Nincs már annyi eldobált tű a nyolcadik kerület drog sújtotta részein, ahol nemrég bezárták a Kék Pont tűcsereprogramjának irodáját. Nem azért, mert mindenki jobb útra tért, esetleg odébb álltak, hanem mert összeszedik a ránézésre is szennyezett, használt tűket, akkora hiány van. A Magdolna-negyedben ráadásul megjelentek a tűdílerek – általában olyan arcok, akik maguk nem drogoznak, viszont kihasználva a helyzetet, két-háromszáz forintért terítik a tiszta tűt. Egyelőre itt tart a rendpárti nyolcadik kerületi drogpolitika a Drogriporter kisfilmje alapján. A filmesek a nincstelen drogfüggőkön segíteni igyekvő civileket, szakembereket kísérték és rettenetes állapotokat találtak.
Az utcákon eluralkodott az apátia, „innen már minden mindegy, mindenki szarik bele mindenbe”, azaz magukat a drogosokat sem érdekli már különösebben a saját sorsuk. Terjednek a fertőzések, sokan meghaltak, a megszólalók közeli barátai is. Az Alternatíva Alapítvány is posztolta a kisfilmet, hosszas szöveg kíséretében, íme egy részlet:
„Russzó épp szúrni készült és engedte is, hogy Mao lefilmezze, addig Zsolóval beszélgettem. Mondta, hogy volt már jobban is, felhúzta a pólóját, a hasán egy szép nagy műtét utáni kötés volt. El is mesélte a sztorit, ami hát ehh: szóval már egy ideje gyomorfekéllyel küzdött, aztán nemrég megszületett a második unokája és ennek örömére iszogatott de előtte zenét is tolt meg kitudja már mit és rosszul lett, begörcsölt, ki is hívták rá a mentőt, bevitték már nem tudom melyik kórházba, ahol viszont elkezdték baszogatni a mentősök, hogy hülye drogos és meg is érdemli. Ő persze kikérte magának, hogy így beszéljenek vele, a mentősök azért vannak, hogy segítsenek nem pedig ítélkezni. Szó szót követett és végül ellátatlanul kirakták az utcára. Akkor már nagyon szarul volt, míg elvonszolta magát a Péterfy kórházba többször rosszul lett, a nem túl messze lévő utat 28 óra alatt tette meg úgy, hogy akkor már ki volt lyukadva a gyomra. Ott aztán rögtön műtőasztalra is tették megműtötték.”
