Nincs felzárkózás a bérszínvonalban továbbra sem a nyugati bérszínvonal irányába a Közép-Európai régióban – mondja Pogátsa Zoltán közgazdász a XXX konferencia fő tanulságaként. Mint elmondta, annak ellenére, hogy a GDP adatokban tapasztalható egy felzárkózás – amire sokszor hivatkoznak -, de a bérszínvonalban ez a felzárkózás nem érvényesül. Az egész régióban jellemzőek olyan bérviszonyok, amelyek Nyugat-Európára egyáltalán nem. Például az, hogy a társadalom jelentős része a létminimum alatt él. Egyáltalán a létminimum szerepe egészen más Nyugat-Európában és a Kelet-Európában, valamint az is, hogy a minimálbérek mindenhol a régióban a létminimum alatt vannak. Ez egy visegrádi országokra jellemző sajátosság, Nyugaton sehol nincs olyan, hogy a minimálbér a létminimum alatt lenne – emlékeztet a Nyugat-Magyarországi Egyetem oktatója.
Pogátsa szerint ez a berendezkedés egy modell volt, ami a rendszerváltáskor valahogyan kialakult. Félig tudatosan, félig egyszerűen, de ez maradt, amikor alacsony bérekkel próbáltak ezek az országok versenyezni és erre építették a stratégiájukat. Aztán világossá vált 25 év alatt, hogy ha az alacsony bér lenne a versenyképesség és felzárkózás kulcsa, akkor Bulgária kellene, hogy legyen a legsikeresebb ország az Európai Unióban. Oda kellene, hogy áramoljon a tőke és kellene szülessenek tömegével munkahelyek, illetve Svédországból ömlenie kellene kifelé a tőkének is és csökkennie kellene a munkahelyeknek. Ezzel szemben, ha megnézzük az adatokat, akkor azt látjuk, hogy a magas bérezésű, magas adóztatású Svédországban van a legmagasabb foglalkoztatás és a legmagasabb bér is az Európai Unióban és Bulgáriába pedig nem csak, hogy nem ömlik oda a tőke, hanem gyakorlatilag elment a társadalom negyede máshova munkát vállalni. Egészen világos, hogy ez az alacsony bérezésű modell nem tartható tovább fent – véli a közgazdász
A magyar kormánynak Pogátsa szerint jelent helyzetben azt kellene mérlegelnie, hogy azzal a stratégiával, hogy minél olcsóbb munkaerőt árulunk a világgazdaságban, nem lehet versenyezni. Ezzel próbálkoztak az előző kormányok is, de ez zsákutca, ebből nem lesz fenntartható költségvetés, ebből nem lesz magasabb életszínvonal Magyarországon. Szerinte egyértelműen az egyre magasabb hozzáadott értékre kellene koncentrálni, a képzett munkaerő felé kell elindulni. Azok az országok sikeresek a munkahelyteremtésben és az életszínvonal emelésében, amelyek nagyon sok pénzt fektetnek a humán tőkébe. Vagyis a magyar oktatási rendszerre Magyarországnak nem a GDP 3,7%-kát kellene költenie, hanem ennek a dupláját. Nagyjából ez lenne az uniós átlag. Vagy még ennél is többet, ahogy ezt a skandináv országok is teszik. Valamint a szakember úgy véli, hogy a felnőttképzésre kellene rengeteget költeni, és nem a zsákutcás közmunkába kellene Magyarországnak invesztálnia. A közmunka empirikus elemzések szerint nem vezet valódi foglalkoztatáshoz, hanem egy megrekedt státuszt eredményez. Hozzá kellene segíteni átképzésekkel az embereket, hogy valódi munkahelyeket betöltsenek, hiszen van munkaerőhiány a magyar gazdaságban, csak ezt nem lehet kielégíteni, hogy ha ugyanazok az emberek beragadnak a közmunkába, ahelyett, hogy új képzettséget nyernének államilag finanszírozott átképző programok által – fejtette ki Pogátsa Zoltán.
