Reptiliánok, nem létező „nyílt levelek” Orbán Ráhelről és a Kreml „terroristája”

A reptiliánok átveszik a hatalmat

A Rothschild család a modern kori antiszemitizmus terjedése óta célpontja az összeesküvés-elméleteknek: a szálakat a háttérből irányító zsidó hatalom mítoszára sokan vevők Magyarországon is. Augusztusban azonban a Paranormal.hu konspirációs portál egy, még a szokásosnál is furcsább elmélettel állt elő. A cikk természetesen kipipálja a hattérhatalom-konspirációk kötelező elemeit: a dinasztia közvetlenül/közvetetten a világ vagyonának 95 százalékát uralja, amit úgy értek el, hogy „jó stratégák voltak, remekül házasodtak, mindig egy kicsivel növelve politikai és gazdasági befolyásukat”. Így kaparintották meg állítólag a „fél világot” (ami azért enyhén elmarad a fenti 95 százaléktól), persze az emberek tudta nélkül.

Ekkor jön a fordulat: ezúttal nem a Rothschild család zsidó származásának, hanem a dinasztia földönkívüli eredetének tulajdonítják világhatalmi törekvéseiket.

A cikk szerint a Rothschildok a „reptiliánok vérvonalát” viszik tovább, ezekről a lényekről pedig az álhírportál szerint „közismert”, hogy „kiválóan tudják embernek álcázni magukat”.

A Rothschildok végső célja mégis megegyezik a legtöbb összeesküvés-elméletben leírtakkal: az emberiséget akarják rabszolgasorba hajtani.

A szerző, miközben nem tesz mást, mint behelyettesíti a „zsidó” vagy bármely más nemkívánatos csoport nevébe a „reptilián”-t, olyan „bizonyítékokra” alapozza elméletét, mint hogy „időnként a televízióban előfordul, hogy az embernek álcázott reptiliánok szeme láthatóvá válik”.

A baloldali álhírvilág az Orbán-család ellen

Orbán Ráhel második gyermeke, Orbán Viktor harmadik unokája szeptember 17-én született meg. Még aznap megjelent egy kismama állítólagos „nyílt levele”, azt állítva, hogy amikor a miniszterelnök lánya megérkezett a kórházba, őt kitették a szülőszobából. A forráshivatkozást és mindenféle valóságalapot nélkülöző cikk szélsebesen végigsöpört a közösségi médián.

A dezinformációs kampány következő lépése egy állítólagos Orbán Ráhel Facebook-poszt (az oldala egyébként nem is nyilvános), amelyben a miniszterelnök lánya kijelenti, számítani lehetett arra, hogy különleges elbánásban részesül majd. A következő szakaszban már

Vajna Tímea „védte meg” nyílt levélben Orbán Ráhelt, amelyben olyan vérlázítónak szánt sorok szerepeltek, mint hogy az ismert emberekre sokkal nagyobb teher nehezedik, mint a „halandókra”.

Ezt követte Kulka János Vajnánénak címzett „válaszlevele”, sőt, „valakik” információval szolgáltak arról is, hogy Orbán Ráhel 1,5 millió forintot fizetett a szülőszobáért. Még mindig nem volt vége: a Szent Imre kórház főorvosa bocsánatot kért a kizavart kismamától, de meg kellett tennie, mert különben elvesztette volna az állását. A főorvost a dezinformációs cikk szerint mégis kirúgták, mert megszegte a titoktartást.

Az egész dezinformációs kampánynak valójában semmi alapja nem volt. A „kattintásvadász” cikksorozat valószínűleg az Orbán családdal és a magyar oligarchákkal szembeni ellenszenvet akarta kihasználni, hogy anyagi (és esetleg politikai) hasznot hajtson terjesztőinek. Az eset tökéletes példája annak, hogy álhírterjesztők a politikai paletta bármely oldalán működhetnek.

Mindig kapóra jön egy „terrorista”

A különböző álhírportálokon nemcsak a fentiekhez hasonló hajmeresztő cikkek jelennek meg, hanem olyan írások is, amelyek a világpolitikai eseményeket a Kreml érdekeinek megfelelően tálalják a közvélemény befolyásolása érdekében.

2014. február 26-án az akkor még Ukrajnához tartozó Krímben egy Moszkva- és egy Kijev-barát demonstrációt tartottak a Krími Legfelsőbb Tanács (a helyi parlament) épülete előtt, ami a két tábor közötti összecsapásokhoz vezetett. A tüntetések során ketten életüket vesztették, hárman pedig megsérültek. A Kreml szócsöve, az RT szerint az egyik áldozattal szívroham végzett, a másikat pedig eltaposta a tömeg. Az események után „kis zöld emberek” jelentek meg a félszigeten (Vlagyimir Putyin orosz elnök először tagadta, majd bevallotta, hogy orosz katonák), és fegyveresek foglalták el a krími parlament épületét is. Hetekkel később egy az Ukrajna-barát erők és a krími tatárok által bojkottált, Ukrajna és a nyugati államok részéről illegitimnek tartott népszavazás eredményeként a félsziget elszakadt Kijevtől, később pedig csatlakozott Oroszországhoz. Miután Moszkva átvette az irányítást a Krím felett, több Ukrajna-barát aktivistát is letartóztattak a február 26-ai „zavargások” miatt.

