Egy ágyban az ellenséggel, ezt tényként közölhetjük: az ágyi poloskával kapcsolatban szó szerint együtt alszunk egy emberre specializálódott vérszívóval. A közösségi média egyre gyakoribb témája ez az öt-hét milliméteres kis rovar, tele a net poloskairtási házi praktikákkal, csípéskezeléssel, anyázással. És megszületett Budapest első ágyipoloska-térképe is.
Nem tarkítjuk tovább a “kinek mi jött be?” palettáját, tanácsot sem adunk, egyszerűen bemutatjuk az ágyi poloskát, mert hisszük: ha megismered az ellenséget, könnyebben győzöd le. Merkl Ottó entomológus, főmuzeológus, a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa segítségét kértük.
Eszik belőlünk, de nem ölhet meg
Rendszertanilag valóban a poloskákhoz tartozó rovarról van szó, ám semmiképp nem szabad összekeverni azokkal a növényi nedveket szívogató fajokkal, amelyek épp mostanában tévednek tucatjával a lakásokba téli szállás reményében.
Nagyon fontos az elején leszögezni, hogy sok vérszívóval ellentétben az ágyi poloska semmiféle betegséget nem terjeszt – emeli ki a szakember. Kísérletek bizonyítják, hogy többféle emberi kórral is megfertőzhető, de egyetlen egyet sem ad tovább. Önmagában ez a tény ugye emelné a renoméját, ám azok szemében, akik a gyakorlatban találkoznak vele, csak elméleti megnyugvás.
Csípése nagyon kellemetlen, nehezen múlik, és sok esetben tömegesen kell elszenvednünk. A vakarás miatt sebek képződhetnek, fennállhat az elfertőződés veszélye, csúnya, ésatöbbi. Súlyosabb talán a pszichikai hatás. A kiszolgáltatottság érzése, az undor könnyen fóbia kialakulásához vezethet. Nem szívesen fekszik az ember “poloskás ágyba”, a lakás is elveszti intimitását – nem ragozzuk…
A Közel-Keletről származik, eredendően barlanglakó, denevéreken élősködött. Valamikor a történelem előtti időkben, amikor az ember is sziklaüregekben húzta meg magát, a poloska is menüt váltott: a szőr nélküli bőr nyilvánvalóan sokkal dúsabban terített asztal. Manapság fajunk nyújtja kedvenc táplálékát, bár továbbra is megtalálható denevéreken, és szükség esetén “ráfanyalodik” kutyákra, macskákra, madarakra.
Magunknak köszönhetjük
A civilizáció terjesztette el, már az ókori görög világból is források bizonyítják az ágyi poloska jelenlétét. Tömegessé és megállíthatatlanná viszont a XX. században vált, amikor az új közlekedési eszközök révén bolygónk az emberiség korzójává lett,
Szűkítsük hát a kört: hogyan jutnak a vérszívók intim terünkbe, a lakásba? Elég egy kevéssé tiszta szálláshely nyaraláskor, poloskák lakta busz, repülő, vonat: a ruhákban, táskában elrejtőző poloskát úgy visszük haza, hogy észre sem vesszük. Ugyanígy “veszélyforrást” jelent a használtcikkek globális kereskedelme.
Textilben, bútorban, elektromos készülékekben, gyakorlatilag bármilyen tárgyban megbújva a potyautasok napok alatt a világ legtávolabbi pontjáról is megérkezhetnek a hálószobába – sorolja Merkl Ottó. Sok más élősködővel szemben az ágyi poloskák viszont meglehetősen “sérülékenyek”, nem bírják nagy hideget vagy a túl meleget.
Persze képtelenség minden utazás után magas hőfokon kimosni a ruhákat, átgőzölni mindent, amit a lakásba visz az ember. A porszívóból ugyan nem tud kimászni, de közel sem biztos, hogy akár egy nagytakarítás során is mindet elkapjuk. Sőt.
Nehéz szabadulni
Az ágyi poloskák nagyon óvatos, éjszakai állatok, nappalra a legkisebb zugokban keresnek menedéket: a konnektorban, a számítógépben, a legelképesztőbb helyeken képesek meghúzni magukat. A sötétben aztán előmásznak, szúrásukkal érzéstelenítőt juttatnak az áldozatba, amitől az csak ébredés után szembesül a támadással. Egy szúnyogcsípéshez hasonló, bár nem annyira kitüremkedő és kevésbé viszkető nyom árulkodik a támadásról.
Fényre azonnal visszavonulót fújnak, tetten érni csak véletlenül, egy éj közepi villanygyújtással lehet: ilyenkor láthatjuk a tettesek aktív, de – testalkatuknál fogva – szélsebesnek nem mondható menekülését. Repülni, ugrani nem tudnak.
Táplálkozás után 7-10 napig megbújva emésztenek, a bajt nem is egy-két rovar, hanem tömegük jelenti: a higiéniai viszonyok függvényében százával, ezrével lephetik el az emberi hajlékot. A legtöbb rovarirtó szerre már rezisztensek, házi praktikákkal gyéríthetjük, de ki nem irthatjuk őket. Fertőzés esetén érdemes szakember segítségét kérni, aki nagy valószínűséggel a lakás elgázosításával tud teljes sikert aratni.
Vigasztaljon hát mindenkit: betegségeket nem terjesztenek.
