Belföld

„A gyerek álljon a bíró elé” – interjú Radoszáv Miklóssal

Gyerekbíróságokat és helyreállító igazságszolgáltatást tartana szükségesnek Radoszáv Miklós. A Fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat igazgatóhelyettese lapunknak adott interjújában beszélt a kormány – gyerekeket érintő – ötleteiről és arról, hogy a gazdasági válság miatt is kerül gyerek állami gondozásba.

Az új kormány tervei szerint a jövőben a húszezer forintnál kisebb értékű lopások elkövetőit vagy a fiatalkorúakat is börtönbe küldhetik. Nem kizárólag a gyerekre toljuk a felelősséget, ha börtönbe zárjuk?

Aki büntethető volt, eddig is bekerülhetett egy javítóintézetbe vagy a fiatalkorúak börtönébe. Nem láttam az előterjesztést, de azt gondolom, valamit mindenképpen tenni kell. Évek óta gondolkozunk a hatékonyabb prevención és azon, hogy a bűncselekmény elkövetése után ne hónapokkal kerüljön a fiatalkorú a bíróság elé. De a 14 év alatti elkövető esetén is az lenne a jó, ha valaki megvalósítja a bűncselekmény törvényi tényállását – ilyen fiatalon elkövető még nem lehet – akkor igenis legyen egy eljárás. Folytassa le a rendőrség a nyomozást, a gyerek álljon a bíró vagy az ügyész elé, hogy megértse, a társadalom helyteleníti az ő tettét. Kapjon egy választ!

A börtön egy válasz?

A nemzetközi gyakorlatból jól látszik, hogy nem a személyes szabadság megvonása, hanem a helyreállító igazságszolgáltatás a sikeresebb. Aki összegraffitizi a falat, az takarítsa el, a kárt az elkövető térítse meg, hozza helyre. Az eddigiektől eltérően azonnali válaszra van szükség. Tudjuk, hogy a bíróságok túlterheltek, épp ezért önálló gyerekbíróságokra lenne szükség – nemcsak büntető, hanem családjogi, polgárjogi ügyekben is. Persze kellene erre a területre speciális ügyészség, nyomozóhatóság, akik tudják, hogyan hallgassanak meg egy gyereket.

Friss rendelkezés, hogy az iskolából sokat lógó gyerekek szülei a családi pótlék egy részét természetben kapnák meg. Nem okozhatja ez azt, hogy „nyűg” lesz a gyerek?

Ma is van arra lehetőség, hogy a családi pótlékot természetben kapja meg a család. Ha a támogatást nem a gyerekre fordítják, akkor az az állam felelőssége, hogy odafigyeljen. Tény, hogy az iskoláztatás feltételei sok gyerek számára nem biztosítottak. Nincs az adott településen iskola vagy megszűntek a felzárkóztató iskolák. Pedig egy 15 éves harmadik osztályosnak nagy kín, ha be kell ülnie a 9 évesek közé. Vannak olyan családok, ahol muszáj kényszerrel közbelépni – épp a gyerek érdekében. Ma már a gyerekvédelmi törvény alapján hatósági határozattal kötelezhető a szülő, akár arra, hogy vegye igénybe az ingyenes tankönyvcsomagot, odáig, hogy bevigye a gyerekét egy átmeneti otthonba. A szülői joga megmarad, de kötelezhető az állam által.

Vannak családok, akiknél a gyerek utáni pénz az egyik fő bevételi forrás. Nem lesz teher a gyerek, ha nem jön utána pénz?

Aki eddig eljátékgépezte a gyerek utáni pénzt, annak a gyerekét már elvette az állam.

Előfordul, hogy anyagi okokból kerül egy gyerek állami gondozásba?

Az anyagi veszélyeztetettség a legjelentősebb, de pusztán mert valaki szegény, még nem kerül el tőle a gyereke. Ha a szülő munkanélkülivé vált, minden pénzt eljátszik és még alkoholista és veri a családját, akkor ez már halmozott veszélyeztetettség, és azért emeljük ki a gyereket. A gyerekvédelemnek elsődlegesen az a dolga, hogy családjában tartsa a gyereket.

Hány gyereket nem sikerül otthon tartani?

Jelenleg 17 ezer kiskorú és 4 ezer nagykorú gyerekről gondoskodik az állam, ez a teljes gyerekszám 0,8 százaléka. Az elmúlt 50 évben 0,8 és 1 százalék között mozgott az ellátott gyerekek száma. Viszont megváltoztak a családok problémái, ezért más típusú válaszokat kell adnia a szakmának.

Szülőre várva (Fotó: MTI)

Szülőre várva (Fotó: MTI)

Melyek a főbb okok, amiért egy gyerek kikerül a családjából?

