„A méltóság a szolgálat képessége; szolgálni egy ügyet, egy ideát, egy intézményt. Ellentéte a szervilitás, méltóság nélküli kiszolgálása a feljebbvalónak… A méltóság a szolgálat alázata – Jézus, amint a tanítványok lábát mossa…”.
Andrei Plesu román filozófus gondolatával kezdi cikkét a történész, aki Göncz Árpád elnöki megbízatását állítja szembe Schmitt Pál jelölésével a Népszabadságban. Rév István írásában emlékeztet arra, hogy Göncz Árpádnak nem “volt három budai villája, egy Bécsi úti bérházból került az elnöki székbe, de tegeződő viszonyban volt az egész országgal; a munkásemberek, a földet művelő parasztok, az értelmiségiek is a közülük valót tisztelték benne”.
“Nem volt az Astoria Szálló igazgatóhelyettese, mivel a Kádár-rendszerben ilyen tisztséget csak megbízható káderek tölthettek be. Ő nem utazott a Los Angeles-i olimpiára az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnökének protezsáltjaként, miközben a szervilis bojkott miatt az évekig készülő sportolókat eltiltották a részvételtől…”
Rév István szerint a KDNP elnökének egyszer számot kell adnia hamis szavaiért, azért, hogy Schmitt Pálról azt mondta, “a Szentírásból (sic) erejéből élő ember kell az elnöki székbe” illetve „itt az ideje annak, hogy az arisztokratikus attitűd helyett a plebejus attitűd érvényesüljön”.
