Balázs Péter: a tömeges kettős állampolgárság nem megoldás

Hogyan vetődött fel a neve és miért vállalta el a felkérést a válságkezelő kormány külügyminiszteri posztjára?

Bajnai Gordon hívott föl, de hogy honnan merítette az ötletet, azt tőle kellene megkérdezni. Azért vállaltam el a felkérést, mert a feladatot igen fontosnak és szépnek tartottam.

Ön külügyminiszterként mit tud hozzátenni a válságkezeléshez? Milyen eszközei vannak?

Két rétege van a tevékenységnek. Az egyik szorosan a válságkezeléshez kapcsolódik: a programot külföldön bemutatni, elmagyarázni, híveket, támogatókat szerezni. Ezt, elsők között, az Európai Bizottságban tettük meg, ahol miniszterelnöki szinten történt látogatás. A másik a külügyek továbbvitele. Minden kormány örökli elődjétől a naptárakat, találkozókat. Ehhez szeretném hozzátenni a magam erejét, tudását, hogy amikor innen fölállok, kevesebb probléma legyen, mint amit örököltem.

Ezek szerint sok problémát örökölt? Melyek voltak azok, amelyeket elsődlegesen meg kell oldani?

Korábban a feszültségek a nagy nemzetközi szervezetek körül csoportosultak. A kérdés az volt, hogy miért nem vesz föl minket az Európai Unió, mikor vesznek föl minket a NATO-ba. Abban az időszakban a szomszédokra nem is nagyon néztünk, mert párhuzamosan törekedtünk ugyanoda. Amikor ezek a célok beteljesültek, akkor élesebb megvilágítást kaptak a szomszédsági viszonyok. Hiszen annak ellenére, hogy már EU-, és NATO-tagok vagyunk, még mindig itt van számos probléma. Azt szeretném elérni, hogy amikor a számunkra talán legfontosabb országokról, a szomszédos országokról beszélünk, ne rögtön a probléma jusson az eszünkbe.

Balázs Péter (Fotó: Gáti András)

Beiktatása után máris találkozott szlovák kollégájával, milyen eszközei vannak a viszony normalizálására?

Ez egy nagyon összetett „műtét”, ami azzal kezdődik, hogy egymással párbeszédet folytatunk. Ez azt jelenti, hogy például Lajcák külügyminiszterrel leülünk, és egy zárt teremben, kollégák társaságában, de a nyilvánosság kizárásával megbeszéljük a dolgokat. Nem a sajtón keresztül üzenek valami sértőt, amire ő próbál még keményebben visszaüzenni, és a helyzet eszkalálódik. Összeveszni nagyon könnyű, a kibéküléshez kell igazán képzelőerő. A párbeszédet mindenkivel felveszem, és próbálom továbbvinni kormányfői, elnöki szintekre. Ha már az asztalnál ülünk és nem az öklünket rázzuk a határ két oldalán, akkor nem félek nevén nevezni a problémákat. Hiszen diagnózis nélkül nincs terápia.

Mit ért az alatt, hogy Szlovákiával való kapcsolatunkban változásra lehet számítani?

Magyarországon új kormány van, ilyenkor lehet egyet lapozni, használjuk ki ezt az esélyt! Viszonylag új a külügyminiszter Szlovákiában is, egy igen tapasztalt európai diplomata. Úgy ültünk le egymással, hogy mindketten értjük a mesterségünket, próbáljunk lendíteni egyet országaink kapcsolatán. Mindketten tudjuk, hogy erős belpolitikai beágyazottsága van ennek a viszonynak, ami leszűkíti a mozgásteret. Ő sem tud mindent meglépni, mert neki azt otthon is keresztül kell vinni, és ez fordítva is így van.

Nagyon szeretném azt elérni, hogy a szlovák, román, osztrák viszonylatban, ahol a legtöbb probléma tornyosult föl, inkább a tervekről beszéljünk: határátkelők, utak, hidak, oktatási intézmények építéséről, egymás kultúrájának megismeréséről. Hiszen alig tudunk valamit egymásról. A német-francia barátság is úgy kezdődött, hogy elkezdték megismerni egymást. Már nem látjuk olyan idegennek a másikat, ha tudunk róla valamit.

Romániával sem felhőtlen a viszony, a kisebbségi törvény ügyét meg tudja sürgetni?

