Aki albérletbe akar költözni mostanában, az… hát, ne akarjon. Megoldás híján nagyjából ennyi derül ki a nap mint nap megjelenő horrorisztikus ingatlanos hírekből, amelyek mind a keresleti piacról, a költözési hullámról és az Airbnb-hoz hasonló, a turizmust forradalmasító lakásbérlős platformok hatásairól szól. A tanulság mindig ugyanaz: iszonyatosan durva a helyzet, aki normális lakást akar, felejtse el, maradjon otthon, vándoroljon ki, vagy elégedjen meg egy kartondobozzal és örüljön, ha azt is megússza a bérleti díjat egyoldalúan, hasraütésre emelő háziúr nélkül. A legutóbbi jelentés már egészen apokaliptikus képet fest arról, hogy a sikeres felvételi után örömmámorban lubickoló diákok bizony hatalmasat csalódnak majd, ha elindulnak lakásnézőbe. Nagy a verseny, durvák az árak: csak egy év alatt harminc százalékot emelkedett az albérletek ára, úgy, hogy előtte évekig csak öt-tíz százalékot drágultak.
Elindultunk hát mi is és jelentjük: a helyzet valóban durva, de nem elkeserítő. Normális állapotú és megfizethető budapesti lakást nem lehetetlen szerezni, egyszerűen nehezebb, mint korábban. Egy-két hét kevés lesz: nincs mese, erre a projektre bizony rá kell szánni a nyarat. Tanulságos például, hogy nem is a bérlői oldalról rettenetes piac miatt volt nehéz dolgunk, hanem az udvariasan fogalmazva ravasz hirdetők miatt, akik lakásként hirdetnek szobát, nem tesznek fel képet, nem árulják el még az utcát sem, vagy egyszerűen hazudnak az árról, csak hogy előre sorolja őket a kereső. Lakást keresni a csalódások és a saját – jogos – gyanakvásunk miatt hosszadalmas, nem a piac miatt.
Hosszasan nézegettük a legnagyobb ingatlanoldalakat és budapestiként összegyűjtöttük a saját tapasztalatainkat arról, hol jó itt lakni és milyen hamis legendák keringenek a „tuti helyekről”. Íme tehát pár tipp a fővárosba készülő nem fővárosi diákoknak arról, hogy hogy lesz szuper lakásuk szeptemberre.
Minél beljebb, annál jobb, nem?
Nem feltétlenül – sőt. Igaz, találtunk az I. kerületben (akik nem ismerősek a városban: Lánchíd, Vár, azaz PÉNZ) 18 négyzetméteres, komfortos minilakást az Ostrom utcában 47 ezerért (igaz, 20 ezres rezsivel), ez után azonban rögtön a 90 ezres alsó kategória következett. Az itt található lakásokban ketten már éppen elférnek az Attila úton, vagy a Vérmező környékén. Ugyanezt mondhatjuk Rogán Antal birodalmáról, a Duna túloldalán lévő V. kerületről. Itt rengeteg, több mint ezer albérletet találtunk (az összehasonlítás kedvéért: a hatalmas III. kerületben is csak 300-at), választék tehát van, de ha a szüleid nem gazdagok, ne erőltessétek. A legolcsóbb havi 75 ezer, 40 négyzetméterért ez nem is vészes, főleg, hogy közel a Parlament, kár, hogy a hirdető csak kérésre küld képet. Egyébként itt is minden 90-nél kezdődik.
Fotó: MTI/Simó Endre
Oké, de mégiscsak jobb lenne azért Budán, nem?
Vérmérséklettől és pénztárcától függ. Az előbbi legyen alacsony, az utóbbi vastag. Van ez a duma, hogy „aki ad magára, az Budán lakik”, meg hogy „Buda mégiscsak életérzés”. E sorok írójának fő Buda-élménye az arcán és a hátán lecsorgó izzadság, miközben a harminc fokos emelkedőn próbál biciklivel eljutni A-ből B-be, de ez most mindegy. Ha szeretsz eljárni, akkor a te szempontodból sokkal fontosabb, hogy míg a pesti romkocsmaválaszték már éppen kidurranófélben van, addig Buda a mai napig nem volt képes kitermelni egy darab tényleg jó bulihelyet sem, ha a Duna budai oldalán horgonyzó A38-at nem számoljuk.
