Ismerve gondjainkat, visszafogottabban kellene „szabadságharcunk” sikereiről beszélni. Hogy csak a legújabbakat említsem, erős kételyeim vannak, hogy Európa „legversenyképesebb” országai közé tartoznánk, és hogy „Magyarország Európa sikertörténete” lenne. A hazai és külföldi elemzések sajnos egyáltalán nem erről szólnak, és demokráciánk építésének sajátos vonásai ma már a világsajtó kedvenc témái közé tartoznak. Kiemelkedő önbizalmunk ellenére a közelmúltban már néhány „fegyverletételnek” is tanúi lehettünk.
Az átgondolatlan intézkedések következtében a kormány „szabadságharcában” egymás után kénytelen „fegyverletételekre”. A bírói kar idősebb tagjaival szemben táplált ellenszenvének sikertelenül próbált eleget tenni, az akció csak arra volt jó, hogy a hazai és nemzetközi közvélemény figyelmét felhívjuk politikánk új elemeire. Most aztán azzal küszködünk, hogyan lehetne a nemzetközi szervezeteket megnyugtatni, a nyugdíjazott bírókat visszahelyezni a régi munkakörükhöz legalább hasonló beosztásba. Baj van az Alkotmánybírósággal is, amely még a kibővítés ellenére is sorban hozza a kormány terveit keresztező határozatokat. Meg is kapta a magáét a parlament elnökétől, aki szerint a testület politikai tanácsokat osztogat a törvényhozásnak. A Fidesz ifjú politikusa szerint pedig az Alkotmánybíróság szembemegy az alaptörvénnyel, és nem is vizsgálhatta volna az előzetes regisztrációval kapcsolatos rendelkezést. Némi igyekezettel már a döntés meghozatalának időpontjában is „időzítést” vél felfedezni. Ezek a vélemények feltehetőleg a kormányfő korábbi kijelentésére támaszkodnak, mely szerint „aki kifogásolja a regisztrációt, az nincs tisztában az alaptörvénnyel”. Az még véletlenül sem merül fel a tisztelt kormánypolitikusokban, hogy esetleg ők vétettek az alapjogok ellen, esetleg az ő jogi képzettségük hiányos.
Elkötelezett barátaim már arra készültek, hogy az ellenoldal tervezett demonstrációját kompenzálva részt vesznek a kormányt támogató „békemenetben”. Némi nehézséget jelentett számukra, hogy a szervezet első sorában azok az erősen jobboldali hírlapírók menetelnek, akik bizony időnként elképesztő, nemzetközi elmarasztalással is járó kijelentéseket tesznek. A kormányfő ennek ellenére igen jó kapcsolatban van velük; lehet, hogy ők lennének a követendő példaképek?
Solymosi Frigyes írása teljes terjedelmében a Népszabadság Online-on olvasható.