Tiszteletben kell tartani, hogy ez a Román Köztársaság szuverén ügye, ez az ő országuk törvénye. Románia parlamentjének és szenátusának kell elfogadnia, tehát legyen bármilyen szép is a szöveg, ha végül nem fogadják el, nem megyünk vele semmire. A Romániában élő magyarság a javaslat tárgya és cselekvő alanya is, ezért nekem azt is tudnom kell, hogy erről az ottani magyarok legitim képviselői, élükön az RMDSZ-szel, mit gondolnak. Ebben a politikai hármasban kell eligazodni és megfelelően lépkedni. Van még egy negyedik, láthatatlan résztvevő, a nemzetközi jog. Figyelembe kell vennem, hogy hol hivatkozhatok olyan normára, előírásra, precedensre, amely az álláspontomat erősíti.

Románia állampolgárságot akar adni az ezt igénylő moldvaiaknak, míg a magyar autonómiatörekvésekről hallani sem akar. Román kollégájával beszélt arról is, hogy ezt kettős mércének érezzük? Mit gondol Tőkés László véleményéről, mely szerint a román kormány Székelyföldre kívánja telepíteni a román állampolgárságot kapott moldvaiakat?

Semmilyen materiális alapját nem látom ennek az értesülésnek, nem tudok egyetlen olyan személyről sem, akit Moldovából román állampolgársággal fölszerelve például Csíkszereda határában letelepítettek volna. Ha lesz, azzal lehet foglalkozni, de egyelőre nem történt ilyen eset. Román kollégámtól először is azt kértem, hogy ismertesse a román kormány Moldovában folytatott kettősállampolgárság-politikáját. Milyen célra és hogyan akarják ezt hasznosítani, valamint hány embernek adtak eddig és hánynak szeretnének adni a jövőben. Úgy tűnik, hogy elég rugalmasan adnak, de sokkal több moldáv kért kettős állampolgárságot, mint akinek végül megítélték. Alkalmaznak egy nemzeti kritériumot, amely alapján ők megmondják, hogy ki az igazi román Moldovában. Ez már egy kicsit nehezíti az ügyet, a vállalt identitás és annak különböző kritériumai között néha szakadék van: ki minek mondja magát, és ezt hogyan tudja bizonyítani.

Az új külügyminiszter tárgyal a szomszédokkal (Fotó: Gáti András)

Véleményem szerint a kettős állampolgárság egy fontos intézmény bizonyos egyéni helyzetek kezelésére, de tömeges alkalmazása már belenyúlik a politikai szférába. Az EU-ban most azon aggódnak, hogy hány rokont hoz még be Románia EU-jogosítványokkal Moldovából. Hiszen akinek román útlevele van, az akár Lisszabonig elmehet anélkül, hogy igazoltatnák. Ez belbiztonsági konzekvenciákkal jár, nem is beszélve arról, hogy a román államon belül is fel fog merülni, hogy az illető hol lesz katona, hol fizet adót, mire lesz jogosult. Ha a kettős állampolgárság tömeges méreteket ölt, akkor már túllép az eredeti célján, és valami másról van szó.

Hasonlóan veszélyesnek tartaná, ha Magyarország a határon túli magyarok számára kettős állampolgárságot adna?

Abban a formában igen, ha ez minden határon túli magyarra vonatkozna, ez komoly nemzetközi feszültséget keltene.

A Vajdaságban szintén problematikus a helyzet, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) legfrissebb felméréséből kiderül, hogy a délvidéki magyarok kiszolgáltatottnak érzik magukat, az utóbbi időben megszaporodtak a magyarellenes támadások is. Milyen eszközökkel próbálna javítani a helyzeten?

A Vajdaság egy különleges terület: nem egy nagy tömb magyar él a határ túloldalán, hanem annak a nagyon tarka, soknemzetiségű területnek mintegy 14 százaléka magyar. Ott egy általános együttélési probléma van, ami valószínűleg a magyarokon kívül másoknak is okoz kellemetlenséget, de van egy magyarellenes éle. Ha ilyen történik, az mindig az adott ország saját belső feszültségeiből táplálkozik. Nem a magyarokkal van baj. Azokkal van baj, akik vernek, nem pedig akit vernek. Az ő lelkükben valami összegubancolódott, elégedetlenek a helyzetükkel, talán az EU-ra haragszanak, mert kirekeszti őket. Az első ország, ahol számukra az unió vámosa, határőre megjelenik, az Magyarország, és emiatt sokszor fölgerjed bennük a harag, hogy „ezek bekerültek, jól élnek, mi pedig nem”. Ezt kezelni kell, és szót kell emelni, ha a verés rendszeresen előfordul. De mindenekelőtt ott is tárgyalni kell. A helyi jogérvényesítésnek fontos csatornája lehet a magyarok szervezete. Ott most valamilyen egység összeállt, de jobb lenne, ha a szerbiai magyarság zártabb szervezetben tudná a saját érdekeit megszólaltatni, mert amellé könnyebb odaállni.