Közöttük volt az ukrán filmrendező, Oleg Sentsov is, akit egy orosz katonai bíróság 20 év börtönbüntetésre ítélt „terrorcselekmények tervezésének” vádjával. A pert az Amnesty International jogvédő szervezet „sztálinista kirakatpernek” nevezte; annak ellenére marasztalták el a rendezőt, hogy a vád koronatanúja a tárgyaláson visszavonta vallomását, mert állítása szerint kínzással vették rá, hogy beszéljen. Sentsov ügye azért került elő augusztusban, mert a rendező a börtönben éhségsztrájkba kezdett, a nemzetközi közösség pedig az egészségére hivatkozva igyekezett elérni, hogy a Kreml elengedje.

Az oroszbarát News Front „hírügynökség” – valójában álhírportál – azonban egy orosz „emberjogi aktivista”, Vagyim Mordasov írására hivatkozva egészen más megvilágításba próbálja helyezni Sentsov történetét: a cikk szerint Sentsov „neonáci terrorista”, aki aktív részese volt a február 26-ai „összecsapásnak”, így a „legközvetlenebbül felelős volt emberek haláláért”. A cikk egy állítólagos Sentsovról készült képre hivatkozik, ahol „ukrán újnácik” körében áll.

Ez az „inkrimináló” fotó a rendezőről. Ki lehet ez a maszkos férfi? Akár Oleg Sentsov is, vagy bármelyik más magas, fehér férfi a világon.

Mordasov állítólagos „adatai” szerint éppen Sentsov volt az, aki idegbénító gázt dobott a parlamentet védő krímiek közé, aminek sérültjei és halálos áldozatai is voltak. Az orosz hatóságok egyébként nem gyanúsították gyilkossággal az ukrán rendezőt. Az álhírportál felsorolja az orosz ügyészek vádpontjait is, mint a terrortámadás előkészítése vagy a gyújtogatás. Ahogy az oroszországi perben sem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani Sentsov bűnösségét, úgy a cikk sem talált meggyőző bizonyítékot amellett, hogy gyilkos lenne – főleg, hogy egy 2014-es cikkében a haláleseteket még az RT sem tartotta gyilkosságnak.

A News Fronton publikált álhír igyekszik bemutatni, hogy az ukrán rendező legitim okok miatt van fogságban, miközben a nemzetközi közösség egy veszélyes bűnöző felmentését kéri. A Sentsov-üggyel összességében pedig azt üzeni a Kreml, hogy jogosan hivatkozott Putyin elnök a Krím elfoglalásakor az ukrajnai orosz kisebbség „védelmére”, hiszen „terroristák” veszélyeztették őket. Ennek bizonyítására pedig Sentsov kirakatpere tökéletes alkalmat nyújtott. Az ukrán rendező nem bűnöző, sokkal inkább egy szükséges eszköz Moszkva nagyhatalmi törekvései számára.

Kenjünk mindent a Nyugatra!

2018 augusztusában és szeptemberében küszöbön állt az orosz és iráni támogatást élvező szír kormányerők támadása az ország utolsó, a lázadók kezén lévő területe, Idlíb tartomány ellen. A szír kormányoffenzíva részeként lehetséges, hogy vegyi fegyvereket is bevetettek volna a lakosság ellen – legalábbis erre utal az Aszad-rezsim korábbi gyakorlata: az ENSZ szerint Damaszkusz többször vetett be klórgázt saját lakossága ellen. Később azonban Moszkva és Ankara egyezsége miatt az idlíbi offenzíva lekerült a napirendről, legalábbis átmenetileg.

Az orosz-török megállapodás előtt viszont az orosz propaganda tudatosan készült a vegyi fegyverek bevetésének lehetőségére, és igyekezett minden ezzel kapcsolatos felelősséget a Nyugatra hárítani. 2018. augusztus 22-én – a 2013-as gútai szaringáz-támadás ötödik évfordulóján – az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország is figyelmeztette a szír rezsimet, hogy a Damaszkusz által elkövetett vegyifegyver-támadásokat nem hagyja majd válasz nélkül. Ennek hírére a Kreml dezinformációs hadjáratot indított, amelyben azzal érvelt, hogy a nyugati hatalmak egy civilek elleni vegyifegyver-támadást fognak megrendezni Idlíbben, ezzel jogalapot teremtve saját maguknak a katonai beavatkozásra Szíria területén.

