Közös cél a megbékélés, de ennek feltétele az igazság teljes feltárása – mondta Rétvári Bence a totalitárius diktatúrák áldozatainak elsõ európai emléknapján kedden a fõvárosban, a Terror Háza Múzeum elõtt. A közigazgatási tárca parlamenti államtitkára szerint Magyarország tekintélye Nyugat-Európában és Amerikában abból fakad, hogy voltak emberek, akik szembe tudtak szállni a kommunista és a náci diktatúrával, megvédték a magyarok becsületét pesti srácként, miniszterelnökként, bíborosként.
A kereszténydemokrata államtitkár szerint a nemzeti és a “nemzetközi szocializmus” között nem sok különbség van, az egyik faji, a másik osztályalapon diszkriminál, de ugyanolyan pusztítást végzett, a lényeg mindkettõnek az embertelensége.
Mindkettõ tagadja az emberek alapjogait, az élethez való jogukat – emelte ki. A politikus utalva Vajnai Attila munkáspárti politikusnak a vörös csillag viselése miatt néhány éve lefolytatott bírósági eljárására, kitért arra is, hogy szemléletváltásra van szükség. Azt mondta: a magyaroknak sajnos csalódniuk kellett néhány évvel ezelõtt, amikor Strasbourgban felmentették azokat, akiket Magyarországon elítéltek.
Rétvári Bence szerint a strasbougi állásfoglalás jól jelzi, mit kell tenni: nem várhatjuk el a nyugat-európai népektõl, hogy pontosan ismerjék a kommunizmus rémtetteit, tudják mit szenvedtek el a közép-európai népek – mutatott rá, hozzátéve: a mi felelõsségünk, hogy ezt megismerjék. Ha mi nem tesszük meg, senki más nem fogja megtenni – mondta az államtitkár, aki kitért arra is, hogy a kollektív emlékezet megõrzése ezentúl nem csak az egyes tagállamok feladata, hanem az unióé is. Ezért kutatási projektek valósulnak meg, az Eurobarométer pedig közvélemény-kutatást folytat majd a témában. Fontos, hogy a Nyugat-Európában felnövõ fiatalok is megtudják, “mit jelent a kommunizmus áldozatának lenni” – mondta Rétvári Bence.
Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI
Tallai Gábor, a Terror Háza Múzeum programigazgatója arról beszélt, hogy eddig a két totalitárius diktatúra történetének jobbára csak egyik felét “írták meg”. Európa megismerte a náci diktatúra történetét, és megértette annak keserû tanulságait, de ugyanez az Európa ma még gyakran elzárja magát a másik, a kommunista diktatúra tényei elõtt. Hozzátette: sem a nácizmus, sem a kommunizmus nem voltak megreformálható rendszerek, mert lényegük az egyén szabadságának és akaratának semmibevétele, szükség esetén kiiktatása volt.
Igazság nélkül képtelenség élni, ez akkor is létezik, ha tagadják, de jobb, ha kimondjuk – utalt George Orwell angol író szavaira. Rámutatott: ez az emléknap annál sokkal fontosabb, semhogy csak újabb emléknapként illesszük a sorba. Ez az emléknap rólunk, Közép- és Kelet-Európa népeirõl szól, mérföldkõ az idõben, amelyhez igazodhatunk, és amelyhez Európa többi népe is igazodhat ezután. Úgy fogalmazott: Valaminek a kezdetén vagyunk. “Itt az idõ, hogy elmondjuk történetünket, itt az idõ, hogy Európa többi népe figyelmesen meghallgasson bennünket.” Ez lesz a mi igazságtételünk.
Az emléknapról
Az EU-országok igazságügyi miniszterei a magyar uniós elnökség utolsó igazságügyi ülésnapján döntöttek arról, hogy – magyar-lengyel-litván kezdeményezésre – közös állásfoglalásban emlékeznek meg a totalitárius rendszerek által elkövetett bûncselekmények áldozatairól. Az Európai Unió ezzel az állásfoglalással történelmi lépést tett a közös európai múlt tudatának és a kollektív emlékezetnek az erõsítéséért. Az elfogadott dokumentum rögzíti, hogy augusztus 23-án, a Molotov-Ribbentrop-paktum aláírásának évfordulóján az aláíró államok a totalitárius diktatúrák áldozataira emlékeznek, egyúttal felkéri a tagállamokat, hogy vizsgálják meg, saját országuk történelmének és sajátosságainak fényében milyen módon történjen a megemlékezés. Ösztönzi a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy indítsanak, illetve támogassanak minden olyan kezdeményezést – programokat, kutatási projekteket, konferenciákat, egyes mûvészeti alkotások létrejöttét -, amelyeknek célja megismertetni a közvéleménnyel Európa múltjának totalitárius idõszakait, nem utolsósorban pedig felkéri az uniós végrehajtó testületet arra, vizsgálja meg, miként lehetne elõsegíteni, hogy a keleti partnerség kedvezményezettjei és Oroszország is részt vehessen az erre irányuló programokban.
