„Egy év múlva Matolcsy nevére sem emlékszünk majd” – ezt nyilatkozta éppen egy éve.
Tévedtem. Lesz az másfél is. A költségvetést még elviteti vele Orbán, aztán meneszti. Remélem. Viktornak fogalma sincs a gazdaságról, ami nem baj, Tony Blair sem értett hozzá és Angela Merkel is vegyészből lett politikus. Az a megoldás, hogy jó közgazdászt ültetünk a gazdasági miniszteri posztra. De nálunk sajnos egy fantasztát nevezett ki a miniszterelnök, mert olyan embert akar maga mellett tudni, aki felerősíti az ő álmait.
Fotók: Neményi Márton
Orbán hétfőn is kiállt Matolcsy mellett a Parlamentben.
Ez semmit nem jelent. Rég nem Matolcsy a tét, hanem az ország talpon maradása. Több nagykövettel beszéltem mostanában, mind azt mondja, tavaszra eldől, finanszírozható-e Magyarország. Előfordulhat, hogy a kutyának sem kell majd az államkötvényünk, és jön a fizetésképtelenség, a csőd. Mit számít Matolcsy ahhoz képest, hogy elszabadul az infláció, a kintlévőségeinket befagyasztják, nyersanyag híján leáll az ipar, nem lesz nyugdíj, közalkalmazotti fizetés, tömegközlekedés és közvilágítás. Totális zűrzavar törhet ránk, ami tarthat egy-két hónapig, de akár évekig is.
Tűrné Brüsszel, hogy bedőljön egy uniós ország?
Tűrné.
Hasonló helyzetben, 2008 őszén sem hagytak bennünket a sorsunkra.
Akkor attól tartottak, hogy a magyar válság szétterjed Kelet-Európában. Most viszont a szlovák gazdaság, köszöni, jól van, a cseh is, a lengyel is, de még a román is.
Orbánnak sem érdeke túlfeszíteni a húrt. Ha muszáj, kiegyezik, akivel kell.
Nem biztos, hogy képes reálisan felmérni a lehetőségeit. Most kéne Matolcsy helyére tenni Vargát, Járait vagy Surányit, ezzel jelezve, hogy vége a kalandor gazdaságpolitikának. Matolcsy persze szimpla báb, igazából magának Orbánnak kéne háttérbe vonulnia. Amire tudtommal van is igény a Fidesz-frakcióban.
A választók szemében Orbán egyenlő a Fidesszel. El tudja képzelni, hogy a frakciótagok, akiket Orbán maga válogatott ki egyesével, hátba szúrják a mentorukat?
Minden további nélkül. A polgármesterek – van belőlük hetvennyolc a frakcióban – már lázadoznak, tudják, a többségüknek nem lesz helye a 2014-es, kétszáz fős parlamentben. Ráadásul Orbán elvette a kórházaikat és a közintézményeiket – nehéz ezt otthon elmagyarázni.
“Előbb-utóbb betelik a pohár valamelyik polgármesternél”
A minap tartotta karácsonyi vacsoráját a Fidesz-frakció, ahol Orbán valami olyasmit mondott: senkit nem téveszt szem elől, mindenkire külön-külön figyel. Amit lehet úgy érteni, hogy ne rettegjenek a munkanélküliségtől a frakcióból 2014-ben kipottyanó képviselők. Meg lehet úgy is, hogy ellehetetleníti, aki szembeszáll a központi akarattal. Elhangzott az is, hogy Orbán szerint eddig frontálisan támadták ellenfelei a pártot, de most áttértek a szétforgácsolós technikára. Ebből meg az következik, hogy azokra különös élességgel fókuszál az orbáni tekintet, akik dezertáláson törik a fejüket.
Védi Viktor a pozícióját. De ettől még előbb-utóbb betelik a pohár valamelyik polgármesternél. Orbán teszteli, meddig mehet el, azt gondolja, amíg csak a folyosón morognak, de odabent megszavazzák a törvényeket, nincs baj. Mint mindig, most is dupla vagy semmit játszik, ami eddig többnyire bejött neki. Mindössze két nagy vesztes meccset tudhat maga mögött, a 2002-es és a 2006-os választásokat, de azok is hajszálon múltak: meg lehetett magyarázni, hogy éjfélkor, holdtöltekor, bal váll fölött tulajdonképpen nyertünk. Szerencséje van, plusz alkat kérdése is, mert az ilyen személyiség elől mások szoktak meghátrálni. Ellenzékben elmegy ez a mentalitás, de miniszterelnökként, amikor Magyarország nemzetközi függésrendszere a tét – megengedhetetlen viselkedés.
Miért annyira fontos Orbánnak az önkormányzati intézmények állam alá rendelése, hogy konfliktust vállal érte a frakció harmadával?
Mert valakik bedumálták neki, hogy az állami védőernyő alatt mindenki biztonságban van, azon kívül viszont senki. Ami a szocializmus gondolkodása. És nincs senki a közelében, aki szólna neki, hogy tévedsz, főnök.
A Fideszben úgy tartják, érvekkel meggyőzhető Orbán.
A fenét. Tobzódnak a tévhitekben. Most éppen abba hergelik bele magukat, hogy pusztán álnok cselszövéseknek tudhatók be a kedvezőtlen gazdaságpolitikai tendenciák. És azt is elhiszik, hogy a gazdaság rendbetétele egyedül akarat kérdése. Vegyék már észre, hogy Magyarország mindig is tőkehiányos volt! Amelyik kormány megértette ezt és hajlandó volt alkalmazkodni, az jó teljesítményt nyújtott. Mindössze két ilyen akadt: a Németh- meg a Bajnai-kormány. A többit a küldetéstudat hajtotta, hozták is ránk a csődöket sorra.
