Nikola Gruevszki menekülésének ügyében a kormánypárti sajtó nehezen találta meg a megfelelő hangot. Ez részben annak köszönhető, hogy a Fidesz kommunikációs gőzhengere nagyon precízen tud működni, ha már ki van találva az irány, de gyorsan reagálni sokkal nehezebben tud. Másrészt annak, hogy Gruevszki szökését és Magyarországra szállítását elsőre nagyon nehéznek tűnik eladni a magyar választóknak, még azoknak is, akik a leglelkesebben támogatják a Fideszt. Mégiscsak egy olyan balkáni politikusról beszélünk, akit korrupció miatt ítéltek börtönbüntetésre, és aki abba bukott bele, hogy a fél országát illegálisan hallgattatta le.
Körmönfont módon a kormányoldalon megpróbálták az egészet a tíz éve megbukott miniszterelnökre, Gyurcsány Ferencre kenni, aki akkoriban tényleg találkozott a szintén hivatalban lévő macedón kormányfővel, de például Orbán Viktorral ellentétben nem kampányolt mellette még az idei népszavazás előtt is, fellépve a nyugati integrációt támogató kormány ellen.
Aztán, ha döcögve is, meglett az irány: Gruevszki mégsem bűnöző, hanem Soros György akarja börtönbe záratni.
A kormány ugyan az ügy elejétől fogva igyekezett tartani magát a megfelelő diplomáciai vonalakhoz, és hangsúlyozta, Magyarországnak semmi köze ahhoz, hogyan hagyta el Gruevszki Macedóniát. Azután viszont mindenben számíthatott a magyar állam segítségére, az úton végig magyar diplomaták szállították autóval, és gyanúsnak tűnik az is, hogy az időpont előre egyeztetve volt, hiszen Gruevszki mindenét eladta, a számláit pedig lenullázta, mielőtt átsétált volna az albán határon. Ez inkább tűnik szöktetésnek, mint menedékkérelemnek, pedig a magyar állam valószínűleg nem szerette volna, hogy annak tűnjön. De miközben a magyar óvatoskodott, a Fidesz beleállt, a párt szóvivői azt mondták, hogy egy olyan volt miniszterelnököt védenek, aki ellen koncepciós eljárást folytat a szocialista macedón kormány, természetesen Soros támogatásával (esetleg megbízásából).
Ez később visszaköszönt Gruevszki menedékkérelmében is. A kormány az ügy további részében is folyamatosan játszotta a jogszerűen és pártatlanul eljáró felet, ezért közölték, hogy sem részleteket nem adhatnak ki Gruevszki menedékkérelméről, sem azt nem mondhatják el, hogy megkapta-e. Ezt ugyanis csak ő teheti meg. Ezzel párhuzamosan persze kiszivárogtak a részletek a kormány házilapjához, a Magyar Időkhöz.
Végül Gruevszki is elismerte Facebook-oldalán, hogy megkapta a menekültstátuszt, és nagyjából úgy írta le a történetét, mint a Magyar Idők. Itt érdemes kitérni arra is, hogy egyelőre fogalmunk sincs arról, miért kellett Gruevszkinek ezt az egészet közölni. Ha ugyanis nem írja ki a saját Facebookjára, hogy Budapesten kért menedékjogot, majd azt, hogy meg is kapta, fogalmunk se lenne róla, hogy hol van. Komplett Macedónia ott állna egy helyben, egy eltűnt miniszterelnök lábnyomait bámulva.
A menedékkérelmet két lábra építették fel. Az egyik az, hogy Gruevszki élete veszélyben lenne Macedóniában. Fogalmunk sincs, hogy ez így van-e, lehet, hogy igen. Ha a menedékkérelem megadása nem egyetlen ember politikai döntésétől függött volna, valószínűleg megvizsgálták volna ezt a részletet is.
A másik láb az volt, hogy a macedón igazságszolgáltatás nem működik függetlenül a macedón kormánytól, ami valószínűleg így van, tekintve, hogy már Gruevszki már a saját miniszterelnöksége alatt elérte, hogy kegyelmet kapjanak azok, akik mellette felelősek voltak a bukását okozó lehallgatási botrányáért. Zoran Zaev jelenlegi miniszterelnökkel szemben pedig a hatalomra lépése óta több ügyet is lezártak. Ráadásul szinte soha, sehol nem mentes a politikától az, ha egy korábbi kormányfőt bíróság elé állítanak, a legtöbb, ami elérhető, hogy legalább a döntés ne politikai akaraton, hanem bizonyítékokon múljon.
