Komáromy Gergely, Gregory G Ras. A Riddim Colony frontembere. Két büntetőeljárás folyik ellene, mindkettő a „Ha Magyarországra jössz…” szövegű plakátok megrongálása – vagy ahogy ő mondja: kijavítása – miatt. Akcióba lépésük után három perccel már ott voltak a rendőrök. Fogdában töltötte az éjszakát, egy szál alsónadrágban akarták kitenni az utcára. Interjú.
Mi a baj a plakátkampánnyal?
Nemcsak a plakátkampánnyal van gondom, hanem a Nemzeti Konzultációnak csúfolt uszító körlevéllel is. A problémám pedig nem más, mint hogy a kormány úgy tereli el a figyelmet az általa elkövetett bűnökről, lásd: lopás, korrupció és a többi, hogy a legaljasabb, legundorítóbb módszerhez folyamodott: elővette a gyűlöletkártyát. Tette ezt azért is, hogy a Jobbik szavazóiból legalább párat megpróbáljon átcsábítani. És ennek érdekében a legvédtelenebb, legelesettebb embercsoport ellen kezdett uszításba.
És ez nálad kiverte a biztosítékot.
Maximálisan. Úgy éreztem, hogy reggae-zenészként, magyar állampolgárként, uniós polgárként vagy egyszerűen emberként kötelességem ez ellen felszólalni, a lehető legtöbb rendelkezésre álló eszközzel harcolni a gyűlöletkeltés ellen.
Hogy dőlt el, hogy nem úgy fogsz tiltakozni, mint a magyarok többsége, azaz facebookos bejegyzések like-olásával, megosztásával, hanem ténylegesen akcióba lépsz?
Amikor még csak a plakátterv lett nyilvános, azt gondoltam, ha ezeket tényleg kiteszik, akkor fényes nappal fogjuk lezúzni. Amikor aztán tényleg kikerültek a plakátok, Koszovóban voltam és…
Mit kerestél Koszovóban?
Koncertem volt, egy fesztiválon léptem fel. Szóval, amint megtudtam, hogy kikerültek, tudtam, mi a kötelességem. És így is lett: hazajöttem, és a legelső adandó alkalommal rámentem.
Fotók: Pál Anna Viktória
Utánanéztél előtte, hogy milyen jogi következményei lehetnek?
Nem mérlegelni akartam, hanem cselekedni. Úgy gondolom, hogy Orbán Viktor és bűnbandája ténykedése ellenére Magyarország még mindig jogállam, tehát igazi törvénysértés híján nem börtönözhetnek be, nem lőhetnek főbe, nem nyakazhatnak le a főtéren. Ez nem a középkor, és nem is olyan ország, mint amilyenből például ide menekülnének az emberek. Sejtettem, hogy meg akarnak majd félemlíteni, de azzal is tisztában voltam, hogy nem tudnék úgy tükörbe nézni, vagy felmenni a színpadra és az elnyomással szembeni kiállásról énekelni, ha nem tenném meg a legkézenfekvőbbet.
És megtetted.
Meg. Jelenleg két büntetőeljárás folyik ellenem. De magának a rongálásnak a tényét is elutasítom, merthogy mi csak módosítottuk a plakátokat, illetve kijavítottuk.
Mit jelent az a „mi”?
Frenky barátommal együtt mentünk rá a plakátokra.
„Rámentetek”.
Úgy gondolom, hogy a rongálást nem mi követtük el, hanem az, aki a társadalomra romboló hatású plakátokat és konzultációs íveket gyártott. Amikor ezekkel szembemenve a plakátra olyan dolgokat festek, hogy „Magyarországra tisztelet kell és szeretet”, akkor meggyőződésem, hogy az ország javát szolgálom, érte teszek, és nem ellene.
Hogy buktatok le?
Csehországban koncerteztünk a zenekarral, amikor két nyomozó kiment a szüleim lakására. Ahol már rég nem lakom, és ahol már cuccaim sincsenek. Mondtam a szüleimnek, hogy adják meg nyugodtan a számomat.
De honnan tudták a rendőrök, hogy téged kell keresni?
