Vona Gábor harcot hirdetett, leszámol a belső radikálisokkal. Azt mondja azért, mert győztes emberekre van szüksége, vagy ők győzik le a Fideszt, vagy senki.
Kétes kimenetelű küzdelembe állt bele a pártelnök, Novák Előd már most azt érzi, hátba szúrták, a Jobbik közelében többen azt pusmogják, a radikális szárny, ha nem jutnak szóhoz, kiválhatnak. Volt már erre példa a magyar párttörténetben, amikor az MDF radikális szárnya Csurka vezetésével otthagyta az MDF-et és megcsinálták a MIÉP-et.
Nem most kezdődött a Jobbik néppártosódása, Vona most csak csúcsra járatja. A cukiságkampányt (macskával, kutyával, gyerekkel) hónapok óta viszi a párt. Októberben pedig sort cserélt a parlamentben, frakcióvezetőként lecserélte helyetteseit, többek között a származási alapon listázni kívánó Gyöngyösi Mártont.
Akkor jött Dúró Dóra és Staudt Gábor, de a botrány tavaly elmaradt. A Jobbiknál, ha tényleg kormányra készülnek, akár még csak a kommunikáció szintjén is, kényszerpálya volt a válaszút.
Azonban a váltással százezrek fordulhatnak el a párttól, azok, akik korábban nem szavaztak máshová, mert a fiatal szélsőségesek igényeit a Jobbik előtt senki nem szolgálta ki.
Díszradikálisok azonban kellenek, hátha nem fordul el minden széljobbos szavazó a párttól, ezért hallani az elmúlt napokban azt, hogy Vona felemlegeti Sneider „Roy” Tamás szkinhed múltját, de az ásotthalmi polgármester Toroczkai László alelnöki érkezéséről is hallani.
A Fidesz már ezt is megcsinálta
1993 májusában a debreceni kongresszuson a Fidesz elnökévé választották Orbán Viktort, ő pedig az akkor még liberális pártot elkezdte középre tolni. Vagyis elindult a néppártosodás.
Fodor Gábor akkor választmányi elnöknek indult, Szájer Józseffel szemben alulmaradt, 1993 végén pedig kiváltak a fodoristák, Molnár Péterrel, Ungár Klárával és 200 másik párttaggal.
Kövér László akkor azt mondta, a kilépés rövidtávon káros lesz, hosszútávon viszont egészséges.
A rövidtávú hatás már rögtön a ’94-es választásokon eljött, a Fidesz alig szerzett többet 400 ezer szavazatnál, 7,7 százalékot értek el az első fordulóban, húsz mandátumot szereztek a parlamentben. Óriásit buktak.
Előtte négy évvel, rendszerváltóként az ott elért elsőfordulós eredmény (8,95 százalék, közel 440 ezer szavazat, a patkóban 21 hely) óriási siker volt.
1990 és 1994 között többször lehetett olyan kutatásokról hallani, hogy a rendszerváltáskor ellenzékbe került fiatal demokraták kormányváltó alternatíva lehetnek.
Ennyi idő nem elég
Négy évet tévedtek, a néppártosodás 1998-ra ért be, a Fidesz az első fordulóban 1,2 millió szavazatnál is többet kapott (28,18 százalék), 148 mandátummal a parlamentben a koalíciós kormány vezetője lett, Orbán pedig első ízben miniszterelnök.
A Jobbik 2010-ben indult először önállóan országgyűlési választáson, 2014-re nagyjából 200 ezerrel szereztek több szavazatot, de ez a plafon, széljobbról nem lehet tovább nőni, a párt támogatottsági hibahatáron belül növekszik vagy csökken, nincs lényegi elmozdulás.
Ezt ismerte fel Vona Gábor, az üzenet szintjén 2018-ra készül leendő új embereivel, de a Fidesz példáján is láttuk, ennyi idő nem elég, hiszen a kormányoldal úgy tervez, szeptemberben indul az újabb választási kampány, addigra pedig nem ül el a belharc a Jobbiknál.
Vona Gábor 2022-őt célozta meg, egy addigra már reményei szerint középre húzódó Jobbikkal, a cél az lehet, hogy a Fideszből addigra kiábrándult mérsékelt szavazók náluk találjanak politikai menedéket.
Kiemelt kép: Orbán Viktor miniszterelnök a nemzeti együttműködés nyilatkozatát tartja a kezében a Jobbik frakcióülésén a Parlamentben. Mellette ül Vona Gábor, a Jobbik elnöke és frakcióvezetője. MTI Fotó: Beliczay László, 2010. július 15.
