A Világgazdaság szerint az időskori járandóság alapja az egyéni számlán felhalmozott összeg lesz, ám ez utóbbi nem tényleges megtakarítást, hanem egy kalkulált nyugellátást takar. Ez nem más, mint a “névleges számlás, avagy az angol rövidítés alapján NDC-rendszer”, vagyis a svéd modell.
A szabályozás lényege, hogy a munkavállalók által befizetett járulék képezi a majdani nyugellátás alapját. Az elv az állami pillérben is az lenne tehát, mint a magán-nyugdíjpénztári tagoknál. Ahhoz azonban, hogy értékelhető összeg keletkezzen a munkavállalók számláján, a tervek szerint 10-ről 20 százalékra nőne a járulék. A “névleges számlához” az állam bizonyos mértékű “névleges kamatot” is biztosítana, ám ennek mértéke csak akkora lehet, hogy ne sodorja veszélybe a rendszer egyensúlyát.
Az NDC-rendszer alapvetése ugyanis az, hogy csak annyi nyugdíjat lehet kifizetni, amennyire megvan a járulékfedezet. A tényleges hatásokról egyelőre nem készült friss elemzés, ám a korábbi Nyugdíj- és Időskori Kerekasztal számítása szerint ez a megoldás 10-20 százalékkal csökkentené az időskori járandóságok értékét. Nem mellékes az sem, hogy a korhatár is magasabb lenne azért, hogy az időskori évek megélhetését valóban képes legyen biztosítani a korábban lerótt járulék.
A 2007-2009 között működő Nyugdíj és Időskor Kerekasztal (NYIKA) elnöke korábban egy szakmai fórumon jelezte azt a csapdahelyzetet, hogy öngondoskodás nélkül nem lesz nyugodt az öregkor, az adózók csaknem harmadának viszont nincs félretehető jövedelme. A leszakadó rétegekről lemondani nem tisztességes, és nem is veszélytelen – tette akkor hozzá Holtzer Péter, aki szerint megoldást jelenthet a svéd nyugdíjmodell, de van egy másik opció is: ha rend lesz a gazdaságban, mégpedig hosszú távon, akkor kialakítható egy jó nyugdíjrendszer is.
Mint korábban megírtuk, nem az Orbán-kormány az első, amely radikálisan faragna az induló nyugdíjakból. Nem is oly régen, 2008-ban a Gyurcsány-kormány hajtott végre a „paraméterreformmal” egy drasztikus csökkentést.
