A Debreceni Járásbíróság már az előkészítő ülésen ítéletet hirdetett annak a vádlottnak az ügyében, akit a Terrorelhárítási Központ azért fogott el nyáron, mert információ merült fel arra vonatkozóan, hogy lőfegyvereket és lőszereket tart magánál.
D. F. az előkészítő ülésen beismerő vallomást tett, és elismerte a bűncselekményt. A bíróság a férfit bűnösnek mondta ki a lőfegyver és lőszer engedély nélküli megszerzésével elkövetett lőfegyverrel visszaélés bűntettében, ezért őt 1 év 2 hónap börtönbüntetésre, 3 év próbaidőre felfüggesztve ítélte.
Az 59 éves férfi téglási tanyáján tartott házkutatás során önként előadott a nyomozó hatóság tagjainak egy 9 mm-es öntöltő gázriasztó fegyvert, egy replika pisztolyt, egy 4,4 mm-es légpuskát, 42 darab riasztólőszert és 485 darab 4,5 mm-es légfegyver lövedéket, amelyek tartása azonban nem engedélyköteles.
A férfi azt állította, hogy a lőfegyvereket és lőszereket egy nyíregyházi piacon vásárolta. Az igazságügyi szakértői vizsgálat megállapította, hogy a hangtompítóval és távcsővel ellátott vadászpuska és a céllövő-vadászpuska lőfegyvernek minősülnek, azok megszerzéséhez és tartásához engedély szükséges, amellyel a vádlott nem rendelkezett. A lefoglalt céllövő-vadásztöltények közül összesen 124 darab minősült lőszernek, melyek megszerzése és tartása szintén engedélyköteles.
Dr. Hornyák Zsolt bíró az ítélet szóbeli indokolása során kiemelte, hogy fontos társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy csak és kizárólag olyan személyek rendelkezzenek, tartsanak, birtokoljanak lőfegyvereket, lőszereket, akik igazolható, ellenőrizhető módon rendelkeznek mind a szükséges szakmai hozzáértéssel, mind megfelelő egészségügyi alkalmassággal.
A bíróság súlyosító körülményként értékelte, hogy több lőfegyver és azokhoz tartozó lőszer lefoglalására került sor, ugyanakkor enyhítő körülményként vette figyelembe, hogy a férfi büntetlen előéletű, beismerő vallomást tett, együttműködő és megbánó magatartást tanúsított, valamint egy kiskorú gyermek eltartásáról kell gondoskodnia.
Az elsőfokú bíróság határozata nem jogerős, az ügyész három nap gondolkodási időt kért. A vádlott és védője tudomásul vették az ítéletet.