A Duna House kiszámolta a második kerület (hatalmas, a központtól egészen az erdős vidékekig nyúló kerület) átlagárát: 2700 forint négyzetméterenként. Szóval tényleg nem bérelnénk itt lakást, ha húszévesen idejönnénk. A legolcsóbb egy Máriaremetei úti (értsd: mindentől nagyon távoli), 32 négyzetméteres ingatlan havi hetvenért, ugyanennyi rezsiköltséggel (!); az alsó kategória 100 ezernél kezdődik.
Szóval Budát hagyd meg az igazi budaiaknak. Ha mégis itt akarsz élni, a XI. kerületet ajánljuk: nyugodt, csendes és vannak kellően csóró (bocsánat, megfizethető) részei. Itt böngészhetsz kedvedre; hatvan plusz rezsiért már ellakhatsz például a Fehérvári úton, ami azt jelenti, hogy éjjel nyugi van, sok éjszakai busz jár, nappal pedig húsz perc-fél óra alatt bent vagy a Deákon.
Jó, hagyjuk, úgyis partizni jövök. Bulinegyeeeed!!!
Lassan a testtel! Jól hangzik Erzsébetváros, tudjuk, de az erről elterjedt legendákkal ellentétben romkocsma fölött, azzal szemben, annak szomszédságában nem jó lakni. Szóval bármilyen vonzó elsőre a Kazinczy utcai millió, vagy az olcsó diákkocsmák az Astoriánál („érted, mekkora flash lesz négykézláb hazamászni a Kakasból!”), esetleg – egy kicsit odébb – a Ráday utca posh étteremi és fancy hamburgerezői, hidd el: ezekre a helyekre csak járni jó. Nagyon-nagyon gyorsan megunod majd a hajnali háromig a nyitott ablakon beáramló cigifüstöt és zsírszagot, hát még a részegen ordítozó brit legénybúcsúzók hadát, utóbbiak egyébként inkább hajnali hatig nyomják. Ráadásul a partinegyedben és a hasonlóan frekventált helyeken érezteti leginkább a hatását az Airbnb és a többi turistáknak fenntartott ingatlanszolgáltatás: az albérletek fele nagyon drága lett, a másik fele egyszerűen eltűnt.
Fotó: MTI/Marjai János
Jó, de akkor mi legyen?
Egyszerű: nézd meg azokat a helyeket, amelyek magadtól talán eszedbe sem jutnának. Jó eséllyel ott lesz a nyerő lakás. Például Zuglót! Nem feltétlenül a XIV. kerületi gazdag zöldövezetekre gondolunk, hanem a – legalábbis a térképen – kiesőbb, lakótelepes-sorházas részekre. Vadászni kell a hirdetések között, nem ugranak eléd a lehetőségek; a legnagyobb ingatlanhirdető oldalon alig 200-at találtunk, ami a kerület méretéhez képest kifejezetten kevés. Némi keresgéléssel azonban találtunk teljesen normális téglalakást hatvanezerért a Sportarénától (tehát a metrótól) egy sarokra, egy kis utcában, vagy másfél szobás garzont a Pillangó utcai metróhoz közel, közös költséggel 52 ezerért (!), ráadásul ez sem panel. Zuglóban nyugi van, nem találunk olyan lakást, amely negyed óránál messzebb lenne valamelyik közlekedési csomóponttól és a nagyobb utak is biciklikompatibilisek, azaz ennyit a BKV-bérletről.
Mondunk egy merészebbet.
Irány a gettó!
