A bejelentés nem váratlan, a terv benne volt a KDNP oktatási programjában is. Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár meg is erősítette ezt júniusban, bár hozzátette, a szakképzés a nemzetgazdasági minisztériumhoz került. A foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár szeptember elején már szintén vázolta, hogy lerövidítik a szakképzési időt, és gyakorlatorientálttá teszik a képzést. Czomba Sándor szerint a manuális tudást igénylő szakmáknál 3-4 éves képzést lehetne bevezetni, ahol az alapokat tanműhelyekben szereznék meg a diákok, majd a gyakorlóhelyen „élesben” alkalmazhatnák tudásukat.
Mi is az a német modell?
Németországban a leendő „szakik” elméleti képzése az iskolákban, a gyakorlati képzés pedig az üzemekben zajlik. A szakiskola, az úgynevezett Berufschule tantárgyai között vannak általános tárgyak és a szakelméletet, szakmai számítást, szakrajzot, és egyéb gyakorlati szakismereteket felölelő tárgyak. A tanulók gyakorlati alapképzése pedig jórészt üzemekben, termelés közben zajlik. Az üzemek feladata elsősorban a szakmákhoz tartozó jártasságok, készségek, ismeretek közvetítése. A szakképzés ideje 3-3,5 év.
Magyarországon a tankötelezettség jelenleg a diák 18 éves koráig tart, a részletek kidolgozása során nyilván erre is gondolniuk kell a törvényalkotóknak. Egy hároméves szakképzés után ugyanis a diákok jellemzően 17 évesen kerülnének ki a munkaerőpiacra. Átmeneti megoldás lehet erre – a szintén Czomba Sándor által felvázolt – egyéves továbbfoglalkoztatási rendszer, amely a hároméves képzés végén letett szakmai vizsga után egyfajta gyakornoki esztendő lenne. E gyakornokok munkabérét az állam támogatná, persze ez esetben ennek forrásait kellene megtalálni. A másik kényes pont, hogy amint az üzemekbe, vállalatokba delegáljuk a gyakorlati képzést, a gyakorlati tárgyakat ma tanító pedagógusok egy része feleslegessé válik
A szocialista nagyüzemekben is volt gyakorlat
A rendszerváltás előtt Magyarországon is ismert volt egyfajta duális modell, az akkori szakmunkásképzősök egy része szocialista nagyvállalatoknál „gyakorlatozott”, ami – tegyük hozzá – sokszor egyfajta inasi,”tedd ide-tedd oda” szerepnek felelt meg. A nagyipar leépülésével azonban nemcsak a munkahelyek, hanem a szakmunkástanulók gyakorlati képzési lehetőségei is megszűntek, vagy legalábbis jórészt beszorultak az iskolai tanműhelyekbe. Az előző kormány ezek korszerűsítését – jelentős uniós pénzekből – integrált intézményekben, úgynevezett TISZK-ekben próbálta megoldani több-kevesebb sikerrel. Emellett bevezette a tanulószerződés intézményét is, ez viszont nem volt túl népszerű a vállalatok körében, mert bár járt bizonyos állami támogatással, a túlzott adminisztráció elrettentette a munkaadókat.
Jelenleg sem példa nélküli itthon a duális modell: a magyar vállalkozások 5,1 százaléka fogad szakmunkástanulókat, ami évi 48 000 diák kiképzését jelenti. Kassai Róbert, az Európai Kis- és Középvállalkozások Szövetségének (UEAPME) egy közelmúltbéli konferencián azt vetette fel, hogy a kormánynak – a kis- és középvállalkozások megerősítésével párhuzamosan – a multicégeket is be kellene vonni a magyar szakmunkások képzésébe. „Ahogy a beszállítói arányt is előírják, úgy kellene előírni a Magyarországon működő multicégeknek azt is, hogy hány tanulószerződéses helyet kell a magyar szakmunkásképzés számára fenntartani” – mondta. Így talán el lehetne érni a német és osztrák szintet, ahol a vállalatok 15-20 százaléka tart fenn tanulóhelyet, és veszi igénybe az ezzel járó állami kedvezményeket. Ausztriában 5000 euró jár a gazdasági társaságnak egy tanuló után, aki emellett bérben is részesül a munkájáért.