A Facebookon gondosan dokumentálom a plakátok kijavítását. Nyilván összehasonlították a módosított plakátokat az oldalamon található képekkel, és rájöttek, hogy én voltam. Felhívtak, bementem, rabosítottak, fél óra alatt megvoltunk.
Miért csinálod ennyire nyíltan?
Mert nem egy-egy plakát átírása a cél, hiszen úgyis tudjuk, hogy irreálisan nagy összegért, a mi pénzünkön úgyis visszacserélik az eredetire; hanem az, hogy ráirányítsam a figyelmet erre a szemétségre, és minél több emberhez eljusson az üzenet. Ez nem ilyen hippivircsaft, nem egy törpe kisebbség hőzöngése a kormány ellen, hanem az a helyzet, hogy minden logikus érv az ilyen intézkedések ellen szól. Nemcsak az alapvető emberi értékekkel megy szembe a kormány, nemcsak a keresztény értékeket tiporja sárba, hanem logikátlanul is cselekszik, hiszen tanulmányok sokasága bizonyítja, hogy a bevándorlók kifejezetten jót tesznek egy ország gazdaságának. Ráadásul huszonötmilliárd megy el a gyűlöletkampányra és a kerítésre, holott ennek töredékéből látványos javulást lehetne elérni menekültügyben.
Visszatérve a plakátügyre: hogy történt a második eset?
Éppen egy plakáton ügyködtünk, amikor egy magyar állampolgár, aki máris beszopta a kormány uszító propagandáját, névtelen bejelentést tett. Körülbelül három perccel azután, hogy odaérkeztünk a plakáthoz, már ott volt az első járőr. Aki ismeri a magyar bűnüldözést, tudja, hogy ez kirívóan gyors tempó. Ha kirabolnak valakit, és utána félórán belül ott a rendőrség, az már nagyon jónak számít. Megérkezett két rendőr, majd két készenlétis, aztán egy nyomozó, aki elkezdte begyűjteni a nyomokat, mintha legalábbis kettős gyilkosság történt volna, 37 fotót készített, számokat tett a tárgyak mellé, például azt a husángot is lefotózta, amire a hengert ráerősítettük, hogy magasabbra érjünk, na, azt is külön bűnjelként vette nyilvántartásba. Éppen csak körbe nem rajzolt minket.
Mindez meddig tartott?
Vagy két órán át. Aztán jött valami magas rangú tiszt, aki amúgy civilben volt, és úgy nézett ki, mint bármelyikünk nagymamája, láthatóan otthonról, pihenésből ugrasztották. Plusz még odatelefonált a főkapitány is, aki érdeklődött, hogy milyen párt küldött minket. Mondtuk, hogy civilek vagyunk. Aztán mi is akartunk telefonálni az ügyvédünknek (Gergely a TASZ munkatársát kérte fel a jogi képviseletre – a szerk), de közölték, hogy a telefonunkat nem használhatjuk – mint később kiderült, ezt is jogtalanul tagadták meg tőlünk.
Milyen volt a légkör?
Amíg a nyomozó meg nem jött, a többiek nagyon jó fejek voltak. Tisztában voltak vele, hogy nem bűnözőkkel van dolguk. A nyomozó, na ő már más, inkább olyan régi típusú arc volt. Szólt, hogy ne mosolyogjak. Persze érthető az ő dühe is: az egész estéjét azzal kell töltenie, hogy egy nem létező bűnügyben nyomoz, mintha az évszázad bűncselekménye lenne – nyilván ez neki is megalázó.
Mikor mehettetek haza?
Dehogy mehettünk, bevittek minket a X. kerületi rendőrkapitányságra, ahol lefoglalták gyakorlatilag mindenünket, ott töltöttük az egész éjszakát fogdában. Nem tudom, ki volt már fogdában; nem egy börtön, de azért nem egy vidám hely. Ezerrel dől a fény, aludni lehetetlen, mondjuk fapriccsek vannak, tehát amúgy sem lenne kényelmes alvás. Bár a gerincnek állítólag jót tesz a kemény fekhely.
