A Munkástanácsok állásfoglalásában kiemelte: fontosnak tartják, hogy a bérezési rendszer átalakítása az alapbér mellett mindenképpen a teljesítményarányos szempontok felé induljon el, az elvégzett többletfeladatokat honorálják megfelelő és arányos pótlékok kialakításával. Mint írták, a pedagógus-életpályamodell bevezetése a bérek rendezésével kellőképpen megmozdíthatja a munkaerőpiacot, és növelheti a pedagóguspálya vonzerejét azáltal is, hogy objektív minőség-ellenőrzési rendszert vezet be. Ennek azonban tekintettel kell lennie a pedagógusok és a szülők szempontjaira is.
Ezért szorgalmazzák azt, hogy az életpályamodell (és a hozzá szorosan kapcsolódó bérfejlesztés) minél hamarabb, de legkésőbb az eredeti elképzeléseknek megfelelően kerüljön bevezetésre, egyidejűleg az oktatási kormányzattal egyeztetni kívánnak a minősítési rendszer folyamatban lévő kialakításáról.
Az oktatás jövője érdekében olyan pedagógusképzési rendszert kell kialakítani, ami a legjobban felkészült fiatalokat vonzza, ezért helyeselik, hogy az új felsőoktatási törvény és a pedagógusképzésről szóló rendelet kimondja az osztatlan tanárképzés megszervezését, kijavítva ezzel a bolognai rendszer hazai megvalósításával összefüggő anomáliákat – emelték ki.
Sajnálják ugyanakkor, hogy a változások bevezetését közvetlenül nem előzte meg a pedagógusok munkaterhelésének átfogó vizsgálata, amit elengedhetetlennek tartanak mind a sikeres bevezetés, mind pedig a változások hatásainak későbbi értékelhetősége szempontjából – áll a közleményben.
A Munkástanácsok figyelmét valószínűleg elkerülte az a 2010-es átfogó vizsgálat, amely épp a pedagógusok munkaterhelését írta le. (Azóta ez semmiben nem változott, a köznevelési törvény bevezetésével viszont jelentősen nő.) Az akkori jelentés szerint a pedagógusok heti átlagos munkaterhelése 51 óra.