Egy vezető ok nincs, inkább korosztályonként eltérő. A bekerülő gyerekek egyharmada kisebb háromévesnél. Náluk egyértelműsíthető a család ellehetetlenülése, a szülőkben van a probléma gyökere. A nagyobb gyerekeknél halmozódnak a szülői devianciák és a gyerek személyiségében megjelenő problémák. Ahogy megyünk előre az életkorral, úgy erősödnek fel az iskolai problémák is.

Az iskolának nem épp a problémák megoldása lenne a dolga?

Inkább azt tapasztaljuk, hogy egy sok problémával rendelkező gyerek szembetalálja magát egy iskolával, amelyik nem tud mit kezdeni vele. Nagy szükség lenne felzárkóztató iskolákra, amelyik nem a jó tanulókra koncentrál, hanem amelyik azt a 15 éves diákot is elfogadja, amelyik régóta élettársi kapcsolatban él, dohányzik, iszik, éjjel kettőkor fekszik le, és csak másodikos. Ezt a gyereket valahogy vissza kell ültetni az iskolapadba! És ennek a legkevésbé jó módja, hogy reggel 8-tól fél háromig tart az iskola. Inkább sikerélményhez kell juttatni őt, és mondjuk két év alatt elérni, hogy be tudjon menni a kortársai közé tanulni. És ez nem megy kötelező integrációval.

Nem ez lenne a cél?

Hosszú távon igen, de be kell látni, hogy az integrációnak az is feltétele, hogy a diák alkalmas legyen rá. Ha viszont beteszik egy nem befogadó környezetbe, akkor soha az életben nem tud majd integrálódni. A Bölcsek Tanácsának tagjai nagyon pontosan fogalmaztak, amikor azt mondták, hogy „nem a gyereket kell az iskolába integrálni, hanem az iskolát kell a társadalomba”.

Beszélt az állami gondozásba kerülés okairól. De hogyan kerülhet egy gyerek ki onnan? Nem túl lassú ez a folyamat?

Ha átlagot nézünk, akkor 3-5 évet töltenek a gyerekek a rendszerben. Ha a szülő évekig képtelen megoldani a lakhatást, akkor nincs hova hazakerüljön a gyerek. A problémák sajnos ma sokáig tartanak.

A társadalom és a szülő viszonya tartja állami gondozásban a gyerekeket?

Így van. A gyerekvédelem a társadalom lakmuszpapírja. Minden társadalmi probléma megjelenik a családból kiemelt gyerekek élettörténetében. Persze a gyerekvédelem nem alkalmas a társadalmi problémák megoldására, nem tudunk munkát, lakást, pszichiátriai kezelést adni a szülőknek. Mi csak lekövetjük ezeket a problémákat.

A gazdasági válság lekövethető már?

Mostanában lesznek olyan gyerekek, akik a válság miatt kerülnek a rendszerbe. Egy munkahelyelvesztés már okozhatja a család összetartó erejének gyengülését, előidézhet alkoholizmust. Persze ez nem törvényszerű minden hitelválságba került családnál, de többeknél elő fog fordulni.

Egy 3-5 évig állami gondozásban lévő gyerek hogyan vészeli át ezt komolyabb lelki sérülés nélkül?

A családból kiemelésnek rossz és kevésbé rossz megoldásai vannak. A mai gyerekvédelem abból indul ki, hogy a vérszerinti család – hacsak nem bűncselekményt követtek el a gyerek sérelmére – fontos a gyereknek. Ezért jelen van a családdal való együttgondolkodás, a kapcsolattartás, a tervezés, hogy a kötődés fennmaradjon.

És akik új családot kapnak?

A nevelőszülői hálózat, a lakásotthonok mind azt a célt szolgálják, hogy a gyereknek minél szélesebb kapcsolati hálója legyen. Törekszünk arra, hogy minél több társadalmi kapcsolat, fogódzó legyen a gyerekek körül. Örökbefogadásnál az esetek 99 százalékában sikertörténet, ha új szülőket kap a gyerek.

Igaz, hogy az örökbefogadók egy része kimondottan szőke, kék szemű kislányokat keresnek, legkevésbé roma gyerekeket?

Az újszülöttek esetében nagyon toleránsak a várakozók. Az örökbefogadók döntő többségének legfeljebb az fontos, hogy egészséges és kicsi legyen a gyerek. Abban, hogy így alakult, nagyon sokat segít a kötelező előzetes felkészítés. Aki bizonytalan, már ekkor megáll. Az örökbefogadásnál ugyanis nem tudunk százszázalékos garanciát adni arra, hogy az a gyerek egyetemi professzor lesz, sem arra, hogy egész életében makkegészséges lesz vagy milyen a származása. Aki vállalkozik az adoptálásra, az gyereket szeretne.

 

Ajánlott videó

Olvasói sztorik