„Most azonban röviddel távozásom előtt meg kell osztanom aggodalmamat,” – emeli ki már az elején, nyugtalankodva a magyar igazságszolgáltatás általános helyzete, az időszerű és pártatlan ítélkezés és egységes jogalkalmazás, mint egy jogállam legalapvetőbb elveinek veszélybe kerülése miatt.
„Vezetői és bírói pályám végén, a közelmúlt tapasztalatait is értékelve, úgy érzem, számos kedvezőtlen jelenség, tendencia és hiányosság miatt van okom komoly aggodalomra. Ezek a problémák messze túlmutatnak nemcsak a legfelsőbb bíróság, hanem a magyar igazságszolgáltatás belső ügyén, de végső soron hatása van az állampolgárok, és a gazdasági élet egészére.”
Elsőként arra mutat rá: „Minden szakmai tiszteletem és elismerésem ellenére jogi álláspontom nem egyezik Sólyom László köztársasági elnök úr álláspontjával.” Vagyis hogy az ő döntését nem hagyta jóvá. Ez a panasz még a legfelsőbb bíróság elnökhelyettesei lehetséges kinevezéséről szól, amely ügyben őt sokan támadták. Végül is azt érezte, hogy mint írja: „Sajnálattal szembesültem a legfelsőbb bíróság bíráinak azon törekvéseivel, hogy a hatályos jogszabályokkal ellentétben az elnökhelyettesi pályázatokat véleményezni kívánták, és ezt – a legjobb indulattal is jogszabály-módosítás iránti igényüket – mint jogaik elvonását sérelmezték a sajtó nyilvánosságán keresztül.” Vagyis szerinte számosan akadtak a bírói szervezetben, akik a törvényeket átértelmezve próbáltak jogokat formálni a döntések mérlegelésére.
Ezért jegyzi meg írásában dr. Kaposvári Bertalan: „A bírói hatalmi ág legmagasabb szervezetének ilyen, a jogszabályokkal nyilvánvalóan ellentétes jogértelmezése és szándékának sokkal inkább más hatalmi ágakra jellemző módon történő nyilvánosságra hozatala annak érdekében, hogy bizonyos személyi döntések érdekében nyomást gyakoroljanak, mélységes aggodalommal tölt el. Ez a megnyilvánulás, és az állampolgárok inkorrekt tájékoztatása méltatlan a független bírói hatalmi ág képviselői részéről.”
Ez a megjegyzése egyébként messzebbre visz, ezért hozzáteszi: „Csak remélni tudom, hogy az ítélkezési tevékenység során a jogszabályok értelmezése és alkalmazása ettől pontosabb, hitelesebb és kiegyensúlyozottabb.”
A helyzet, amelyet felpanaszol részben azáltal állt elő, hogy a köztársasági elnök eddigi háromszori jelölésével sem sikerült tavaly június óta új elnököt találni a legfelsőbb bíróság élére. Viszont a jelenleg vezető elnökhelyettes április 1-jével nyugdíjba vonul, s a legfelsőbb bíróság élére ideiglenesen vezetőt kell találni. „2009. április 1-jétől a legfelsőbb bíróság Szervezeti és Működési Szabályzata alapján az a kollégiumvezető, akit az interregnum idejére a bíróság igazgatásának élére jelölök ki, „többszörös áttétellel legitimált vezető” lesz…” – írja. De látva, hogy e megoldás körül a szabályozás finoman szólva nem tökéletes, hozzáteszi: „Csak remélni merem, hogy törvényes megoldások születnek, és a jövőben a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága bíráinak kinevezése nem törvénytelen aktusokon és alkukon fog alapulni, és legitimitásuk megkérdőjelezhetetlen lesz mind most, mind az utókor megítélésében.”
(A cikk teljes egészében az ÉS-ben olvasható.)