Oké, tudjuk, de azért hallgass végig. A nyolcadik kerületben nagyon sok (a legnagyobb hirdetőoldalon majdnem 500) és nagy sokféle albérlet van: nézelődni, válogatni, telefonálgatni kell, de biztos, hogy szeptemberre találsz olyat, ami belefér a büdzsébe (használd ki a kerület rossz hírét: a Duna House szerint négyzetméterenként 1700 forint az átlagár!), és csak nézel majd, hogy ez eddig miért nem jutott az eszedbe. Úgyhogy romboljuk is le gyorsan a kínálkozó ellenérveket.
Én nem költözöm drogtanyába! Ezt megértjük: a nyolcadik kerületben rosszabb a helyzet, mint valaha, a designer drogokat egyszerűen képtelenség megállítani, a tűcsere-programot felszámolták, nincs is helyette másik, és bármit is mond az önkormányzat, ettől nem lett kevesebb a drogos. A kerület láthatóan inkább igyekszik megvárni, amíg kihalnak; a mi tippünk az, hogy sok függő meghal majd, de ettől sem a drog, sem az embereket a drog felé terelő szegénység, munkanélküliség és unalom nem szűnik majd meg, tehát mindig lesz utánpótlás. Szóval a helyzet az, hogy a Magdolna-negyedet – de csak azt! – óvatosan ajánljuk. Azt nem mondjuk, hogy egy az egyben kerüld el, hiszen van ugyan néhány hírhedt drogtanya, de a házak többsége élhető, még ha lepusztult is. „Mindenki tök rendes volt, a kurvák vigyáztak a kocsira, ha pedig a lányok szobára mentek, a strici inkább odaültetett egy csövest, hogy el ne lopják… Senkinek sem jó, ha kijön a yard szaglászni” – mesélte egy ismerős, aki puszta kíváncsiságból költözött oda. Szóval, ha kalandos alkat vagy, vagy egyenesen szociológuspalánta, itt a helyed!
Fotó: MTI/Váli Miklós
Kizsebelnek, leszúrnak, lány vagyok, megerőszakolnak! Ettől már nem kell félned jobban, mint bárhol máshol – sőt. A kameráknak és a folyamatos járőrözésnek hála a közterületen elkövetett szabálysértések, bűncselekmények statisztikája jobb is, mint a többi belső kerületben – ez szépen látszik a BRFK ponttérképén is. Összeszólalkozások, verekedések akadnak (hol nem?), de úgy tűnik, egy-két kerülettel odébb veszélyesebb egyedül hazamenni, mint a nyolcban.
Hogy néznek már ki ezek a házak! A nyolcadik kerület nagyon-nagyon kemény évszázadon van túl, és ez látszik rajta. (Kivéve persze a frissen felújított, körúton belüli Palotanegyedet, a maga másfélszeres áraival) Mégis: semmiképpen sem csúnya, még csak azt sem mondanánk, hogy lepusztult. Több új építésű házat is találunk, ahol nagyon olcsón lehet nagyon jó lakáshoz jutni, használjuk ki, amíg el nem kezdik a Nemzeti Közszolgálati Egyetem körül dzsentrifikálni a gettót, ami biztosan megdobja majd az árakat. Mi pár kattintás után találtunk páréves téglalakást hatvanezerért, öt perc sétára a 4-es, 6-os villamostól. Arról nem is beszélve, hogy egyre több a menő bulihely, itt van a Grund a juppiknak, a Gólya a hippiknek, az Auróra a politikailag aktív bölcsészeknek és a Gondozókert azoknak, akik csak simán meg akarnak inni egy sört, és nem foszló, lehangoló tapétát bámulni közben. Mindenképpen nézzünk körül az Orczy úton túli Tisztviselőtelepen is, amely Budapest egyik leghangulatosabb, legnyugisabb kerületrésze, használjuk ki, mielőtt felkapják!
Én cigányok közé nem jövök! Erre nem tudunk mit mondani, csak hogy rendben van, így lesz a legjobb. Nem azért, mert igazad van, hanem mert van ennek a kerületnek épp elég baja még egy rasszista nélkül is. Úgyhogy neked további sok szerencsét, reméljük, találsz olyan megfizethető, kulturált, nem túl félreeső lakókörnyezetet, ahol csak fehér embert látsz majd! (Nem fogsz.)
