Akár következmény nélkül is maradhattak volna a gyereklányokat molesztáló R. Tamás Martin tettei, ha a 24.hu tavalyi cikksorozata nyomán nem nehezedik a hatóságra a média nyomása. Bár az elkövető több esetet elismert – és megalapozott, bizonyítékokkal alátámasztott feljelentések tucatjai érkeztek a hatóságokhoz –, végül egyetlen cselekmény miatt, egy 2003-as születésű várpalotai kislánnyal szembeni szexuális visszaélésért marasztalták el. Az áldozat a bűncselekmény elkövetésekor 13 éves volt.
Sérült tinikre vadászott
R. Tamás először egy öngyilkossági gondolatokkal küzdő kamaszoknak fenntartott, segítői Facebook-csoportban tűnt fel. Az adminisztrátorok rövidesen észrevették, hogy a valódi szándéka nem a segítségkérés, hanem az, hogy labilis lelkiállapotban levő kislányokra vadásszon. Az adminok azonnal kizárták R.-t, majd megkérték a csoport tagjait, hogy a tőle kapott üzeneteikről készítsenek képernyőmentést, és juttassák el nekik.
Az adminisztrátorok – Molnár Szilvia és Incze Zsóka – a beszámolók alapján döbbenten értesültek róla, hogy R. több kislánnyal személyesen is találkozott és szexuális kapcsolatot létesített velük. Ez az olykor fájdalmas fogdosástól, valamint az „ujjazástól” a közösülésig terjedt.
Tavaly ősszel Molnár Szilvia az összegyűjtött bizonyítékokkal bement a ceglédi rendőrkapitányságra feljelentést tenni. Ám egyszerűen elküldték, még csak jegyzőkönyvet sem vettek fel. Amikor azzal tiltakozott, hogy mégiscsak kiskorúak megrontásáról van szó, a nő elmondása szerint azt felelte az ügyeletes tiszt:
Ugyan már, a cigány csajok tizenévesen már szülni szoktak.
Molnár Szilvia ezután az eset után fordult lapunkhoz.
Az ORFK rosszul tudja a törvényt?
A ceglédi kapitányságon kérdésünkre először egyszerűen letagadták, hogy bent járt a feljelentő. Az ORFK sajtóosztálya kérdésünkre már elismerte, hogy történt „feljelentési kísérlet”. Azt állították viszont, hogy a rendőrök nem követtek el eljárási hibát, ugyanis a szexuális visszaélés úgynevezett magánvádas bűncselekmény, azaz csak a sértettek tehetnek feljelentést. Az ORFK nem foglalkozott az észrevételünkkel, miszerint a sértettek gyerekek, akik sok esetben a szüleiknek sem mernek beszámolni a történtekről, nemhogy a rendőrségen tegyenek részletes vallomást.
A rendőrség eljárása több, egymástól független szakértő szerint is etikátlan és jogszerűtlen volt:
- a bejelentésről mindenképp jegyzőkönyvet kellett volna készíteni,
- a gyermekvédelmi törvény értelmében a rendőrség köteles lett volna értesíteni a gyámhatóságot,
- ráadásul – az ORFK állításával szemben – a gyermekkorú sérelmére elkövetett visszaélés nem magánvádas, hanem hivatalból üldözendő cselekmény.
Megkérdeztük az Országos Rendőr-főkapitányságot, lesz-e bármilyen szankció a hatósági mulasztások és jogsértések miatt; azt felelték, nincs mit szankcionálni. Molnár Szilvia bejelentést tett a Független Rendészeti Panasztestületnél az eljárás miatt. A panaszát azzal az indoklással utasították el, hogy nem jogosultak az ügy vizsgálatára.
A fokozódó médianyomás miatt a rendőrség – majd’ egy hónapos késedelemmel – végül megindította a nyomozást, ismeretlen tettes ellen. De az elkövető kihallgatása még hosszú hetekig nem történt meg – időközben lapunk folyamatosan kapta a jelzéseket, hogy újabb és újabb gyereklányokkal kerül kapcsolatba a pilisi férfi.
Végül hamarabb jutottunk el az elkövetőig, mint maga rendőrség. R. a kérdéseinkre szinte mindent beismert, mentségül pedig kóros pszichés állapotára, nehéz gyermekkorára és szeretethiányra hivatkozott.
Az elkövető nyilatkozatát a rendőrségnek is megküldtük, mielőtt közzétettük volna. Ezután több kapitányság – a ceglédi, a várpalotai, és a dombóvári – is nyomozott az ügyekben, de még mindig nem találták elégségesnek a bizonyítékokat.
Mégis kinek a védelme?
Hosszú csend után a napokban tudtuk meg a fordulatot: a Veszprémi Járásbíróság egy esetben megalapozottnak találta a kiskorú személy sérelmére elkövetett szexuális visszaélés vádját, és ezért
Az ítéletről a vádlottat levélben értesítették, valamint kötelezték 110 ezer forint perköltség megfizetésére.
Megkerestük R-t, hogy megkérdezzük, mit szól az ítélethez.
– Leszarom. Nem is akarok elől beszélni. Két évre vagyok felfüggesztve, ennyi.
Mikor kapta meg az értesítést?
– Nem tudom már, fogalmam sincs. Összegyűrtem, bevágtam a sarokba, a fizetési felszólítással együtt. Megszűnt az állásom, nincs pénzem. Nem fogok fizetni. Ne írjon már erről több újságcikket! Elegem van az újságcikkekből.
Szóval nem érdekli az ítélet?
– Egyáltalán nem érdekel, nem foglalkozok vele. A lényeg, hogy vége az egésznek, le van zárva, nem kell börtönbe mennem.
Egyelőre – tette hozzá kérdésünkre Laczkó Henriett, a Veszprémi Törvényszék sajtószóvivője.
Arra a kérdésre, hogyan kaphatott ilyen enyhe ítéletet a gyermekeket megrontó férfi, a szóvivő azt felelte: több szempontot kellett mérlegelni. Mivel csak egy eset nyert bizonyítást, és a vádirat nem tartalmazott egyéb tényállásokat, az enyhítő körülményeket figyelembe véve állapították meg az – egytől öt évig kiszabható – büntetés legalsó határát. Mérlegelte a bíróság, hogy az elkövető
- büntetlen előéletű,
- olykor zavart tudatú, feltehetően valamilyen személyiségzavarban szenved,
- gyermekkorában traumák érték (hét évet töltött állami gondozásban, illetve nevelőszülőknél).
Ugyanakkor a szóvivő emlékeztetett arra is, hogy ha újra felmerül és bizonyítást nyer – más sértettekkel összefüggésben, vagy bármilyen büntetőügyben – R. felelőssége, akkor a bíróság mát büntetett előéletűként fogja kezelni, és évekre rács mögé kerülhet.
– Kérdés, hogy ha így alakul, milyen emberként jön ki onnan – tette hozzá a szóvivő.
A dilemma valós: R. Tamás Martin – videoriportunkból is kiderül – nehéz háttérből jövő, mentálisan sérült 19 éves, aki nemcsak azt nem fogta fel, hogy komoly büntetés lebeg a feje felett, hanem úgy általában sincs tisztában a tettei és szavai következményeivel.
Ugyanakkor nyilvánvalóan veszélyt jelent a környezetére, tehát sokkal inkább kellene a hatóságnak a potenciális áldozatokat óvni, mint az elkövetőt.