Magyarország nem tudná a Vajdaságban történt atrocitásokat például azzal kezelni, ha Szerbiát az EU-tagság blokkolásával fenyegetnénk?

Ha az EU-ra hivatkozunk, akkor tudni kell, hogy az unióban konszenzussal hozzák azokat döntéseket, hogy fölvesznek-e egy tagállamot vagy leülnek-e tárgyalni vele. Ha szeretnénk 26 államot felsorakoztatni magunk mellett, akkor meg kell kérdeznünk, hogy kiállnak-e mellettünk, ha mi ezt mondjuk. Óvnám a magyar kormányt olyan lépésektől, amelyek nincsenek előre egyeztetve a többi tagállammal. Az EU általában nem szokott olyan „fekete-fehéren” tárgyalni, hogy ha ez nem lesz, akkor cserébe ez és ez sem lesz. Az EU feltételességét, a kondicionalitást természetesen lehet használni, de kellő finomsággal.

—-Oroszország partnerként tekint ránk—-

Az ellenzék Oroszországgal riogat, amire a Mol-részvényvásárlás is rátett még egy lapáttal. Ön milyen kapcsolatot tartana ideálisnak Oroszországgal, és milyen esélyeink lehetnek a Nagy Medvével szemben?

Oroszországhoz fontos érdekeink kapcsolódnak. Hatalmas ország, vannak potenciális tartalékai, és ha lenne elég tőkéje ahhoz, hogy ezeket kiaknázza, akkor egy valódi gazdasági nagyhatalom lehetne. Ott még valószínűleg sokáig fog tartani az az átalakulási folyamat, ami nálunk viszonylag gyorsan végbement. Nálunk csak vissza kellett zökkeni a történelmi kerékvágásba, ami olyan európai értékeken alapszik, mint a pluralizmus vagy a piacgazdaság. Az oroszoknál ugyanakkor soha nem volt demokrácia, soha nem volt piacgazdaság. A szovjet korszak előtt kulturális, ipari szigetek alakultak ki és mély feudalizmusban éltek, ahol a cárt istenként tisztelték. Ugyanakkor van egy európai kulturális világuk, az irodalom, a zene, a festészet.

Balázs Péter szerint Oroszország tisztel minket (Fotó: Gáti András)

Mindent összevetve az a bajunk, hogy még nem tudjuk, Oroszországban pontosan mi van és mi lesz. Nekünk a Szurgutnyeftyegazzal sem az a bajunk, hogy megvesz egy részvénypakettet, hanem hogy dupla áron veszi meg, miközben nem tudjuk, kié a cég és nem tudjuk, hogy mik a szándékai. Az igazi probléma az átláthatatlanság. Példának szoktam hozni a Mercedes kecskeméti beruházását. Ezzel kapcsolatban senki sem veri félre a harangot, mindenki örül, mert tudjuk, hogy ki az, teljesen átlátható, a cég éves mérlege nyilvánosan hozzáférhető. A Mercedes mögött ráadásul ott áll a német jogrend, bármikor be lehet perelni. Ha például megsérti a környezetvédelmi szabályokat és mérges füstöket ereget a Hortobágyi Nemzeti Park irányába, akkor végig tudjuk vinni az ügyet. Átlátható és megfogható. Az orosz átláthatatlanság nemcsak nekünk okoz problémát, hanem másoknak is. Ugyanakkor, ha az orosz gazdaság stabilizálódik, erősödik, nyílik, átláthatóbbá válik, az nekünk is jó, mert kevesebb ilyen meglepetés ér.

Oroszország partnerként tekint ránk?

Igen. És Oroszország számunkra is igen fontos partner. Kölcsönös érdekek alapján, nyílt beszéddel ott is előbbre lehet jutni. De soha ne felejtsük el, hogy mi az európai családhoz tartozunk. A normáink, az értékeink oda kötnek. Magyarországon van egy olyan szerencsés pszichózis Oroszországot illetően, hogy mi 56-ban bátran szembeszálltunk velük és ők is megtanulták tisztelni a magyarokat. Nem rekedtek bennük olyan indulatok, mint például a lengyelekben vagy a baltiakban, akik olykor a történelemért akarnak bosszút állni.

Nem tart attól, amit az ellenzék sokszor felhánytorgat, hogy bekebelezhet minket Oroszország és egyfajta alárendeltjei leszünk?

Nem tud bekebelezni, mert minket nemcsak a saját jogrendünk, hanem az EU jogrendje is véd versenypolitikai szempontból. Mindenesetre figyelni kell arra, hogy a tulajdonszerzés egyes cégeknél meddig terjed, és ez mekkora esélyeket ad nekik.

