Megsértődött a Jobbik, amiért a „sajnos túl sok” liberális jogvédő szervezet és hasonló beállítottságú újságíró cincálja a párt programjának büntetés-végrehajtásról szóló részét, azaz azt, hogy mit kezdenének a radikálisok a börtönökkel és lakóikkal. Tény, hogy valamit kell, hiszen a majdnem másfélszeres túlterheltséggel működő (értsd: pótágyas, zsúfolt cellák) intézményrendszer egyik fele túl ódon (emlékezetes eset volt, amikor pár éve kanállal vájták ki a falat Márianosztrán), a másik fele a Jobbik szerint túl korszerű. (Erről később.)
A párt egyrészt önfenntartó, a működés és az áldozatoknak járó kártérítés költségeit kitermelő börtönöket szeretne látni – ez egyébként szépen rímel Pintér Sándor szavaira, melyek szerint építhetnének maguknak börtönöket a fogvatartottak, „idejük van rá” -, másrészt bevezetné a bérrabtartás intézményét, azaz a legkeményebb tettekért elítélteket külföldi kényszermunkára vezényeltetné, konkrétan Szibériába. Úgy tűnik, a maga módján a Jobbik is dolgozik az orosz-magyar kapcsolatokon, hiszen Dudás Zoltán csongrádi jelölt szerint „előrehaladott tárgyalásokat folytatnak” az ügyben.
Fotók: Neményi Márton
Dudás szavai egyébként egy – valószínűleg provokátor által rögzített – telefonbeszélgetésnek hála kerültek ki a netre. Dudás a magát Jobbik-szavazónak kiadó érdeklődőnek elmondta: őt nem érdekli az emberek származása, csak a „romboló jellegű emberekkel” van baja. „Ha dolgoznak, akkor nincsen semmi baj, akkor legyen cigány.” Ehhez képest egy perc múlva – különösebben provokálni sem kellett – már ott tartott, hogy „ha a huszonhat éves borsodi nagypapa úgy dönt, három év Szibéria után neki nagyon jó lesz visszamennie, akkor hajrá”. Dudás és pártja szerint a bérrabtartás lehetősége önmagában elrettentő lesz, arról nem is beszélve, hogy harmada-ötöde pénzből kijönnének: ha minden jól megy, napi kétezer forint per nap per rab áron vállalnák az oroszok a vendéglátást.
Ez, ha ezer súlyos bűncselekményért elítélt fogvatartottal számolunk, másfélmilliárd spórolást jelentene az országnak évente – mondta el szerdai sajtótájékoztatóján Mirkóczki Ádám képviselő. Ez persze nem sok a büntetés-végrehajtás 56 milliárdos büdzséjéhez képest, de ennek is örülni kell, főleg, hogy a liberális újságírók szeretnek tíz- meg százmilliókért is balhézni, ha számukra fontos intézményről van szó – fejtette ki. Egyébként is éppen elég baj, hogy a már említett médiamunkások és jogvédők „úgy érzik, a gyilkosok jogaival kell foglalkozni”. Az önfenntartó börtönrendszerrel egyébként további 15-20 milliárdot lehetne spórolni.
Mirkóczki Ádám
Mirkóczki szerint tűrhetetlen, hogy a börtönök milyen kényelmesek (mi azért nem egészen ezt láttuk), az új intézmények, mint a tiszalöki és a szombathelyi pedig „nagyon rossz út”, hiszen nagyjából úgy néznek ki, mint egy jól felszerelt kollégium. „Színes tévé, padlófűtés, hét menüből választhatnak, hadd ne soroljam.” A képviselő szerint olyan jólétben élnek, amilyenben a társadalom túlnyomó részének az életben nem lesz része. Például ennek köszönhető, hogy „bizonyos rétegekben, körökben presztízskérdés, ki hol, hányszor, mennyit ült”.
Nem kell reprezentatív felmérés, hogy tudjuk: a magyarok nagy része jobban érezné magát, ha tudná, hogy a fogvatartottak szenvednek a börtönben. Túl azon, hogy a bezártság önmagában felfoghatatlanul kemény büntetés annak, aki még nem ült (meg persze azon, hogy a téma maximálisan alkalmas a lakosság hergelésére), adódik a kérdés: a fogvatartottak szinte mindegyike kiszabadul egyszer, azaz nem mindegy, be tud-e, akar-e illeszkedni a társadalomba. A sokak által átkozott rehabilitáció ugyanis arról szól, hogy a gyilkosok ne gyilkosként jöjjenek ki. Mirkóczki szerint a bérrabtartásra „kiszemeltek” és a többi gyilkos esetében semmi értelme a rehabilitációnak, amely Magyarországon egyébként sem sikeres, „meg lehet nézni az eredményeket”, hiszen „ezen elítéltek száz százaléka visszaeső”. Az egyetlen kitörési lehetőséget az egyházi közreműködésben látja a képviselő, azaz, hogy a hit segítségével „belülről változtatjuk meg őket”.
