„ Ő a lélekdonor, eljött a Messiás, lájkoljon, néni pisilnem kell, vigyázzon Hello Kitty-re, nehogy valaki megegye, előbb dobd el te is az agyad, ha erről írni akarsz” – záporoznak rám a szavak, a kérések, kollegiális tanácsok, amint beéerek a szegedi Árkádba, és megállok, hogy egy kicsit szemlélődjek. De csak valami ősi, ösztönös káoszt érzékelek. De azt nagyon. Mi van?
Válaszra nincs idő, mert a tömeg elsodor. Engedelmeskedve a laptopos lánynak, lájkolok. Lesz ami lesz. Elvégre nincs a lájkon nincs minden nyelven érthető piros jel, hogy „vigyázat, felrobbanhat.” Ez a gomb, nem az a gomb. Mindazt, ami ezután következik, ítéljék meg Önök!
„ Ez csak játék, ne félj, nincs benne semmi, amit ne tudnál te is, ne csak hallgasd amit mondok, gyertek ide, nézzétek közelről, hogy csinálom” – mondja Kelvin Chua, tolmácsa, Mikulás Gergely segítségével a színpadon. Miközben egy – innen az esemény elnevezése, a K2 Tortacsata – leginkább gyurmára hasonlító, fehér, tortadíszítő és bevonó masszából elképesztő gyorsasággal, tapasztja azt rá, egy tortaformára, vágja le róla a felesleget, majd hajtogat belőle virágokat díszítésül.
És minbdenki feltódul a színpadra. A honkongi „tortázós” világhiresség már ki sem látszik a tömegből, csak a tolmács hangját hallom.
„ Csak négy szabályt kell megjegyezz: első benyomás, találékonyság, szinezés, tisztaság. Amikor nekiállsz, gondolj arra, amit egyszer láttál valahol, és olyan szép volt, hogy boldog voltál tőle, nem felejtetted el, aztán csináld meg a tortában, hogy egész életedben emlékezz rá. Mindegy, hogy a valóságban, filmen láttad, a te fantáziádban él. Ha akarod, színezd ki, te vagy a főnök, de a maszatot, töröld le. Ennyi az egész. És kész” – hallik a tortás “négyparancsolat”, aztán szétnyílik a tömeg, és látom is. Tényleg kész. És én is. Egy hófehér, virágos, tortát bámulok leesett állal. Nem volt több öt percnél.
Kelvin Chua tortája, amelyet jótékony célra felajánlott Szegednek. Érdekli tovább? Olvassa el a következő cikket!
„Ugye mondtam, hogy egyszerű” – mondja Kelvin Chua. „Hát az. És szép. De én erre nem vagyok képes ” –válaszolok neki gondolatban.
„ Hagyjuk a profikat. Irány a gyerekszakasz, „az amatőrök” , a „családi, eszköz nélküli” kategória, aztán megnézzük a kizárólag férfiakból álló „celebek” versenyét. Ha ők is megcsinálják, csak a valósághoz szükséges fél százalékat annak, amit a „Messiás” tud, a többi közt ezt a vallást is elismerem” – állok fel.
„ Néni, itt a csigás szemem, én csináltam egyedül. ” – fogadnak a gyerekek. Hát persze. Hiszi a piszi. Így annak a kislánynak az édesapjához fordulok, aki egyedül, a szemem láttára gyurmázik.
„ Mi egy éve élünk csak Szegeden, indiai szikhek vagyunk, nem sütünk, nem eszünk tortát, bevásárlás közben ragadtunk itt, mert ez a szeretetről szól” – magyarázza az apa. Mint aki halkan belelépett.
„ Ha hazamegyek, és megtalálom, kidobom a diplomám ” – gondolom. A szikhek (a szó tanítványt jelent) ugyanis eredetileg egy olyan, a vallásháborúk idején kialakult hitet követnek, amely arra keresi a választ: hogyan lehet erőszakmentesen viselkedni, élni.
Futásnak eredek, mint a Franz Kafka nevű író egyik novellájának egere, mely szerint a macska mielőtt megette, felvilágosította: története ott ért véget, amikor szaladni kezdett.
Lerogyva az amatőrök asztalánál, beszédbe elegyedek egy 14 éves, Farkas Martin nevű fiú családjával.
„ Tudja, nekünk otthon, semmi dolgunk a főzéssel és a sütéssel, amire valahogy rájött. Már négy éevsen habverőt, konyhai eszközöket kért születésnapjára. Neki ezek voltak a játékai. Majd csinálni kezdte. Cukrász akar lenni. Kelvin Chua a kedvence, az internetről lesi el tőle a trükköket. Most mind a három amatőr kategóriába benevezett, hogy nyerjen a jutalmak közül egyet a vasárnapi, egy napos Chua-képzésre” – mondja az anyuka, miközben a gyerek egyszerre két tortán dolgozik, a harmadikat, a „hozott katerógiába”, már otthon megcsinálta.
Farkas Martin tortája. Látni szeretné ki ő? Olvassa tovább a történet folytatását a következő cikkben!
Tovább. Leülök egy nő mellé, aki semmit sem csinál.
„ Én már készen vagyok vele. Pihenek. Tudja, nagyon beteg vagyok, újra operálnak, szeretem nézegetni az interneten Chua videóit, mert örömet okoznak, de amikor olvastam róla és a versenyről akkor beneveztem a versenyre, felhívtam a barátaimat, akik elhoztak Győrből kocsival, mert vonatjegyre sincs pénzem. Még nem láttam ilyen masszát, csináltam egy tortát, hátha, mert az a vágyam, hogy nyerjek egy jutalmat valamelyik képzésére. Markszné, Koncz Zsuzsanna vagyok.”
Markszné Koncz Zsuzsanna tortája. Látni szeretné ki ő? Olvassa tovább a történet folytatását a következő cikkben!
Sokk. Kafka macskája utolért, és játszik velem. Elköszönök. Mennem kell. Muszáj.
„ Egy kiló K2 tortamassza ezer forintba kerül, két-három tortára elég, nagyon sok cukrászboltban lehet kapni” – szakítom félbe Márta Dániel szegedi forgalmazó beszélgetését Illés Gergellyel, az alapanyag feltalálójának nevelt fiával.
Közben Király László deszki polgármester, VV Miló, Heincz Gábor Biga zenész, a Voice tehetségkutató verseny énektanára és Vajda Attila olimpikon küzdenek a színpadon, a közönségből segítségül hívott önkéntesekkel a „celeb” versenyben. A 14 éves Martin is felment. Nekik is fél órát adtak a tortára….
Kíváncsi a történet végére és verseny eredményére? Kattintson az ez alatti, következő cikkre!
