A november elsejei Mindenszentek napja a katolikusoknál olyan üdvözültek ünnepe, akiknek nincs külön emléknapjuk az egyházi naptárban. A nyugati keresztény ünnep eredete a VII. századra nyúlik vissza, amikor Phokasz császár IV. Bonifác pápának ajándékozta a Krisztus előtt épült római Pantheont, amelyet az összes római isten tiszteletére építettek sok fülkével, amelyben szobraik álltak eredetileg.
Boncifác pápa aztán a pogány szenthelyet keresztény kegyhellyé alakítatta és Szűz Mária illetve többek közt a római gladiátor-játékokban elpusztult üldözött keresztény vértanúk tiszteletére szentelte fel.
A régi időkben a keresztény mindenszentek ünnepe összekapcsolódott az ősszel tartott ősi kelta Samhain pogány ünneppel is, amellyel az újévre, és a tél kezdetére emlékeztek. A kelták úgy hitték, hogy az ünnep éjszakáján az előző évben meghalt emberek lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel a lelkek ezen az éjjelen vándorolnak a holtak birodalmába. A kelták ezért ilyenkor a szellemeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék a vándorlásukat. Britanniának Rómával való kapcsolata idején két rokon római ünnep is elvegyült a kelta eredetű Halloweennel.
Az ortodoxok századokkal korábban, a nyugati keresztény közösségek a hetedik századtól kezdtek ünnepet tartani az elhunyt valamennyi keresztény üdvözült tiszteletére. A kereszténység elterjedésekor a gyakorlat az volt, hogy a Biblia kijelentéseivel ellentétes ünnepeket nem fogadtak el, így a keresztény szokásokat a pogány ünnepekhez igazították azok elsorvasztása helyett. Így változott a pogány ünnep a kereszténnyé. Mindenszentek napját a katolikus egyház számára a nyolcszázas években IV. Sixtus pápa tette kötelezővé.