És itt el is jutottunk az ügy egyik legmókásabb részéhez. Gruevszki ugyanis részben azzal indokolta, hogy miért nem volt jogszerű az ellene hozott ítélet, mert illegálisan készült hangfelvételeket is használtak bizonyításként. Az egyik ilyen felvételen beismeri, hogy nem törvényes az, ahogy egy páncélozott Mercedes megvásárlását kéri.
De az is jellemző a Magyar Időkre, hogy a Tank néven elhíresült ügy részleteiről nem nagyon írt, sőt, a Mercedes szó sem szerepel a cikkben, pedig a volt miniszterelnök konkrétan azért kapott két éves börtönbüntetést, mert nyomást gyakorolt a belügyminiszterére (aki ellen szintén per folyik), hogy egy bizonyos cégtől vásárolja meg neki a kétszázmillió forintos luxusautót.
Az is biztos, hogy a Fidesz és a párt körüli kommunikációs holdudvar soha nem volt még ennyire érzékeny az Európai Tanács jogállamisággal szembeni kritikáira. A Magyar Idők egy teljes keretes írást szentelt annak, hogy a 2018-as országjelentés kritikáit ismertesse, miközben ezeknek a Magyarországról szóló részét kampányjelentésnek minősítették a kormányoldalon.
Az sem lenne feltétlenül baj, ha a kormány nemcsak a jobboldali exkormányfők menedékkérelmét bírálná el ennyire érzékenyen. Gruevszki ugyanis minden olyan segítséget és kedvezményt megkapott, amit nem az ő ügyére találtak ki, majd azzal fogadták el a menedékkérelmét, hogy a hazájában veszélyben lenne az élete. Miközben ezt egyáltalán nem tudjuk, azt viszont igen, hogy rengeteg afgánnak, szírnek, eritreainak, irakinak és szomáliainak valóban veszélyben lenne az élete a hazájában, őket mégis úgy kezeli a magyar állam, mintha pusztán pénzt keresni vándorolnának Európába, nem az életük elől menekülnének.
Amit viszont tényleg nem tudunk megmagyarázni, az a konkrét döntés, hogy miért kellett ilyen nyilvánvalóan segíteni Gruevszkit. Világosnak látszik, hogy ez nem a menekültügyi hatóságok szakmai, hanem Orbán Viktor politikai döntése volt. Azt is tudjuk, hogy Orbán személyes viszonya Gruevszkivel nagyon szoros volt már ellenzékből is, de a legutóbbi elvesztett helyhatósági választás előtt is kampányolt neki a magyar miniszterelnök.
Macedóniában léteznek olyan elméletek, amelyek szerint Orbán fel szeretné használni Gruevszkit a következő kampányban, de ezek a helyi valósághoz vannak igazítva. Magyarországról egyértelmű, hogy Gruevszki messze nem olyan ismert vagy népszerű, hogy a Fidesz bármire tudja használni, még ha azt a legendát építik is köré, hogy bevándorlóellenessége miatt Soros György üldözi.
Szóba került az is, hogy Orbán és Gruevszki nagyon sok mindenben hasonlítanak, és ebben tényleg van valami, bár a hasonlóság nem a határvédelemben rejlik. Inkább abban, hogy a hatalomra kerülésük idején mindketten nyugatbarát, félig-meddig technokrata, piacpárti politikusok voltak, akik szépen lassan elfordultak kelet felé.
Mármint Gruevszkin kívül.
Zoran Zaev jelenlegi miniszterelnök még arra is hajlandó volt a NATO-csatlakozásért, hogy egy sikertelen népszavazás után is átverje a parlamentben az ország névváltoztatását, mert így lehet csak elhárítani Görögország vétóját a csatlakozásnál. Ennek a csatlakozásnak Gruevszki komoly ellenfele volt. Macedónia pedig az egyik utolsó tényleg elkötelezetlen ország a Balkánon, amelynek a megszerzéséért komoly harc folyik Oroszország és a NATO között. Persze annyira most épp senki nem koncentrál a Balkánra a két fél közül, de a lehetőségekhez mérten Macedónia kérdését tényleg komolyan veszik.
Ha figyelembe vesszük a Balkán törékeny politikai viszonyait, nem lehet kizárni Gruevszki visszatérését sem, de az biztos, hogy szökése már most hatással van a szocialista kormányra. Ennek és minden bizonytalanságnak, ami a nyugatbarát macedón kormány körül adódik, a leginkább Vlagyimir Putyin örülhet. És ezt az örömet most egy EU- és NATO-tag ország kormánya szerezte meg neki.
Kiemelt kép: Artur Widak / NurPhoto (photographer)
