Belföld

Bukni vagy nem bukni, ez itt a kérdés?

Nincs olyan mai elsős, aki megfelelő módszerek segítségével negyedik év végére ne tanulna meg írni, olvasni, számolni – állítja a két évtizede buktatásmentesen működő iskola vezetője. Egy elfogadó pedagógiai légkörben egyáltalán nincs szükség évismétlésre, az érdemjegyeknél pedig jóval többet mond a gyerekről a szöveges értékelés. A politika másképp látja mindezt.

Az oktatás átfogó reformjáról továbbra sem hallani a kormányra készülő párt részéről, de néhány kifecsegett részkérdés rendre előbukkan a kampányban. Az egyik ilyen gumicsontkérdés a – 2004-ben, az alsó tagozaton bevezetett – szöveges értékelés eltörlése, és az osztályozás (újra)bevezetése. Ehhez kapcsolódik a jelenleg csak szülői beleegyezéssel engedélyezett évismétlés lehetősége az 1-3. évfolyamon.

Évek óta hangoztatja a Fidesz, hogy változást akar e területeken. Néhány hete Kósa Lajos állt elő az elképzeléssel, majd Pósán László nyilatkozott, még később Pokorni Zoltánt is megkérdezte az egyik televízió az évismétlésről és a buktatásról. A pártok programjai (már amelyiknek van és nyilvánosságra hozta) is kitérnek e kérdésre, és a pedagógus szakszervezetek is megszólaltak. Vannak viszont olyan iskolák, ahol nem csak néhány éve, hanem már 1-2 évtizede működik ez a rendszer, és ráadásul az ott tanítók szerint eredményesen. Érdemes volna az ő tapasztalataikat is figyelembe venni.

Kardinális kérdés?

Az évismétlés 2004 előtt az alsó tagozatos gyerekek kevesebb mint egy százalékát érintette. Az oktatási rendszer ezer sebből vérzik, tehát leginkább a semmiről nem szóló kampánynak tudható be, hogy ez a kérdés került újra terítékre. A buktatás mellett többek között azt az érvet hozták fel, Szijjártó Péter is így nyilatkozott, hogy már a kisiskolásoknak is meg kell mutatni, hogy ez „nem következmények nélküli ország”. Ezt az érvet Pokorni Zoltán visszautasította, mondván, hogy 7-8 éves korban „a gyermek érdekeit kell nézni, nem a következményeket kell ekkor még érzékeltetni vele”. A volt oktatási miniszter azt mondta, hogy az évismétlés lehetőségére azért van szükség, mert az a gyerek, aki nem tud haladni a többiekkel, jobban jár, ha újrakezd egy osztályt, mintha – szorongva és nem értve semmit -, végigjárná az alsó tagozatot. Azt azonban ő is elismeri, hogy az évismétlés rossz, megviseli a gyereket, trauma a kisdiáknak. Szerinte azonban még mindig ez a kisebbik rossz.

Nincs szükség buktatásra (fotó: BI)

Nincs szükség buktatásra (fotó: BI)

Párttársa, Pósán László így érvelt: „A kisdiákok egy része súlyos hátrányokkal, alapvető ismeretek nélkül, minimális szókinccsel érkezik az iskolába, ezért nekik több időre lenne szükségük az alapismeretek elsajátításához. Az ő érdekeiket az szolgálná, hogy megint osztályismétlésre lennének kötelezhetők, mert ötödik osztályra a hátrányaik megsokszorozódnak, behozhatatlanná válnak.” A PDSZ szerint pedig a buktatás tilalmával a pedagógusokat a szakmájukban kérdőjelezik meg és értékelik le a társadalom szemében.

Mennyi? Hármas. Mi hármas? Mi mennyi?

