Mélyebb értelemben demokratikus feljogosítás nélkül megváltoztatták a társadalmi berendezkedés jellegét. Formálisan alkotmányos eszközökkel – a korlátlan változtatásra lehetőséget adó kétharmados parlamenti többség birtokában – felszámolták az alkotmányosságot, szétmállasztották a jogrendszert, megszüntették a független állami kontrollt, jelentősen csökkentették a nyilvános kritika lehetőségeit, és autokratikus társadalmi rend kiépítésébe fogtak.
Sokan úgy vélik, hogy e fordulat ekképpen írható le: a liberális demokráciát illiberális demokráciává alakították – vissza. Voltak és vannak szabad választások révén hatalomra került rezsimek, amelyek felmondják a joguralmat, s nem adják meg, korlátozzák vagy egyenesen megvonják a szabadságjogokat, s mindezzel a zsarnoksághoz közelítenek. „Nem vitatva, hogy a magyar változások fölületesen ezzel a terminussal is leírhatók, mégis több érv szól ellene, mint mellette.”
Az illiberális demokrácia azért zavar minket, mert „megszoktuk, hogy a demokráciát valami pozitív dolognak tekintsük, a közélet vezető értékének, de ennek az volt a feltétele, hogy elvileg kiküszöböljük az antikvitás óta jól ismert hajlamát a demagógiára, a francia forradalomban megismert veszélyét, a terrort és anarchiát, a társadalmi béke felforgatását, valamint a többség zsarnokságát”.
Ma a liberális demokráciát nevezzük demokráciának, amely nem a győztes mindent visz elvén alapul, hanem idealiter szavatolja a kisebbség(ek) szabadságát is, fenntartja a joguralmat és biztosítja az egyéni és közösségi szabadságjogok teljességét. Az illiberális demokrácia fogalma nem társadalmi állapotra, hanem történelmi pillanatra mutat. Arra a pillanatra, amikor szabad választásokon egy politikai csoport túlhatalmat nyer. Vagy megfordítva – és ez a gyakoribb – egy túlhatalommal bíró politikai csoport korrekt választásokon legitimálja magát. Az utóbbi áll a harmadik világ számos szörny-államára, de bizonyos történelmi pillanatokban állt többé-kevésbé Iránra, Oroszországra, Belaruszra is. Ez a történelmi pillanat azonban elmúlik, s egy következő választás a nyilvános kritika elfojtásával, a politikai akaratképzés korlátozásával, választási manipulációval már nem nevezhető korrektnek; autokratikus állam alakul ki.
(A teljes cikk az ÉS-ben olvasható!)
