Újabb nyílt levél ment Manolovitsné Erdőközi Orsolyának, akit ezúttal saját szavaival (is) szembesítenek. Miként korában a Budai Nagy Antal Gimnázium igazgatójának, illetve szülői közösségének, most a volt kolléganő nyílt levelét is változtatás nélkül közöljük.
„Tisztelt Manolovitsné Erdőközi Orsolya!
„Kedves Orsolya!
Forró július van, uborkaszezon, de a Budai Nagy Antal Gimnázium tanárai, diákjai, szülői közössége, támogatói, „iránta érdeklődők” számára szomorúsággal, aggodalommal, sok méltatlan történéssel teli időszak ez.
A kinevezésed körüli hírverés, a téged ért (jogos? vagy alaptalan?) támadások sorozata, a nyílt levelek természetesen hozzám is eljutottak, és döbbenten, aggódva követtem a fejleményeket.
Úgy tűnik, minden eldöntetett, mégis szólnom kell, akár az utolsó szó jogán, mert munkatársad voltam évekig, és én is szerettem a Gimnáziumot, amelynek jövendő sorsa nem közömbös számomra.
Mostanában bárkinek bármilyen megnyilvánulása mögött politikai okok, érdekek, szándékok sejlenek föl. Nem képviselek se bal-, se jobboldalt, csak magamat. Ami írásra késztetett: a kollégáim nyugalmának, jó közérzetének, biztonságérzetének elvesztése miatt bennem felébredt együttérzés. És aggódás egy színvonal-növekedésnek indult gimnázium jövőjéért, melyért az eddigi vezetőség és nevelőtestület sokat tett, és még többet tehetnének, ha nem gátolnák kívülről-felülről jövő intézkedések.
Pályázatodat elolvastam, „minősíteni nem tisztem”, az erre hivatott szakemberek ezt megtették, s mivel alkalmasnak találtatott, te reménytelien várod az új tanévet.
De várhatod-e egyáltalán a közös munkát, azok után a tiltakozások, személyedet, vezetői szerepedet érintő nemtetszés-nyilvánítások, sőt a több száz résztvevővel lezajlott tüntetés után?
Tisztességes szándékkal pályáztál és vállalod a feladatot – írod. Ez így lehetett, de nem elég, ha a tantestület nagy része nem tud elfogadni vezetőjeként.
S bízol „a csalódottak megbékélésében”, a „békés, nyugodt együttműködésben”. Orsolya! Itt nem sértődött kisgyerekek játékáról van szó!
Használhatnék hangzatos, nagy szavakat, de nem veszem el a kenyeredet….
Vezetői programodat újraolvasva, szembeszökőek bizonyos mondatok, szavak, amelyek tartalmatlanná válnak az eseményekkel szemben mutatott magatartásod folytán.
Idézlek:
»Egy intézmény hatékonyságának feltétele a jó munkahelyi légkör, a hatékony kommunikáció, a minden érintettre nézve elfogadható, követhető elvek. ELENGEDHETETLEN a rendszerben érintettek EGYÜTTMŰKÖDÉSE, amelynek kiindulópontja kell, hogy legyen az EGYÜTT kigondolt célkitűzés és annak KÖZÖS megvalósítása, a támogató közösségi és családi háttér, valamint civil támogatói kör megteremtése.«
Az elmúlt hetek eseményeinek szemfájdító fényében kérdezem: Tudod Te, mit vállalsz?
Megfogalmazásod szerint olyan vezető kívánsz lenni, aki szerint »a motivált munkavégzéshez elengedhetetlen a megbecsültség érzése, a tisztelet. «, aki »odafigyel az intézmény dolgozóira«, aki »empatikus viszonyt ápol a munkatársakkal, a diákokkal és a szülőkkel.« Akkor miért nem láttad és hallottad meg a hangos NEM-et, amellyel diákok, tanártársaink, szülők sokasága (nem pedig kevesek!) fejezte ki véleményét, miszerint nem tudnak elfogadni, nem szeretnének Téged igazgatójuknak.
Tudod Te, hány kollégádnak keserítetted meg makacs, »majd megbékélnek!«- attitűdöddel a nyári pihenését, az annyira szükséges feltöltődését?
Persze, ez legyen az ő dolguk, ha nem tudják a megemészthetetlent megemészteni…
A legfőbb »eszközökkel, az emberi erőforrásokkal« nem törődsz!?
Célkitűzéseid között szerepel az „iskola hírnevének megerősítése” is; abban biztos vagyok, hogy erre a hívnévre, hírhedtségre nem vágytál.
»Az együttműködés, a kellemes munkahelyi légkör, az oktató-nevelő munka minőségének, színvonalának megtartása, ill. emelése« hogyan valósítható meg, ha nem tudhatod magad mellett a nevelőtestület jelentősen nagyobb részét, és erős ellenállásukba ütközöl nap mint nap? Elképzelhető így az iskola hatékony működése? A tanítást – tanulást biztosító nyugodt, békés háttér?
Minden bizonnyal nagy lehetőségként éled meg, hogy vezető lehetsz abban az iskolában, ahol diák voltál, ahol tanítottál, s ahonnan – Te tudod, miért!? – egyszer már elmentél. A nagy visszatérést tényleg így képzeled el? Ilyen légkörben? Ilyen önkormányzati és minisztériumi támogatással ugyan, de ilyen – szinte egyértelmű – tantestületi, szülői ellenvélemény és ellenérzés dacára?
»Ismernünk kell a lehetőségeinket, de a korlátainkat is« – írod. Te csak az előbbivel vagy tisztában – egyelőre… Hiszen »a munkavégzés hosszútávon csak együtt lesz eredményes« (idézet Tőled) –, ahogy ezt mindannyian tudjuk.
Vezetői törekvéseid közt a legrokonszenvesebb számomra az, hogy »az iskola érdekeit mindenek elé helyezve, őszinte kölcsönösségben szeretnél dolgozni.« Akkor erre talán a jelen felállásban nem a Budai Nagy Antal Gimnázium a színtér.
Tetszik ez a mondatod: »A felelősség mindennapos része életemnek. Akárcsak a döntéshozatal…«
Akkor felelősséggel hozz meg egy egészséges döntést!
Közeledik augusztus 24-e, amikor ott állsz az előtt a tantestület előtt, amely nem akar téged. Kérlek, lépj vissza a saját és az általad is szeretett iskola érdekében.
»A legjobb vezető úgy vezet, hogy észre sem vesszük.
A jó vezetőt tiszteljük és megbecsüljük.
A kevésbé jó vezetőtől félünk, a legrosszabbakat gyűlöljük.«
(Lao-Ce, i.e. 604-531.)
Köszönöm, hogy elolvastad.
Üdvözlettel:
Sasváriné Komondy Katalin
volt kolléganőd
