A 2002-es országgyűlési választásokon nagyobb, az első fordulóban 70,5, a másodikban 73,5 százalékos volt a részvétel. Ennek oka, hogy ekkor vált világossá a pártrendszer kétpólusúsága. A két oldal között erős konfliktus alakult ki, valamint ekkorra lettek a kampányok is professzionálisak. Az első Orbán-kormány bevitte a politikát az emberek hétköznapjaiba, így soha korábban nem látott kötődés alakult ki az egyik- és elutasítás a második oldalon. Olyasmire sem volt példa korábban – és azóta sem -, hogy egy kormányzó párt növelni tudta volna választóinak számát. 2002-ben a Fidesznek ez nem egyszerűen csak sikerült, de majdnem egymillióval többen voksoltak rá ekkor, mint négy évvel korábban.
A választás előtti felmérések szerint bár vezetett a Fidesz, nem olyan mértékben, hogy legyőzhetetlennek tűnt volna, ami növelte a szavazási hajlandóságot, ráadásul bizonytalan volt az is, mely kisebb formációk juthatnak be a parlamentbe. Egyáltalán nem volt törvényszerű, hogy az SZDSZ bennmarad, a MIÉP pedig kiesik, sőt sokan a Centrumot sem tartották esélytelennek. A második forduló – azóta is megdöntetlen – rekord részvételi aránya pedig egyértelműen Orbán Viktor első forduló utáni kampánystílusának gyökeres változásának eredménye – mondta el az fn.hu-nak László Róbert, Political Capital választási szakértője.
Best of 2002
2002-ben Magyarország a negyedik szabad választásokat tartotta. Erről és más érdekességekről, történelemről és bulvárról olvashat az 1993-as évből a Best Of 1990-2009. emlékkönyvsorozat aktuális számában. A Sanoma Budapest kiadó emlékkönyvét keresse az újságárusoknál. A sorozat egy-egy évet feldolgozó számai kéthetente, az adott év legnagyobb slágereit tartalmazó CD-melléklettel jelennek meg.
Orbán rákapcsolt
Magyarországon Az 1998-as volt az egyetlen olyan választás, ahol nem az a párt alakított kormányt, amely a legtöbb listás szavazatot szerezte – ez volt az MSZP. A 2002-es pedig abban egyedülálló, hogy a legtöbb egyéni mandátumot elhozó politikai erő ellenzékbe szorult, igaz, listás szavazatait tekintve valóban ezüstérmes volt – ez volt a Fidesz-MDF.
Az első forduló meglepően egyértelmű eredményt hozott: az MSZP egy százalékponttal jobban szerepelt (42,05), mint a Fidesz-MDF közös lista (41,07), az SZDSZ bejutott (5,57), a MIÉP pedig nem (4,37). Ráadásul akkor rekordot jelentő mértékben dőltek el egyéni mandátumok az első fordulóban, 25-20 arányban a kormányváltó erők javára. A választások éjszakáján úgy nézett ki, a második forduló csak formalitás lesz, két nappal később azonban jött Orbán Viktor a Testnevelési Főiskolán tartott beszéde, ami az egész országot felrázta, az azt követő tíz nap kampánya pedig soha addig nem látott fordulatszámra kapcsolt.
Az MSZP-SZDSZ első fordulós fórja már nem is tűnt annyira jelentősnek, és végül a „második félidőt” valóban a kormánypártok jelöltjei nyerték 75-56-ra (összesen 95-81-re). Ez azonban csak arra volt elegendő, hogy a Fidesz-MDF képviselői a szocialistákat megelőzzék, a parlamenti többség megszerzéséhez kevés volt: 198-188-ra a kormányváltó erők győztek.
Elbízták magukat?
A Fidesz határozott kormányzása, mint az az eredményekből is látszik, rengeteg emberből mély elköteleződést, de még több választóból ugyanolyan heves elutasítást váltott ki. A középosztályt preferáló kormányzati politikának kétségkívül voltak nyertesei, de vesztesei is, akik ekkor még mind a szocialistáknál találtak menedéket. Az első forduló előtti kampányban a Fidesz konfliktuskerülő magatartást tanúsított, és abban bízott, hogy a kormányzati sikerekre való hivatkozás némi szimbolikus vízióval kiegészítve elegendő lesz a győzelemhez, ráadásul túlságosan bízott a számukra kedvező közvélemény-kutatási adatokban is.
Eközben a szocialisták jól éreztek rá az alsóbb rétegek igényeire, és populista kampányukkal a csillagot is leígérték az égről – ebből lettek a száznapos programok. A Fidesz arroganciáját elutasító – főként városi – választókat pedig az SZDSZ offenzív kampánya szólította meg sikerrel.
Orbán vagy Medgyessy?
Nagy érdeklődéssel figyelték az emberek a miniszterelnök-jelöltek vitáját is. A nézettségi adatok szerint kis túlzással azt lehet mondani, hogy péntek este az ország hazament megnézni. Hatásai nehezen mérhetőek, de mivel ekkor még minden közvélemény-kutatónál valamilyen mértékben a Fidesz vezetett, két nappal a vita után pedig az MSZP több szavazatot kapott, okkal feltételezhető, hogy ebben a vitának is lehetett szerepe.
A sokkal jobb szónoki képességekkel rendelkező Orbán Viktor úgy tűnt, legyőzte az ezen a terepen jóval kevésbé otthonosan mozgó ellenfelét, de a politikailag releváns célcsoport szemében Medgyessy Péter volt a meggyőzőbb.
A kész pártpreferenciával rendelkező nézők értékítélete ugyanis kevéssé érdekes, a kampánycsend előtti órákban megtartott esemény a döntésüket az utolsó pillanatban meghozó bizonytalan szavazók számára bírt jelentőséggel. Hozzájuk pedig minden bizonnyal eljutott az MSZP miniszterelnök-jelöltjének a szegényeket felkarolni szándékozó üzenete. A történethez hozzátartozik, hogy egy nappal korábban a pártelnöki vitában Kovács László egyértelműen legyőzte Pokorni Zoltánt.