A Világfigyelő beszámolt az orosz védelmi minisztérium augusztus végi közleményéről, amely szerint angolul beszélő szakértők érkeztek Idlíbbe, ahol a „mérgező hatóanyagot tartalmazó lőszerrel sorozatvetőkről a tervek szerint a következő két napon belül mérnek csapást Kafer-Zait településre”. A provokáció célja pedig a szír helyzet destabilizálása és a békefolyamat megszakítása lenne, ami kiolvasható a nyugati vezetők augusztus 22-ei „ok nélküli” kijelentéseiből is. Amellett, hogy a Kreml évek óta a Nyugatot vádolja a vegyi fegyverek használatával, a három szövetséges nem bármilyen ok nélkül, hanem egy korábbi szaringáz-támadás évfordulóján beszélt arról, hogy minden ilyen esetet elítél, így azt is, ha a szír kormány vet be mérgező anyagokat saját lakossága ellen. Ráadásul a támadásnak az orosz hangulatkeltés alapján már régen be kellett volna következnie – de nem történt meg.

Az, hogy Kafer-Zait település augusztusban megmenekült, nem a nyugati hatalmakon múlt, hanem azon, hogy a szír támadást elhalasztották. Mikor ismét közeledett az offenzíva kezdete, a Kreml dezinformációs gépezete újra beindult: szeptember 13-án az Orientalista tájékoztatta olvasóit egy orosz közleményről, miszerint „kilenc megrendezett, a civilek elleni vegyifegyver-támadást imitáló videó készült a szíriai Idlíb tartományban azzal a céllal, hogy a damaszkuszi kormányt tegyék ezért felelőssé”. A Kreml állításai szerint a felvételek Kafer-Zait településen készültek, a terroristák (a Dzsabhat Fatah Al-Sham terrorszervezet) menekülttáborokból raboltak el gyerekeket szereplőnek. Két videót aztán állítólag az ENSZ-hez és a Vegyifegyver-tilalmi Szervezethez (OCW) juttattak volna el, a gyengébb felvételeket pedig közösségimédia-kampányra használták volna. Ez a „hír” nemcsak a Kreml támadást előkészítendő dezinformációs hadjáratába illett bele, de abba a hosszú távú trendbe is, hogy Moszkva a Nyugatot vádolja a Szíriában elkövetett minden atrocitásért és a terrorizmus támogatásáért – annak ellenére, hogy a terrorizmusfinanszírozásra nincs bizonyíték, míg az ENSZ kifejezetten az Aszad-rezsimet és az Iszlám Államot nevezte meg a vegyifegyver-támadások felelőseként.

Az orosz félelmek ellenére azonban a felvételek nem jutottak el ezekhez a szervezetekhez és a közösségi médiára sem, aminek az oka leginkább az, hogy a szír offenzívát ideiglenesen elnapolta az orosz-török megállapodás – ettől fogva pedig érdekes módon a Nyugat által előkészített vegyifegyver-támadásokkal kapcsolatos hírek is teljesen lekerültek az orosz propaganda napirendjéről. Ez is rámutat, hogy a „nyugati provokációval” kapcsolatos riogatás teljes mértékben össze volt hangolva a támadás tervezett menetrendjével. A Kreml tudta, hogy Damaszkusz vagy vegyi fegyverek bevetését tervezi Idlíbben, vagy úgy érezte, nem tudja kontrollálni saját szövetségesét. Moszkva is tisztában van vele, hogy a nemzetközi egyezmények tiltják a vegyi fegyverek bevetését, így a Nyugat a nemzetközi közösség előtt könnyen alátámaszthatná az erre adott válaszlépéseit. Ezért úgy döntött, a támadás letagadása helyett inkább a felelősséget hárítja Washingtonra.

A Kreml célja az volt, hogy a nyugati közvéleményt saját kormányai ellen fordítsa, de legalábbis kételyt ébresszen benne a nyugati vezetők motivációit illetően. Ezért indította el ezt a nagyon tudatosan felépített dezinformációs kampányt, amire a Nyugat vagy nem akart, vagy nem is tudott válaszolni.

Moszkva szerencsétlenségére azonban először elhalasztották a támadást, így nem jött be a tipp, hogy augusztus végén vetnek be vegyi fegyvereket Kafer-Zaitban, majd le is került az egész napirendről, így a „videókat” sem kapta meg az ENSZ. A tény, hogy a propaganda-hadjárat teljes mértékben a támadások időbeosztásához igazodott, végül leleplezte a Kreml terveit.

Szicherle Patrik (Political Capital)

Kiemelt kép: Mihail Cizek / AFP – Marjai János / 24.hu