„Új, a jogállam hívei számára furcsán csörömpölő mondat került a már kihirdetett, de még hatályba nem lépett polgári törvénykönyvbe (Ptk.): „A közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét méltányolható közérdekből, szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja.” Vagyis a közéleti szereplőket a törvény hatálybalépése után majd csak méltányolható közérdekből szabad bírálni.
(Vagyis a „hatalomba” jutók a véleményszabadsággal szemben elsők lesznek az elsők között. Nem mellesleg, tesszük hozzá ma: az új Ptk. egyik szülőatyjából akar a Fidesz általános ombudsmant csinálni, olyat, aki már megválasztása előtt hasra esik a hatalmasok előtt! – A szerk.) Majtényi nosztalgiája indokolt: „A jogállami forradalom után, az alkotmányos jogállam megalapításának éveiben, alaptermészete szerint borúlátásra hajló álláspontomat, ha csak rövid időkre is, valami nem euforikus, de boldog hangulat is környékezte.”
Mára ez megfordult: „Azután, no, zord idő jött, a jogállami forradalom gyerekei farkasétvággyal falják elgyengült atyjuk még meg-megránduló húsát. A mostani, lehet, pontatlan érzés, mindazonáltal a korábbinak valamelyest ellentéte. (…) Ha rombolni kétségkívül könnyebb is, mint építeni, a már meglévő jót sem olyan könnyű rosszra váltani” – véli.
De hogy a fordulat érthetőbb legyen: „Az első Alkotmánybíróság (legyen neve áldott!), 1994-ben, amikor Atlantisz még emelkedett, így írt: „A szabad véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi. A véleménynyilvánítás szabadságának külső korlátai vannak csak; amíg egy ilyen alkotmányosan meghúzott külső korlátba nem ütközik, maga a véleménynyilvánítás lehetősége és ténye védett, annak tartalmára tekintet nélkül. Vagyis az egyéni véleménynyilvánítás, a saját törvényei szerint kialakuló közvélemény, és ezekkel kölcsönhatásban a minél szélesebb tájékozottságra épülő egyéni véleményalkotás lehetősége az, ami alkotmányos védelmet élvez.”
Majd tovább idézi a taláros testületet: „Az Alkotmány a szabad kommunikációt – az egyéni magatartást és a társadalmi folyamatot – biztosítja, s nem annak tartalmára vonatkozik a szabad véleménynyilvánítás alapjoga. Ebben a processzusban helye van minden véleménynek, jónak és károsnak, kellemesnek és sértőnek egyaránt – különösen azért, mert maga a vélemény minősítése is e folyamat terméke. ” Ezzel a mondattal az Alkotmánybíróság, kis túlzással, egy egész világot hívott életre az elsüllyedő pártállami helyén – véli Majtényi.
(A teljes cikk az ÉS-ben olvasható!)
