Azok kedvéért, akik az M0 körgyûrûn kívül töltötték a nyárvéget, idézzük fel röviden, micsoda liezon zajlott augusztus elején a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (64VIM) és a Sziget Fesztivál között.
A szélsõjobbos, a Jobbikkal és a médiában manapság sokat szereplõ Betyársereggel elvtársi viszonyt ápoló 64VIM prominense, bizonyos Gyimesi Zoltán még idén januárban jelezte a rendõrségnek, hogy augusztus elsejétõl huszadikáig pont a Sziget nagyszínpada elõtti közterületen kíván demonstrálni a magas benzinárak ellen.
Egy normál esztendõben erre a felvetésre azt mondja a rendõrség, hogy drága Gyimesi úr, demonstráció kizárólag közterületre jelenthetõ be, a Hajógyári-sziget nevezett részén viszont augusztus 8. és 14. között fesztivál zajlik, így kvázi magánterületnek minõsül; következésképpen az ön bejelentését nem áll módunkban tudomásul venni.
E szituációban egészségesen találkozna az igazságérzet a jogvalóval: kétség nem fér hozzá, hogy a 64VIM tesz a benzinárra, szimplán kellemetlenkedni akar a „kozmopolita” rendezvénynek, plusz ismertséget növelne az uborkaszezonban minden zagyvaságra ugró médiát használva.
Csakhogy 2011 a Sziget életében (is) köpörcös év. Leginkább azért, mert a fesztivállal és annak vezetõivel alapvetõen jó viszonyt ápoló Demszky Gábort tavaly õsszel a Fidesz támogatta Tarlós István váltotta. Aki már óbudai polgármester korában is szuttyogtatta a fesztivált (hangerõ), most pedig úgy ítélte meg: a korábbi gyakorlattal ellentétben bérleti díjat kér a fõváros a területhasználatért. A Sziget teljes költségvetésével megegyezõ kétezerötszáz-millióról indult az alku, és a reális ötvenmillió lett a vége. Amivel önmagában nincs is gond. Azzal sokkal inkább, hogy a tilitoli miatt csúszott a bérbeadási szerzõdés aláírása.
Fotó: Neményi Márton / fn.hu
A Sziget és a fõváros rendre háromévente hosszabbította közös szerzõdését. Az utolsó etap a tavalyi feszt után járt le. Akkor kellett volna gyorsan újrázni, de a választások okán tolódott az egyezség. Így aztán átmenetileg a Sziget tervezett idõpontjára is közterületi státuszban dekkolt a placc. Ezt használta ki – megítélésünk szerint rosszhiszemûen, a joggal visszaélve – Gyimesi Zoltán. Bejelentését a 2011. augusztus 1-je és 20. közötti benzináras demonstrációra – a jogszabálynak megfelelõen – tudomásul vette a rendõrség.
Ezek után aligha lehetett volna jogszerûen távol tartani Gyimesit a Szigettõl.
Súrlódás
Csakhogy hibázott egyet a 64VIM-es, méghozzá amikor a rendõrségen utóbb augusztus elsejérõl kilencedikére módosította a tüntetés kezdõnapját. (Nyilván ezzel is azt hangsúlyozva: kizárólag a fesztivál ideje alatt kíván demonstrálni. Amit mellesleg megértünk: mókásan nézett volna ki a Sziget építõmunkásai között a „Vesszen a 95-ös!” feliratú transzparensekkel.) Pechjére idõközben megállapodás született a Sziget és a fõváros között, így mire Gyimesi beadta a második papírt, a nagyrét a jelzett idõintervallumra nem számított közterületnek.
Ilyen helyzetre a magyar gyülekezési törvény nem szolgál egyértelmû útmutatással. Viszont tudva azt, hogy a demonstráció megtartása a morális aspektuson túl nemcsak politikai, hanem közrendvédelmi kérdéseket is fölvet, nem meglepõ, hogy a BRFK kihasználta a Gyimesi kínálta lehetõséget. A szerv önálló kérelemként értelmezte a módosítást; ezzel a régit elvetette, az újra pedig azt mondta: mivel magánterületet érint a demonstráció bejelentése, „megállapítható a hatáskörhiány”.
Értsd: tilos tüntetni.
A 64VIM természetesen tiltakozott, bizonyos érveit jogvédõk (TASZ) is megerõsítették. Hosszú, akár egy-két évig is eltartó jogi procedúra indult. Idõközben megkezdõdött az idei Sziget. Az óbudai önkormányzat – ha már hülyének nézzük egymást, legyen kövér – „alternatív demonstrációs helyszíneket” ajánlott fel a vimeseknek. Persze nem lepõdött meg Bús polgármester, amikor ezek egyikét sem tartotta megfelelõnek a radikális szervezet.
