A Hír TV-nek a 25 éve Bicskén élő szír háziorvos azt mondja: képtelenség megjósolni, hogy az Orbán-kormány nemzeti konzultációja hová vezet, az ő felesége és öt gyermeke már külföldön él. 2015 nyarán döntöttek úgy, hogy kipihenik az itteni hangulatot,
nem akarták tovább hallani a saját anyanyelvükön azt, ami itt folyt, kerestek egy olyan helyet, ahol színesebb a világ, ahol az emberek bőrszín, vallástól függetlenül egymás mellett békében tudnak élni, és ez Manchester városa volt.
Ő is csak azért érzi elhamarkodottnak a döntést, mert magára maradt, ötvenvalahány évesen elkezdeni nyelvet tanulni egy kicsit nehéz volt, és még most sem tart ott, hogy követni tudja őket.
Bourgla Oszama egyik lánya Németországban sebész. Itthon szeretett volna gyógyítani, de féléves hitegetés után a kórház közölte vele, hogy az államtitkárság nem támogatta ezt, a kórháznak meg nem volt 130 ezer forintja, hogy alkalmazza:
ezért önkéntes munkát ajánlottak fel egy frissen végzett orvosnak, és mivel az angol továbbképzés egy kicsit nehezebb, úgy döntött, hogy Németországot választja.
Védettség Bicske határáig
Az orvost közvetlen környezetében soha nem érte atrocitás amiatt, hogy szír származású, éppen ellenkezőleg, bátorították őt.
Az egyszerű emberek megszerették a háziorvosukat, és próbálnak ragaszkodni hozzá.
Ugyanakkor, ha elhagyja Bicske határát, ő ugyanolyan barna bőrű, arab kinézetű ember vagyok,
mint bármely migráns ebben az országban.
Próbál minél kevesebbet utazni Bicskén kívül, ha megy, a barátaival teszi, hiszen soha nem tudhatja, kiben, milyen reakciókat vált ki.
Most lehet, hogy azt mondják, hogy én túlzok, (…) de Őcsényben láttuk, hogy a kisgyerekek megérkezésének puszta híre mekkora riadalmat tudott kiváltani azokban a szerencsétlen emberekben, akik tulajdonképpen sosem láttak még menekültet.
Az interjúban az orvos magyarokat is megszégyenítő jártasságát bizonyította történelmünkben, és reagált Orbán Viktor keresztényüldözésről szóló konferencián mondott beszédére is
Bourgla Oszama megérti, hogy mindig kell harcolni, ha valaki sportember próbálja a meccset megnyerni minden eszközzel, de ez az embereknek nem meccs, hanem az élet,
aki ebben az országban él, ez az egy élete van, ők nem egy meccsnek a nézői, ők a főszereplők, szeretnének nyugodtan, békében élni.
2015-ben segített a menekülteknek a Keleti pályaudvaron az egyik lányával. Azt nem tudja, hogy ő vagy a családja hazajön-e, mert mire a magyarországi közhangulat megváltozik, már mindenki megtalálja számításait odakint. Anyagi gondjaik itt nem voltak, de a lelki okok miatt nem lelnek otthonra ismét hazánkban.
Ha valakit bántás ér, ha valakit afgán prostituáltnak hívnak, azért, mert a bőre színe olyan, amilyen, az nem esik jól, pláne, ha a saját anyanyelvén hallja ezeket a szavakat. Valamit változtatni kell.
