A hetilap holnap megjelenő számának beharangozója szerint a következő négy évben is a középosztály megerősítése áll az Orbán-kormány társadalompolitikájának középpontjában. Az ok, hogy messze még a 2010-ben meghirdetett cél, hogy a társadalom kétharmadát ez a réteg tegye ki. „Konszolidáció” nem lesz. Azért nem, mert az a gyávaság szinonimája. A hetilap forrásai szerint ezt mondta a Fidesz-frakció hétfői alakuló ülésén a miniszterelnök. A néha még a kormánypárti politikusok által is vágyott stílusváltás tehát várat magára.
Orbán Viktor szerint ugyanis az elmúlt ciklusban csak az alapokat rakták le, a célokért a következő négy évben is küzdeni kell. A folytonosság nem csak ebben mutatkozik meg. Akárcsak négy éve, a kormányfő első útja a lengyel-magyar barátság jegyében ismét Varsóba vezetett, és a Fidesz 2010-hez hasonlóan most is népgyűlésre hívja támogatóit a Kossuth térre a kormányfő május 10-ére tervezett eskütételére.
A ciklus három fő célja: a középosztály megerősítése, a növekedésre ösztönző gazdaságpolitika és a munkahelyteremtés. Az első tényezőből a devizahitelesek „megmentésétől” a családpolitikáig sok minden levezethető, s lényegét még 2010-ben így foglalta össze a kormányprogram: „A társadalmi szerkezet a tulajdonon és tudáson alapuló középosztály legalább kétharmados túlsúlya esetén veszi át a nyugat-európai működés jellemzőit. Ez stabilizálja a gazdaságot és a politikát, megteremti és fenntartja a szociális és jóléti államot, egyben ez garantálja a jogállami normák betartását”. További részletek a május 8-i Heti Válaszban.
Konszolidáció helyett stabilizáció
A Népszava főszerkesztője ennek kapcsán publicisztikát írt arról,hogy “ha Orbán Viktor egy kifejezést gyávának tart, az egyenlő a tiltással: fideszes politikus azt a szót többé nem használhatja”. Németh Péter szerint már csak egy lépés a pártállami idők módszere, amikor a pártközpont listát adott ki a szerkesztőségeknek, mely szavak, szóösszetételek vannak le-, illetve betiltva a sajtónak. “Ma persze ez az út nem járható, mert bár a szándék nyilván meglenne rá, de még nem minden orgánum hajolt be a Fidesz alá, jóllehet a kormányfői vágy egyértelműen ez lenne.”
Magyarországnak szinte “soha nem volt még olyan miniszterelnöke – királya -, aki ennyire akadálytalanul tudta érvényesíteni akaratát; Orbán Viktor szinte mindenhatóként működik az ország élén” – írja a főszerkesztő, aki emlékeztet rá, hogy a Fidesz képviselőinek a kormányfő a konszolidáció helyett a stabilizáció kifejezést javasolta, mert “semmit nem visel el rosszabbul, mint ha őt gyávának mutatják be, vagy gyávának látszik. Ezért nem hajlandó visszavonulót fújni a Szabadság téri emlékmű ügyében, ezért nem hajlandó vitákba bocsátkozni… “.
Németh szerint azt nem tudni, hogy Orbánt tisztelik-e vagy inkább félik, de az biztos, “hogy a magyar miniszterelnök birtokában van a vezetői képességeknek, a kérdés csupán az, hogy ezen képességek halmazában mekkora szerepet játszanak a negatív és mekkorát a pozitív tulajdonságok. Orbánnál, ezt naponta bizonyítja, egyre nagyobb mértékben hatalmasodnak el a “Vezér” motívumok; ma már nemcsak arra büszke, hogy gyors döntésekre képes, hogy taktikailag is maga alá gyűri híveit és ellenfeleit egyaránt, hanem arra is, hogy nyelvileg is ural szinte mindenkit.