Gyimesi a Sziget hivatalos nyitónapján egy kamerás leány kíséretében jelent meg a bejáratnál. Az elsõ kapun átjutott, a másodiknál útját állták a biztonságiak. Gyimesi kifogásolta, hogy „mozgási szabadságában korlátozzák”, három év börtönt emlegetett, mire a biztonságiak kidobták. Pénteken már hetvenedmagával érkezett Gyimesi, és elállta a „hagyományos” szigetelõk útját. A dugót rendõri erõ oldotta fel. Az esti esemény legmegkapóbb pillanatát a 64VIM tiszteletbeli elnökeként fungáló Zagyva György Gyula attrakciója szolgáltatta. A jobbikos országgyûlési képviselõ végtagjait rendõrök ragadták meg, mire õ plankingelõ testtartásba merevedett: hasonfekvés a levegõben, tekintet tétován egy nem létezõ pontot fixál a távolban.
Miénk lesz a tér?
A Sziget véget ért, a vimesek fellebbezése az ORFK-hoz került. A várható elutasítás után nyilván jön a bíróság, elsõ-, majd másodfok – ne legyen kétségünk afelõl, hogy a vesztes végigjárja az összes jogi fórumot. Ha végül netán gyõz a 64VIM, jó eséllyel indíthat kártérítési pert is a rendõrség ellen, hivatkozva arra, hogy gyülekezési jogában korlátozták.
De mi lesz a Szigettel jövõre meg aztán? Hogyan úszható meg, hogy a radjobbosok keresztbe tegyenek Magyarország (és egyben Kelet-Európa) legnagyobb fesztiváljának?
Zagyva-planking / Fotó: Mohai Balázs / MTI
A mi válaszunk az volt, hogy a következõ két fesztivál körüli idõre (2012. augusztus 1-19., valamint 2013. augusztus 1-19.) demonstrációt jelentettünk be a Hajógyári-sziget nagyrétjére. Ahogy a BRFK illetékesének, Markó Attila ezredesnek írt levelünkben fogalmaztunk: a joggal való visszaélés ellen kívánunk tüntetni.
A cél persze az volt, hogy – a joggal visszaélve – beelõzzük, így kizárjuk a Szigetrõl a joggal visszaélõket, és ha eljõ az idõ, nagyvonalúan eltekintsünk a foglalástól, és átadjuk a terepet a jövõ évi Prince-nek, Sziáminak és társaiknak.
Csakhogy a hatályos törvények söprûnyelet dugtak ideánk küllõi közé – amivel a BRFK-n szembesültünk, mikor berendeltek bennünket egyeztetésre. Kiderült, demonstrációk terén nem számít, ki érkezett elsõként. Ha a jelentkezõ minimum három nappal az akció elõtt beadja a papírt, ha nem akadályozza népképviseleti szerv vagy bíróság munkáját, ha a környék közlekedése megoldható más útvonalon, plusz a reménybeli tüntetõ megfelel néhány kérdésre (várható létszám, biztosít-e rendezõket, lesz-e színpad, fellépõk, versmondás, éneklés, zenehallgatás, politikai esztrád) – ez esetben a hatóság köteles tudomásul venni a bejelentést. Majd ha egy második, harmadik, akárhányadik brigád is ugyanott és ugyanakkor kíván demonstrálni, azt is.
A rendõrség dolga ilyenkor az egyeztetés levezénylése, és szükség esetén az ominózus terület megosztása, akár kordonokkal történõ feldarabolása. Vagyis hiába stoppoltuk a placcot, (a Szigeten) nem szorítható partvonalon túlra a szélsõjobb.
„A körülmények mérlegelése után” úgy döntöttünk: visszavonjuk demonstrációs bejelentésünket.
A Teve utcában tehát megválaszolatlanul maradt a kérdés: mi is lesz a Szigettel jövõre meg aztán?
A törvényeket bogarászva két megoldás rajzolódik ki.
Az elsõ lehetõség: hosszú távú megállapodás a Sziget és a terület tulajdonosai (a fõváros és Óbuda) között. Ha ez megvalósulna, és a következõ pár év augusztusainak elsõ felére elõre kikerülne a Hajógyári-sziget a közterületi státusz alól, a rendõrség vitathatatlan jogalappal utasíthatná vissza az esetleges demonstrációs igényeket. Ehhez a megállapodáshoz „mindössze” Gerendai Károly, valamint Tarlós István, Bús Balázs (és a mögöttük álló önkormányzati testületek) egyetértése szükséges.
A második, generális megoldás a gyülekezési törvény módosítása. Amivel nem mellesleg tizenéve küszködik úgy általában az Országgyûlés. A Sziget-ügyet kisegítené a 64VIM-es gödörbõl, ha a törvény nem csupán azt határozná meg, hogy egy demonstrációt minimum három nappal a tervezett idõpont elõtt be kell jelenteni, hanem azt is, hogy maximum mennyivel korábban tehetõ ez meg. A Sziget (és minden más hasonló rendezvény) szempontjából ideális lenne, mondjuk, a legföljebb hatvan nap: két hónappal a nyitás elõtt bizonyára megszáradt már a pecsét a szerzõdéseken, következésképpen a fesztivál területére bejelentett demonstrációt nem vehetne tudomásul a rendõrség.
Szerkesztõségünk szeretettel várja a további mentõötleteket.