“Negyvennyolc pont, hét zászlóshajó, hat pillér, száz lépés, kilenc lópikula”
Az ország teljes átalakítása a terv. Ez nem megy vízió nélkül.
Szálljunk már le a földre! Az év utolsó húsz napjában negyven törvényt akarnak elfogadtatni. Elmebaj. Mire fordították az elmúlt tizennyolc hónapot? Az első négyet a médiatörvényre pocsékolták. Minek? Hát eleve Geiger-Müller-számlálóval járnak körülöttük a magyar médiavezérek, azt lesik, hol csipog, hol nem csipog, kinek a fenekét nyaljam ki. Mi értelme volt a médiafoglalásnak? Amúgy is ájultan zuhant a karjukba mindenki. Aztán belehajszolták az országot az érdektelen alkotmányozásba. Miért kellett feláldozni a legértékesebb, ráadásul az uniós elnökséggel egybeeső fél évet erre a zagyvaságra? Iszonyú rossz kódok alapján működnek. Látszatügyekre használják a kétharmadot, ahelyett, hogy az egészségügyet, az önkormányzatokat meg az oktatást tennék rendbe.
Foglalkoznak azzal is: az önkormányzati és a közoktatási törvény tervezett passzusairól most hétfőn döntött a Fidesz-frakció.
A tartalmi aspektusokat hagyjuk, pedig azon is lenne fogás. Inkább csak azt kérdem: mi tartott eddig? Másfél éve vannak kormányon. Például a nemzeti eszközkezelőt Matolcsy először 2010 szeptemberére ígérte. Ehelyett a minap döntöttek arról, hogy majd egyszer megmentenek kétezer családot.
Nincs pénz, a válság fölülír minden forgatókönyvet.
Pénz nincs, duma viszont van, meg új program havonta. Tiszta gyurcsányizmus. Feri alatt is ettől mentem a falnak: negyvennyolc pont, hét zászlóshajó, hat pillér, száz lépés, kilenc lópikula. Előre rémüldöztem, ha megláttam a Parlamentben, hogy jézusom, most mivel áll elő. Tavaly tavasszal azt hittem, szakmailag hatalmas különbség lesz a Gyurcsány- és az Orbán-kormány között. Ma viszont azt kell mondanom, sokkal több az azonosság, mint a különbség. Ha egyszer valaki leültette volna ezt a két embert dumálni, hogy szépen fölosszák az országot – egyszer te kormányzol, egyszer én -, lehet, észre sem vesszük a válságot.
Azért az jelentős különbség, hogy Gyurcsányt 2006 őszén egy csapásra kivégezte az őszödi beszéd, Orbán viszont ma is népszerű.
Tudja, mi a különbség? Liska Tibor egykori hasonlatát parafrazálva csupán annyi: Ferenc testvér nyilvánosan belepiszkított a kútba, még büszkélkedett is vele, Orbán viszont a kávára pottyantott, és onnan piszkálta be óvatosan.
Budapest második kerületében 58,5 százalékkal nyert a fideszes jelölt az időközi választáson. A káva nem indokol ekkora különbséget.
Az Viktor szerencséje, hogy sehol egy épkézláb rivális. A saját frakciójában is azért mer így viselkedni, mert nincs politikai ellenfele, se belül, se kívül. A második kerületben rendkívül alacsony részvétellel zajlott a választás, melynek eredménye azt jelzi: nincs Orbán ellen az ország. Amit Viktor úgy értelmez: velem van mindenki.
“Én meg állítom: Orbán nélkül is van Fidesz”
A polgármesteri puccs már csak azért sem valószínű, mert a választók szemében Orbán egyenlő a Fidesszel. Ha nem ő vezeti a pártot, egyrészt árulás, másrészt az már nem a mai értelemben vett Fidesz.
A politikában sincs pótolhatatlan ember. Viktor is csak állítja magáról, hogy pótolhatatlan, meg hogy ő egyesíti a nemzetet. A valóság viszont az, hogy még a saját táborát sem képes egyesíteni. Épp a mostani hónapok, a kormányzásként előadott zagyvaság kezdi ki a tévedhetetlenségébe vetett hitet. A nélkülözhetetlenség nimbusza szimpla politikai giccs. Ezerszer hallottam az elmúlt bő két évtizedben, hogy Grósz Károly nélkül nincs párt, Horn Gyula nélkül nincs párt, Gyurcsány nélkül nincs párt, Göncz nélkül nincs demokrácia. Én meg állítom: Orbán nélkül is van Fidesz. Biztos vagyok benne, hogy ennél Navracsics, Lázár, Rogán vagy Varga is jobban kormányozna.
Az „Orbán nélkül nincs Fidesz” 1990 óta tartja magát. Ez már valami.
Csakhogy közben felnőtt a Fidesz középkorosztálya: a karrieristák csapata. Tagjai, ha megfeszülnének, se tudnának kivinni kétszázezer embert a Kossuth térre, még húszezret sem, viszont ismerik a napi praktikákat. Ők nem megváltók, hanem hatalomtechnikusok. Nem az ideológia felől néznek a társadalmi problémákra, hanem a napi ügyeken szocializálódott polgármesterek alaposságával. Remek képességű alakok, kijárták az önkormányzati munka tanulóiskoláját, tudják, hogyan tartsák kordában a saját tolvajaikat, tudják, hogyan kell kiadni egy építési engedélyt. Rengeteg ilyen figura ül a Fideszben, sokkal több, mint amennyi látszik, csak egyelőre beszorulnak Viktor árnyékába.