„Számunkra természetes a szöveges értékelés, nem is tudunk másban gondolkodni” – mondja Lányi Marietta, a pesthidegkúti Gyermekek Háza pedagógiai vezetője, aki nem is érti, miért beszélünk úgy mostanában a szöveges értékelésről és a buktatásról, mintha ez lenne az oktatási rendszer legnagyobb problémája, miközben ezek a közoktatás 12 évéből mindössze három és fél évet érintenek. Az önkormányzati fenntartású, de alternatív pedagógiai programmal működő iskola közel 20 éve kizárólag szövegesen értékeli a kisdiákokat.

Az oktatáspolitika egyöntetű törekvése, hogy az általános iskola minden gyerek iskolája legyen, ahol a különböző szociális hátterű, képességű gyerekek együtt tanulhatnak. Ez viszont – véli Lányi – feltételezi a differenciált tanulási környezetet, ahol a tanárok, tanítók igazodnak a gyerekek eltérő lehetőségeihez, igényeikhez. Ebből pedig következik az egyénre szabott szöveges értékelés szükségessége is, hiszen így lehet kiemelni az elért eredményeket, megmutatni a további kívánatos utakat. Az iskolavezető szerint az osztályzás kizárólag az egységes oktatási környezetben elfogadható valamennyire. De hogy ennek milyen személyiségformáló hatása van, arról hosszabban lehetne beszélgetni – teszi hozzá.

Mit jelent az, hogy mondjuk egy negyedikes magyar nyelv és irodalom tárgyból hármast kap? – kérdezi. „Van olyan gyerek, aki minden nyelvtani szabályt ismert, de a helyesírási készsége nagyon rossz. Az előbbiben ötös, a másikban egyes. A mai tudásunkkal ez hármast ér. De valójában ez semmit nem mond a szülőnek, a gyereknek” – magyarázza. „Ha viszont leírjuk ezt – nem tudományos értekezésben, hanem érthetően megfogalmazva – két mondatban, akkor sokkal többet mondunk szülőnek, gyereknek egyaránt.”

A Gyermekek Háza szöveges értékelése magyar nyelv és irodalomból például részletesen tartalmazza, hogy olvasásból (hangos olvasás, pontosság, tempó, hangsúlyozás, írásjelek érzékeltetése, hibatípusok), szövegértésből (tájékozódás a szövegben, lényegkiemelés, összefüggések felismerése, vázlat írása, olvasott szöveg felidézése, irodalmi ismeretek), írásból (íráshasználat, íráskép), nyelvtan-helyesírásból (nyelvtani ismeretek, szófaji ismeretek, mondattani ismeretek, helyesírási készség), írásbeli szövegalkotásból milyen szinten áll az adott gyerek és mit kell erősíteni, fejleszteni. Kitérnek e mellett a munkatempóra és az önellenőrzésre is.

Biztonságot adó közösség

Lányi Marietta szerint az értékelés alapvető funkciója az, hogy megmutassa, honnan hova jutott el egy kisgyerek a tanulási útján, hogyan használta ki a saját lehetőségeit, mely területeken lehet megerősíteni, hol van szükség felzárkóztatásra. És nagyon fontos: a személyre szabott értékelés nem ítélkező. „A jó alsó tagozat szeretetteljes, biztonságot és örömöt adó közösség” – idézi a Bölcsek Tanácsa által összeállított Szárny és teher című kiadványt. Ennek pedig feltétele, hogy a nyitott szívvel és aggyal az iskolába érkező kisgyerek, aki tanulni szeretne, ne kerüljön olyan helyzetbe, hogy minden megmozdulását ítélkezéssel „honorálják”. A kisgyerek nem azért tanul, mert érdemjegyet kap, hanem mert kíváncsi, mert érdekli a világ. Kedvét szegheti viszont, ha folyamatos kudarc éri. És így az alsó tagozat pont azt a funkcióját veszítheti el, amit a Szárny és teher leír.

