának továbbfejlesztése volt:
A Magazinnak egy forrás azt mondta, telefonos közvélemény-kutatással mérték fel, Soros eléggé ismert-e ahhoz a választók körében, hogy rá lehessen építeni egy negatív kampányt. Birnbaum ezt nem erősítette meg, azt viszont elmondta, hogy Orbán Viktor feltétlenül megbízott Finkelsteinben, ezért nem volt nehéz meggyőzni arról, hogy Soros legyen az új ellenség. A Magazin megkereste a miniszterelnök szóvivőjét, de ő nem kívánta kommentálni az értesülést.
Egy korábbi fideszes közvélemény-kutató azonban megjegyezte a lapnak:
Orbán politikája számára nem volt fontosabb Finkelsteinnél, és Finkelsteinnek sem volt soha jobb tanítványa, mint Orbán.
Soros valóban tökéletes ellenségnek bizonyult. Egyrészt rá lehet aggatni a liberális címkét, másrészt megtestesíti azt, amit a konzervatívok annyira utálnak sikeres baloldaliakban: egy pénzügyi spekuláns, aki közben gyengébb kapitalizmust szeretne. Harmadrészt nem politizál, így nincsenek politikai eszközei a visszavágásra, és még csak nem is él az országban.
Birnbaum láthatóan ma is büszke a találmányukra:
Annyira nyilvánvaló volt. Ez volt az összes termékünk közül a legegyszerűbb. Csak be kellett csomagolni és piacra dobni.
A kampány
A Soros elleni hadjárat 2013. augusztus 14-én kezdődött, amikor a kormánypárti Heti Válaszban megjelent egy cikk, amely az állítólag Soros György által irányított civil szervezetek ellen irányult. Ekkor született meg az a kormány és a kormánypárti sajtó által terjesztett összeesküvés-elmélet is, amely szerint Soros Magyarországot támadja. Ezután az állam nekiment az Ökotárs Alapítványnak, számítógépeket foglaltak le, ideiglenesen befagyasztották a svájci- magyar civil alapok kifizetéseit, és hiába nem találtak végül semmit, létrejött „a veszélyes NGO-k” rémképe, amely azóta is kitart.
A propaganda folytatását elősegítette a 2015-ös migrációs krízis, és egy esszé, amelyben Soros György azt vetítette előre, hogy a közeljövőben évente egymillió menekült érkezik majd az Európai Unióba. Ezt nevezte el később a kormánypropaganda Soros-tervnek, és így lett Soros Györgyből a főellenség, aki a Fidesz szerint menekültekkel akarja elárasztani Európát és Magyarországot.
2015 végén a két ellenségkép egyesült: minden olyan civil szervezet, amely a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványtól pénzt kap, azt maga Soros irányítja, az ott dolgozók pedig külföldről fizetett „katonák”. Innen már csak egy lépés volt, hogy Vlagyimir Putyint lemásolva (aki Szentpéterváron bezáratott egy Soros által is finanszírozott egyetemet) a kormány nekimenjen a CEU-nak. Aztán jött a plakátos gyűlöletkampány, és célba értek: Soros népszerűsége csökkent, és ő lett a gonosz megtestesítője.
A milliárdos pedig, hiába támadták őt, a finkelsteini módszernek megfelelően nem tehetett semmit.
Minél inkább visszautasította volna a támadásokat, annál inkább alátámasztotta volna azt az állítást, hogy beleavatkozik a politikába
– magyarázza Birnbaum. Pedig Sorosnak esze ágában nem volt beszállni a magyar politikába.
Hivatalosan a Fidesz sosem ismerte el, hogy az amerikai kampányszakértők segítették volna a munkájukat. Orbán Viktor sajtófőnöke 2015-ben azt mondta, hogy sem a Fidesz, sem a kormány nem fizet Finkelsteinéknek, csak beszélgetnek. Ezzel együtt ugyanabban az évben Finkelstein és a miniszterelnök tanácsadója, Habony Árpád közös céget alapított Londonban, amelyet az amerikai halála után Habony vett át.
A magyar modell
A Finkelstein-Birnbaum páros annyira jól működő terméket állított elő, hogy még exportálniuk is sikerült. Kolumbiától, Izraelen és Kenyán keresztül Ausztráliáig számos országban bukkantak fel Soros-ellenes hangok. 2017-ben Olaszországban Soros által fizetett menekülthajókról szóló kitalált történetek kezdtek terjedni, 2018-ban pedig Donald Trump amerikai elnök is arról beszélt, hogy Soros által fizetett migránskaravánok tartanak az amerikai határ felé.
Birnbaum a svájci lap újságírójával, Hannes Grasseggerrel folytatott beszélgetése során tagadta, hogy köze lenne a Magyarországon kívül folyó Soros-ellenes kampányokhoz. De, jegyzi meg az újságíró, erre nincs is szükség. Finkelsteinnel ketten
Felvetődött az a kérdés is, hogy a Soros ellenes támadásoknak van-e zsidóellenes felhangja – többek szerint erről volt szó. A két zsidó, Birnbaum és Finkelstein által felépített ellenségkép kísértetiesen hasonlít az egyik legrégibb antiszemita toposzra, a gonosz, kapzsi, világuralomra törő zsidóéra – hívja fel a figyelmet a Magazin cikke. A vallását gyakorló Birnbaumot azonban még a feltételezés is felháborítja, hogy köze lenne egy antiszemita kampányhoz:
Amikor kitaláltuk a kampányt, egyetlen másodpercre se jutott eszünkbe, hogy Soros zsidó.
Sőt, azt mondja, hogy nem is tudta ezt a milliárdosról. Hozzátette azt is, hogy sohasem dolgozna antiszemitákkal, és előzetesen még körbe is kérdezett, hogy Orbán hogyan áll a zsidókhoz, és nem hallott semmi gyanúsat.
Ha valaki zsidó, akkor már nem is támadhatom meg?
– kérdezi a kampánytanácsadó.
Grassegger azonban figyelmeztet: Soros neve mind Birnbaum, mind Finkelstein előtt ismert volt évtizedek óta. Finkelstein ráadásul az 1980-as években egy kampány során már hasznosította az egyik jelölt választóinak antiszemita attitűdjét, ahogy attól se zárkózott el, hogy homoszexuálisként egy olyan politikus, Jesse Helms tanácsadója legyen, aki ellenezte a melegek egyenjogúságát.
A cikk utal arra is, hogy az Egyesült Államokban is megszaporodtak az utóbbi időben az antiszemita támadások, Birnbaum azonban egyáltalán nem érzi magát felelősnek ezek miatt:
A mi kampányunk senkit nem tett antiszemitává, aki azelőtt nem volt az. Legfeljebb mutattunk nekik egy új áldozatot, más nem történt. Semmit sem csinálnék másképp.
Fotó:Chip Somodevilla/Getty Images/AFP
