Tarlós István főpolgármester örül, hogy az Orbán-kormány forrásokhoz juttatja a várost, de nem érti, a kabinet miért nem oldja meg végleg a BKV ügyét – ez a Magyar Nemzet szombati számában olvasható interjúból derül ki.
Tarlós azt állítja, hogy a főváros több mint száznyolcvanmilliárdos adósságállománya egy részének átvállalása ügyében még karácsony előtt találkozik a kormány képviselőivel.
A főpolgármester értelmezése szerint az önkormányzatok az államtól nem készpénzt kapnak, hanem a tartozás egy részét az állam fizeti meg a hitelező bankoknak; és önmagában ez nem oldja meg a BKV finanszírozását, hiszen a közlekedési cég hatvanmilliárd forint adóssága megmarad.
Föl vagy le?
Fotó: Neményi Márton/Hír24
Tarlós szót ejtette elődjéről, Demszky Gáborról is: “Bár a rendelkezésünkre álló dokumentumok alapján egy-egy konkrét ügyben a volt SZDSZ-es főpolgármester, Demszky Gábor személyes felelőssége nem feltétlenül állapítható meg, ugyanakkor a fővárosi önkormányzatnak vagyoni hátrányt okozó döntésekből, előnytelenebbnél előnytelenebb szerződésekből, hosszú távú fizetésikötelezettség-vállalásokból botrányos ügyek láncolata bontakozik ki a szemünk előtt. Ez nem lehet véletlen!”
Demszky: Nem kötöttünk alkut!
Ezzel kapcsolatban Demszky Gábor lapunknak másfél hónapja így nyilatkozott: “Orbánék mindent megtettek, hogy rács mögé kerüljek. Az ügyészség 2009 nyarától, az első BKV-botrány kirobbanásától politikai marketingeszközként működött. Valószínűsíthetően a Fidesz megrendelése alapján bilincsbe verve hordoztak körbe embereket, tudván, hogy utóbb, már a választások után csak mínuszos hír lesz, hogy bűncselekmény hiányában sorra megszűnnek az eljárások. Az erőszakszervezet a pártpolitika szolgálatába állt, mint Rákosi és Kádár alatt”
Kérdeztük a volt polgármestert, hogy kötött-e alkut Tarlóssal és Orbánnal. A válasz: “Eszembe nem jutott. Küzdeni akartam. Tisztában voltam vele, hogy az ügyészség két bevitt és meggyanúsított embernek – Mesterházy Ernőnek és Antal Attilának – is felajánlotta: ha rám vagy Hagyóra vallanak, kiengedik őket. Egyébként én emberileg megértem azokat, akik elgyöngülnek ilyen esetben, de Mesterházy tartotta magát, Antal Attila pedig a kecskeméti bíróság előtt kért bocsánatot tőlünk a vallomásáért.”