2011-től hazánk lesz az Európai Unió Tanácsának soros elnöke, így valamennyi misszióban szerepet kell vállalnunk. Elképzelhető, hogy magyar katonákat küldenek majd afrikai országokba is? Honnan csoportosítanának át erőket erre a feladatra?

2011 első félévében Magyarország lesz a Tanács soros elnöke, ez azt jelenti, hogy a négy nagy uniós intézmény egyikének a magyar kormány tagjai lesznek az ülésvezetői. Ezt egy picit árnyalhatja még, ha a Lisszaboni Szerződést mindenki ratifikálja és ez életbe lép, mert akkor csökkenne a magyar kormányfőre és külügyminiszterre háruló teher. Ugyanis lenne egy állandó elnöke a miniszterelnöki körnek, az Európai Tanácsnak, és lenne egy állandó uniós külügyminiszter. Az uniós elnökség ettől függetlenül nagyon nagy feladat lesz, ahol megméretik Magyarország politikai kultúrája, az egyes személyek konfliktuskezelő képessége, menedzsmentképessége.

Mármost az elnökségtől függetlenül bármikor előfordulhat, hogy a közös kül- és védelmi politika keretében az unió valamilyen akciót indít, és abban bármelyik tagja részt vehet. Az unió katonai akciói a tagállamok önkéntes vállalásain alapulnak, van arra mód, hogyha valaki nem akar, akkor ne vegyen részt benne. Vannak afrikai vállalkozásai is az uniónak, de csak akkor veszünk részt, ha azt az ország szempontjából fontosnak találjuk. Hazánk elég mértéktartóan vett részt eddig ilyen akciókban, és minden esetben önkéntesekkel.

Bő egy hónap múlva európai parlamenti választások lesznek. A közvélemény-kutatók nagyarányú Fidesz-győzelmet, és Jobbik-bejutást jósolnak. Ön milyen eredményre számít? Valóban szimpátiaszavazás lesz, vagy csak EP-képviselőket választunk június 7-én?

Magyarország 2009-től 22 európai parlamenti hellyel gazdálkodhat. Kétfajta gond adódhat. Az első, ha a kampányban nem az EU-ról beszélnek, arról, hogy mit kell majd ezeknek az európai képviselőknek tenniük, mit várunk tőlük, milyen magyar érdekeket képviseljenek. E helyett egyesek a belpolitikáról fecsegnek és van, aki ezt odáig viszi, hogy „majd üt az igazság órája”. A kormány tagjaként érdeklődéssel szemlélem a kampányt, és csak azt tudom kívánni, hogy szóljon ez Európáról és az EU-ról, az európai képviselőkről. Még ha van is némi belpolitikai áthallás, én azért nem vonnék le ebből olyan következtetéseket, hogy milyen lesz a következő országgyűlési választások eredménye. A második, számomra nagyobb gond, hogy amióta 1979-cel kezdődően közvetlenül lehet választani az Európai Parlamentet, egész Európában láthatóan csökken a részvétel. Ha kicsi a részvétel, akkor marginális pártok is bekerülhetnek és torzulhat az eredmény.

A Jobbikra gondol?

Egy különös, furcsa hangnem lenne az Európai Parlamentben, ha a Jobbik a magyar belpolitika EU-ellenes szélsőségeit vinné oda.

Beiktatása után nem sokkal találkozót kért Hillary Clintontól, mikor jöhet létre a látogatás? Milyennek látja az új amerikai kormány Európa-politikáját?

A Hillary Clintonnal való találkozóra már keressük a dátumot, de még nincs meg az időpont. Obama nagyon ígéretes nyitásokat hajtott végre általában a külpolitikában, ennek nem Európa a fő színtere, hanem Afganisztán, Pakisztán és a Közel-Kelet. E tekintetben ez egy nagyon bátor nyitás, lényeges fordulat az előző adminisztrációhoz képest. Az első visszhangok nem rosszak. Az iráni elnök, aki eddig Izraelt el akarta törölni a Föld színéről, életében először kiejtette a száján a két állam megoldást, Izrael és a Palesztin állam koncepcióját. Ha továbbra is ilyen irányban mozog az amerikai külpolitika, akkor az a békét készíti elő. Az Egyesült Államok külpolitikája abban különbözik a kisebb országok külpolitikájától, hogy ők a nagy sakktáblán játszanak, az egész Földgolyón mozognak. De ez a mi életünket is befolyásolja, a mi biztonságunkról is szól.

Obama elnöksége akkor Magyarország számára is nagyobb biztonságot jelent?

Igen, ami még inkább indokolja, hogy a szövetségesi elkötelezettségünket minden alkalommal erősítsük meg. Ha eljutok Hillary Clintonhoz, akkor ezt ott is meg fogom tenni.