A választási indulásához szükséges – 560 magánszemély adatával és aláírásával kitöltött – ajánlóívek Léhmann György zárt irodájában, az ügyvéd táskájából tűntek el. Semmi mást nem vittek el.
„Az ajánlóívek szigorú számadású, sorszámozott dokumentumok, melyek büntetési értékét a választási iroda 50.750 Ft/db-ban állapította meg, így a súlyos és visszafordíthatatlan választási hátrány mellett 3.552.500.- Ft értékű kár érte az Élőlánc Magyarországért pártot és képviselőjelöltjét”.
Léhmann György délután 16 órakor feljelentést akart tenni a siófoki rendőrkapitányságon, ahol „nem volt rendőr, aki vállalta volna, hogy a feljelentését fogadja”, ezért azt az Élőlánc a Budapesti Rendőr-főkapitányságon tette meg. Az Élőlánc Magyarországért szerint „nem egyszerű lopás, hanem előre megtervezett, szándékos bűncselekmény történt, mely súlyos figyelmeztető jel a mai magyar demokrácia állapotát illetően”.
Élőlánc – katasztrófa vagy szerencse?
Szegény Élőlánc nincs jó helyzetben: március 3-ig kellene összehozni az 500 ajánlószelvényt, és most elloptak 560-at. Az ajánlóíves rendszerben az a jó, hogy egy választó több jelöltet, akár választókerülete minden jelöltjét támogathatja, de a pártoknak kell elérnie őt, mert a pártok igényelhették az íveket. Ezért az Élőláncnak most nehéz dolga van, hisz 3 nap alatt kellene összegyűjtenie az 500 ajánlást. Ugyanakkor, tekintve, hogy a politikai reklám milyen drága dolog, akár jól is jöhet ez az incidens a pártnak, hisz most így rengetegen szereztek tudomást egyáltalán a létezéséről.
Az egy választó – akárhány ajánlás demokratikus eszméje amúgy az erősebb, sőt a legerősebb pártnak kedvez, hisz 1, neki/k van lehetőségük-hátországuk felkeresni a választókat szervezetten 2, a sok induló párt (már ha sokuknak sikerül összegyűjteni az ajánlóst) jelöltjei között jobban megoszlanak a szavazatok – ezzel tulajdonképp azt lehet elérni, hogy a korábban a 2. fordulóra kialakuló összefogások és egymás javára történő visszalépések minél nehezebben jöhessenek létre.
