Teljesen elcsendesedett a koszovói menekülthullám az utóbbi időben. Alig jutott egy kis ideje a kormánynak a pánikkeltésre, pillanatok alatt töredékére esett vissza a Magyarországon menedéket kérők száma.
A tavalyi év végén, és 2015 első heteiben naponta több száz, nem ritkán több ezer ember lépte át illegálisan a magyar-szerb határt, egy új, európai élet reményében. A Magyarországon, 2014-ben menedékkérelmet benyújtó közel 42 ezer ember nagyjából fele, az idei első hat hétben érkező 20 ezer fő több mint nyolcvan százaléka volt koszovói állampolgár. Aztán alig söpört végig az országon az állami pánikcunami, máris kezdtek elmaradozni a rendőrség és az MTI „megélhetési bevándorlókról” szóló jelentései. Február 20-án, pénteken például a 113 elfogott határsértő közül már csak heten jöttek Koszovóból.
Elmaradt ünnep
Az enyhülés okai legalább olyan sokrétűek, mint a kivándorlásé, de az szinte biztos, hogy megtorpanás csak ideiglenes, hiszen nem történtek Koszovóban gyökeres változások – tudta a meg a Hír24 a Külügyi és Külgazdasági Intézet szerda délutáni kerekasztal-beszélgetésén.
Február 17. Koszovó függetlenné válásának évfordulója, idén azonban elmaradtak az ünnepségek. Nincs jó hangulat az országban. Elsősorban nem a romokban heverő gazdaság, a mindent átható korrupció, vagy a hatalmas méretű munkanélküliség miatt, hiszen ezek eddig is jellemezték az országot. Az elmúlt időszak annak köszönhető, hogy a remény fogyott el végleg az emberekből – mondta el Juhász József, az ELTE BTK Kelet-Európa Története Tanszékének vezetője.
Fotó: MTI/Kovács Tamás
Politika és propaganda
Szoros eredményt hoztak a koszovói parlamenti választások 2014 júniusában. A függetlenedés óta hatalmon lévő Hashim Tachi pártja hajszállal nyert ugyan, az ellenzéki erők azonban összefogtak, hogy kiszorítsák a hatalomból. Sokan bíztak benne, hogy jön a változás kora, a hat hónapig tartó politikai huzavona azonban olyan eredményt hozott, ami senkinek sem volt igazán jó. Az ellenzéket vezető korábbi pristinai polgármester, Isa Mustafa lett a kormányfő, ehhez azonban az kellett, hogy nagykoalíciót kössön Tachi pártjával. Utóbbi hívei, a rendszer addigi élvezői közül sokan aggódni kezdtek, míg azok, akik a változásban bíztak, minden reményüket elvesztették. Különösen miután a rendőrség keménykézzel vert le egy többnapos, kormányellenes tömegtüntetést január végén.
Mindez azzal egy időben történt, hogy elkezdtek hírek szállingózni arról: Németország hamarosan hivatalosan is biztonságos országnak nyilvánítja Koszovót, vagyis nem ad többé menekült státuszt egyetlen polgárának sem. Az embercsempészek „most menj, amíg lehet” szlogennel valóságos reklámhadjáratba kezdtek. Elhitették az emberekkel, hogy Európa tárt karokkal várja őket.
Hazatérők és ellenkampány
A koszovóiak pedig nekivágtak: erre a népre mindig jellemző volt a migráció, a hatvanas, aztán nyolcvanas években épp úgy, mint a délszláv háborúk és a szerb-koszovói konfliktus során – mondta el Orosz Anna a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója. Ő a kivándorlás jelenlegi megtorpanásában is jelentős szerepet tulajdonít a kommunikációnak. Egyrészt elkezdtek visszaérni Pristinába azok, akiket az első körben visszatoloncoltak. A reptereken az állami média munkatársai várják a hazazavart embereket, hogy beszámoljanak kudarcukról. Másrészt a célországok is elkezdték használni tömegkommunikációt: fizetett hirdetésekben hívják a koszovóiak figyelmét arra: gazdasági okokból senki sem menekültstátuszt az Európai Unióban.