Harminc százalékkal nő a gyakorlat
Orbán Viktor kiemelte, hogy a változásról megállapodást ír alá a kormány a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával (MKIK). „A magyar szakképzés alapproblémája az elmúlt időszakban az volt, hogy a képzésből kikerülők száma és képzettsége nem felelt meg a gazdaság igényeinek. Ez azt jelenti, hogy az egyébként nagyon alacsony presztízsű fizikai munkaterületeken – döntően az építő-, a szerelő- illetve gépiparban -, valamint az idegenforgalom és a vendéglátás területén, jelentős szakemberhiány alakult ki – mondta el az MTI-nek Bihall Tamás kamarai alelnök. Bihall kifejtette, hogy Magyarországon jelenleg harmadannyi gyakorlati óra van csak az egyes szakmák tanulása során, mint a német szakképzési rendszerben. Példaként említette, hogy míg Németországban egy asztalostanuló 4200 órát tölt a szakma megtanulásával, addig Magyarországon csak körülbelül 1500-at.
Az átalakítás eredményeképpen az MKIK átveszi közel 130 szakma gondozását, beleértve a komplett követelményrendszert, az órarendek kidolgozását, valamint a vizsgaelnök kijelölését, a szintvizsgáztatást vagy a tanulmányi versenyek szervezését – mondta az alelnök. Szakmacsoportonként változó, hogy a gyakorlati órák aránya hány százalékkal nő, de például a hiányszakmákban – így a kőműves, ács-állványozó, asztalos, gépi forgácsoló, hegesztő szakmákban – legalább 30 százalékkal szeretnék növelni az arányt, és térségenként további hiányszakmák is lehetnek – mondta Bihall Tamás.
Olvasni sem tudnak
A duális képzés nagy előnye, hogy a diákok valódi munkahelyen valódi munkatapasztalatot szerezhetnek, és az üzemek is „kinevelhetik maguknak” a jövőbeli munkatársaikat. Sokkal gyakorlatibb ismeretekhez jutnak a leendő szakmunkások, ami jobb esélyeket nyújt az elhelyezkedésükhöz is. Ugyanakkor kellő garanciák hiányában félő, hogy egyes üzemek csak olcsó munkaerőt látnak a diákokban, és az sem biztos, hogy készek a szakszerű képzésre. Talán a legnagyobb probléma azonban a szakiskolákba kerülő diákokkal van, amire sajnos nem megoldás a duális modellre való átállás sem.
Az érettségit nem adó szakiskolai képzésben továbbtanulók aránya a rendszerváltás idején még több mint 44 százalékos volt, ez mára 20 százalék körül alakul. Az arányok változása ugyanakkor erős szelekció mellett ment végbe, ennek eredményeképp a szakiskola egyre inkább a hátrányos helyzetű tanulók továbbtanulási formájává vált. Ezt a trendet csak fokozta a tankötelezettség kiterjesztése 18 éves korra. A szakiskola egyfajta „parkolópálya lett”, ahol sokan csak kibekkelik a tankötelezettséget.
A szakiskolai képzés a tanulói teljesítménymérések szerint ugyanakkor nem képes az általános készségek megfelelő színvonalú fejlesztésére, a tanulók háromnegyede az olvasás-szövegértés és a matematika terén a legalacsonyabb (elégtelen) szinten áll. Meg lehet tanítani ezeket a diákokat kalapálni, falat rakni, ami rövid távon akár a munkaerőpiacra is bevezeti egyiküket-másikukat. De az állandóan változó munkaerő-piaci helyzethez nem lesznek képesek alkalmazkodni félig (vagy talán egészen) analfabétaként. Ha csak a gyakorlatra helyezzük a hangsúlyt, és elfelejtjük, hogy írni, olvasni, számolni, kommunikálni stb. is meg kell tanulniuk a leendő szakiknak, hosszabb távon félő, hogy újra csak munka nélkül maradnak. Akkor pedig a szakiskola duálisan vagy anélkül is is csak zsákutca marad.