Hogy vészelted át?
Igyekeztem a legjobbat kihozni belőle. Meditáltam, jógáztam. Nem volt könnyű, mert félóránként hozzánk szóltak, mindig más okból. És ment közben a kihallgatás is. Természetesen a személyes adatainkat tartalmazó papíron kívül semmit nem írtunk alá, de azt meg amúgy is tudták az okmányainkból. A legszebb, hogy este fél 8-kor kaptak rajta minket, ehhez képest hajnali fél 1-kor próbálták meg felhívni az ügyvédünket. Hagytak egy üzenetet a telefonján, merthogy akkor már nyilván aludt. Tehát nem az volt a céljuk, hogy elérjék a jogi képviselőmet, hanem, hogy kipipálhassák azt a rubrikát, hogy megpróbáltak kapcsolatba lépni vele.
És akkor reggel búcsút intettetek a fogdának?
Hajnali 3-4 körül próbáltak meg kitenni minket, amikor még nem járnak a villamosok, nekem meg pénzem sem volt, azt is lefoglalták. Elég gáz, mert a zenekarom csehországi gázsija volt, amit aznap váltottam át koronáról forintra, és szerettem volna szétosztani a többieknek. De a leggyönyörűbb, hogy a nadrágunkat is lefoglalták, és képesek lettek volna anélkül kibaszni az utcára.
Mi a fenének foglalták le a nadrágot?
Merthogy festékes lett. És az egy bűnjel. És ez tudod, miért nagyon vicces?
Na…?
Mert amikor kiérkeztek a rendőrök, még javában festettük a plakátokat, én konkrétan a mosoly szót pingáltam, addig nem is hagytam abba, amíg azt a szót be nem fejeztem, gondoltam, csak nem lőnek le, miközben azt festem egy plakátra, hogy „mosoly”. Tehát miután a rendőrök végignézték, ahogy írom a plakátra a szót, elég vicces a nadrágomon levő nyomokat összehasonlítgatni a plakáton levő festékkel, hogy tényleg én voltam-e a tettes.
És akkor egy szál alsógatyában flangáltatok Kőbányán?
Nem, először akartak adni egy kincstári pokrócot. Én meg mondtam, hogy ha nem gond, nem tekerném az alsótestemre a ki tudja, milyen, csótányos, hepatitises plédet. Addig magyaráztam nekik az emberiességről, amíg nem szereztek egy fain gatyát a baptista szeretetszolgálattól. Amúgy nagyon király nadrág, pont a méretem, már koncertre is felvettem azóta. Ráadásul addig húztam az időt a kihallgatásnál, amíg 5 óra lett, és akkor már jártak a villamosok.
Mivel gyanúsítanak?
A plakátrongálás sima szabálysértés lenne, ha az 50 ezer forintot nem haladja meg a kár. De az a helyzet, hogy a mi tettünket bűncselekményként kezelik, ugyanis a graffiti-törvényre hivatkoznak, az állandó falfelület megrongálása pedig bűncselekmény.
A plakát mióta állandó felület?
Hát épp ez az. Ezért érthetetlen, hogy erre akarják ráhúzni. De amúgy az is vicces, hogy első alkalommal 30 ezer forintos kár szerepelt, a második alkalommal már csak 18 700.
Biztos happy hours volt.
Ja, lehet, hogy csütörtökönként akciós a plakátrongálás.
Mi lesz a következő lépés?
Újabb akciók. Óriási lepellel fogunk letakarni plakátokat, nem lesz károsítás, rongálás, lényeg, hogy az üzenet átmenjen. Aztán ha délen tényleg elkezdődik a kerítés építése, ott is polgári engedetlenségbe kezdünk. És ami nagyon fontos: összehozunk egy nagyszabású demonstrációt Budapesten, várhatóan augusztusban – neves zenekarok részvételével, beszédekkel. Együtt kinyilvánítjuk azt a véleményünket, hogy az értelmes, tudatos, érző szívű magyar emberek az elfogadás pártján állnak, és nem a gyűlölet meg a kirekesztés pártján.