„A jó alsó tagozat szeretetteljes, biztonságot és örömöt adó közösség” (fotó: BI)

„A jó alsó tagozat szeretetteljes, biztonságot és örömöt adó közösség” (fotó: BI)

Az egyik szakszervezet a pedagógusok szabadságát félti az intézkedéstől, mások azt mondják, hogy a fegyelmezés eszközétől fosztották meg a tanárokat, amikor eltörölték az osztályzást és szülői beleegyezéshez kötötték a buktatást. Egy olyan tanulási környezetben, ami igazodik a gyerekek eltérő sajátosságaihoz, nincs is nagyon szükség külső fegyelmezésre, a sikeres tanulás maga fegyelmez – tér vissza a differenciált tanulásszervezéshez a pedagógiai vezető.

Azt viszont kiemelte, hogy, nagy munka a pedagógusok részéről megírni a szöveges értékeléseket. Feltételez részükről egy nagyon alapos gyermekmegismerést, az egyéni tanulási utak követését, egy folyamatos diagnosztikus értékelést.

A mérnök úr évekig bukdácsolt volna

Azért kell visszaállítani a buktatás automatikus lehetőségét – harsogja a média és a pártpolitikusok -, mert így nem kerülne ki olyan gyerek az alsó tagozatból, aki nem tanul meg olvasni, számolni. A Gyermekek Házában 20 éve nem volt buktatás, de nem azért mert mások a követelmények, hanem mert a tanulási környezet (már megint a differenciálás!) olyan, hogy nem volt erre szükség.

Ma ott ül egy első osztályban az olvasni folyékonyan tudó gyerek, és az, akinek még hiányzik valamilyen háttérképessége a betűtanuláshoz. Egységes tanítással szinte lehetetlen kezelni ezt a helyzetet. Differenciált tanulásszervezéssel viszont megoldható, hogy aki olvasni tud, az olvasson, a betűtanuló gyerek betűt tanuljon, az a diák, akinek hiányzik valamilyen háttérképessége ehhez, az azt fejlessze. Ha egy gyerek nem tanul meg elsőben olvasni, majd megtanul másodikban, ha akkor sem, majd harmadikban.

„Ma a Műegyetemen mérnök-informatikus hallgató az az egykori tanítványom, akit negyedikig minden évben megbuktathattam volna írásból, annyira lassan tanulta a betűket. Viszont matekból látszott, hogy nagyon tehetséges. Ha megbuktatom, akkor mit teszek? Azt üzenem neki, hogy köszönöm, nem kell tovább nekem. Visszakerül elsőbe, kiszakítom a biztonságot adó környezetéből. Újrakezdik a betűket, még mindig nehéz a betűtanulás, matekból újra rakja a kis korongokat, pedig többet tud, mint egy harmadikos. Látszik, hogy nem megoldás a buktatás, Negyedikre végül megtanult írni, matekból pedig szárnyalt. Egyébként ne felejtsük, az a gyerek, aki háromszor járja az elsőt, túlkorosként ül majd a felső tagozatban, és nem tudunk vele mit kezdeni. Magatartászavart produkálhat, fegyelmezetlenné, agresszívvá válhat.”

Egységes alsó tagozat

Régóta van egy olyan törekvés – pártpolitikától függetlenül -, hogy az alsó tagozatot egységes időszaknak kellene kezelni. Így lenne idő a saját fejlődési ütemhez igazodva minden gyerekben kialakítani a biztos alapkészségeket. Ha jól szervezi az iskola a tanulási helyzeteit, ez nem kérdés – mondja Lányi Marietta. Tapasztalataink alapján állítom, hogy az érzelmi biztonságot nyújtó, egyéni sajátosságokhoz igazított tanulási környezetben, ahol a pedagógusok személyre szabottan tanítanak, értékelnek, minden kisiskolás a 4. év végére eléri a tantervi minimumokat.

A Gyermekek Háza negyedikesei

A Gyermekek Háza negyedikesei “aláírásgyűjtésbe” kezdtek a bukás ellen (fotó: BI)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik