Nem egyszer írtunk a 2012 áprilisában bevezetett közlekedési reformokról, melyek sokakban a mai napig fájó sebet hagytak. A közösségi közlekedés átalakítása sokak szerint szakmaiatlan és ésszerűtlen döntések sorozata volt, míg a szaktárca szerint csak a párhuzamosságokat szűrték ki és a rugalmasabb, gazdaságosabb lett a közlekedés.
Magyarországon jópár vasútvonal alaposan megitta a levét a döntéseknek, több viszonylaton azóta mindössze két vonatpár közlekedik, mely a szakértők és az általunk megkérdezett vasutasok szerint is a vicc kategóriát súrolja. Napi két vonattal szerintük nem lehet forgalmat csinálni; az emberek elszoknak a vasúttól. Értelemszerűen a közúti közlekedést választják, ám buszból sem túl nagy a kínálat egyes térségekben. Marad tehát az autó, akinek nincs, az még mindig stoppolhat.
A Dunántúl északi részén, a Rábaközben jártunk, hogy az egyik hányattatott sorsú vasútvonalat meglátogassuk. A Csorna és Pápa várost összekötő vonalon naponta négy magányos, Bzmot típusú motorkocsi közlekedik. Kétszer indul Pápáról, illetve kétszer Csornáról, holott az elmúlt években bebizonyosodott: bőven lenne igény sűrűbb vonatforgalomra.
(fotók: Takács Zsolt)
A vasútvonalon egyébként egyszer már megszüntették a személyszállítást, 2007 és 2010 között rozsdásodott a sínkorona, csak a karbantartó szerelvények ingáztak néha a környéken. A lakosok szerint a menetrend használhatatlan volt, sem az iskolásoknak, sem a munkába igyekvőknek nem kedveztek a járatok, így könnyen ráfogták, hogy kihasználatlan a vasút, ez vezetett a bezáráshoz. A környező falvak összefogása azonban meghozta gyümölcsét, három évvel ezelőtt ismét elindultak a személyvonatok.
Kalandra fel! Gondoltuk, s leteszteltük egy Csorna-Pápa utazás élményét a 16.15-kor induló személyvonaton, mely egyébként percre pontosan indult az állomásról. Elhagyva a várost azonnal a Rábaköz hangulatos világába csöppentünk, s nem túl gyorsan, de kellemesen riszállva haladtunk állomásról állomásra. Természetbarátoknak bátran ajánljuk ezt a kis kirándulást, mert a szántóföldek, erdősávok, holtágak között mégiscsak van romantikája ennek az utazásnak. Nem is beszélve a Rába felett átívelő hídról, ahol lépésben halad a szerelvény.
(fotók: Takács Zsolt)
A kocsiban körülbelül öt-hat utas foglalt helyet, ám útközben kérdezősködve megtudtuk: hétvégén sokkal többen vannak.
„Nem szeretem a buszt. Nem férnek el a csomagok, nincs elég mozgástér és mosdóba sem lehet kimenni. A vonat egyébként szerintem gyorsabb is, én Szany és Csorna között ingáztam, de a mostani menetrendhez csak ritkán tudok igazodni. Naponta két vonat nagyon kevés!” – osztotta meg véleményét egyik utastársunk.
Apropó mosdó! Ellenőröztük azt is, mennyire adnak a higiéniára, s kellemes meglepetés ért bennünket, no persze nem is helyeztük túl magas fokra az elvárásokat. A mellékhelységben volt víz, szappan és papírtörölköző is.
Útközben megmustráltuk az állomásépületeket, de a látvány helyenként szívszorító. A peronok mentén ugyan többé kevésbé gondozott a terep, de a bakterházak lerobbantak, a várótermek pedig szinte mindenhol be vannak zárva. Kihalt, vidéki állomások, ahol csak a szél és a madárcsiripelés marad az elhaladó Studenka után. Felszállókat alig látni, inkább egy-egy leszálló akad. A legtöbb utas Szany-Rábaszentandrás állomáson hagyja el a vonatot, de Pápáig is marad néhány utas, akiknek egy része a celldömölki személyre szeretne átszállni, erre a menetrend szerint két percük van, de vonatunk pontosan érkezik (17.05), így senki sem kési le a csatlakozást. Mázli.
Pápán a csonka vágányra gördül be a Bzmot, s ezzel aznapra véget is érnek a fordulók a 14-es vasútvonalon. Pápáról 15 órakor indult az utolsó vonat Csorna irányába, ezután két közvetlen autóbuszjárat indul a délután hátralévő részén, a többi átszállással megoldható.
Az 50 percnyi vonatozás kétségtelenül feledhetetlen élmény, főként egy kellemes tavaszi délutánon, a kérdés csak az, hogy ebben az állapotban meddig tudja tartani magát ez a méltatlanul háttérbe szorult vasútvonal? Az enyészet martalékává váló állomások nem a fejlesztés szándékát mutatják, ahogy a napi két-két vonat sem. Tegyük hozzá: a közúthálózat szintén leromlott állapotban van a vasútvonal térségében, így aki jobb híján buszra száll, autóba ül, az sem ússza meg a zötykölődést.
Következő cikkünkben az Almásfüzitő-Esztergom vasútvonalat vesszük górcső alá, mely hasonló cipőben jár, mint a fent említett Csorna-Pápa vonal.