A koszovóiak többségének pedig nincs több oka menekülésre a kilátástalan nyomornál – mondta Simon Ernő az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) magyarországi szóvivője, aki az utóbbi hetekben munkatársaival végiglátogatta a magyarországi befogadó állomásokat, hogy személyesen beszélgethessen a migránsokkal. Előfordul még az országban etnikai feszültség, illetve kegyetlen családi viszályok, vérbosszúk is vannak, de az ezek elől menekülők csak egy töredékét teszik ki a Koszovóból kiáramló emberáradatnak. A migráció látványos lassulását elsősorban ő is a korábban nekiindulókról hazaérkező híreknek tudja be, illetve annak, hogy végre a politika is reagált: érezhető Koszovóban egy kis kivárás – tette hozzá.
Szökés az elszigeteltségből
Visar Feraj, a Koszovói Köztársaság Magyar Nagykövetségének ideiglenes ügyvivője kiemelte: országa 2008-ban, a gazdasági világválság kirobbanáskor vált függetlenné, akkor kellett elkezdeni egy állam felépítését a nulláról. A függetlenség kikiáltása után sokan tértek haza azok közül, akik korábban emigráltak: mindenki gyors és látványos fejlődést várt, de csalódtak, annak ellenére, hogy Koszovó gazdasága az állam megszületése óta évente 4-6 százalékkal nőtt. A tanácsos hangsúlyozta: országának súlyos problémát okoz az elszigeteltség: Szerbián, és Albánián kívül mindenhol vízumkényszert alkalmaznak a koszovóiakkal szemben. A migránsok közül sokan nem tennének fel mindent egy lapra, ha tudnák, hogy lehetőségünk van utazni, szétnézni Európában – mondta.
Fotó: MTI/Kovács Tamás
Hullámvölgy
A szakértők egyetértettek abban, hogy a koszovói kivándorlás problémáját csak Koszovóban lehet megoldani. Ahogy abban is, hogy ez nem fog egyik napról a másikra megoldódni. Már csak azért sem, mert a legfiatalabb európai államban a mai napig tisztázatlanok a tulajdonviszonyok: nem tudni, mi lesz például a 2008 után elköltözött szerb állampolgárok vagyontárgyainak sorsa. Egy ilyen bizonytalan környezetben nem tolonganak a befektetők – mondta Juhász József – ezért égető szükség lenne a kényes ügyeket érintő szerb-koszovói megegyezésre. Ahogyan egy koherens európai menekültpolitikára is, mert a jelenlegi rendszer aránytalanul nagy terhet ró a magyar államra – mondta az ELTE tanszékvezetője, majd megjegyezte, hogy azt, ami a kérdés körül az utóbbi hetekben magyar közéletben zajlott „szégyenteljes belpolitikai célzatú handabandának” tartja. A pánikkeltő propaganda pedig csak kifújja magát, amíg koszovóiak is.
Ők pedig nem adják fel könnyen: a brit Telegraph riportjában egy 28 éves, Robert nevű fiú mesél arról, hogy sokan mennyire elszántak. A férfi Gjakova városából vágott neki, egy szerb taxisofőr vitte át a magyar határon, aztán átadta a hatóságoknak. A magyar bíró hatvaneurós bírságot szabott ki rá illegális határsértésért majd elengedte. Robert eljutott Ausztriáig, ahol első alkalommal beadta menekültügyi kérvényét. Két hét alatt elutasították, majd negyven eurót utaltak ki neki és hazakülték. Ő azonban Németországon át a franciaországi Mulhouse-ba ment, ahol a bátyja már hat hónapja várt menedékjogi döntésre. Robert is próbát tett, az ügyét azonban, az osztrák eljárásra hivatkozva pillanatok alatt elintézték: a fiúnak ismét tovább kellett állnia. A svájci Baselben egy nap alatt dobták vissza a kérelmét, 110 frankot nyomtak a kezébe, és hazazavarták. Ezúttal hallgatott a hatóságokra: kimerült ő is, ahogy a tartalékai. Három hete volt otthon, amikor az angol újságíróval beszélt, és azt mondta neki, amint kicsit összeszedi magát, újra megpróbálja.
